Amikor valaki befektetési szolgáltatóhoz (bankhoz, brókercéghez) fordul a szakértők először nem a konkrét igényeket, hanem a megtakarító attitűdjét igyekeznek felmérni, figyelemmel arra, hogy milyen élethelyzetben van, mi a motivációja, amikor pénze elhelyezéséről gondolkodik. „Első lépésként arra törekszünk, hogy kérdéseinkkel feltárjuk a valós igényeket, segítsük a befektetőket saját céljaik pontos megfogalmazásában”- hangsúlyozták megkeresésünkre a CIB Bank szakemberei.
Célok és lehetőségek
Ebben a folyamatban a legfontosabb a befektetési cél meghatározása, amire csak a legritkább esetben jó válasz a minél magasabb hozam. Ha csupán ezt az egy tényezőt vennénk figyelembe ideális befektetésként, mindenkinek határidős BUX- kontraktust kellene például ajánlani. E terméknél a Budapesti Értéktőzsde részvényindexének, a BUX-nak a jövőbeni alakulására „fogad” a befektető. Ha az árfolyamok a várakozásoknak megfelelően alakulnak akár egy nap alatt kisebb befektetéssel is nagyot lehet nyerni, de ha a piac nem az elképzelt iránynak megfelelően mozdul (s lássuk be, erre igen nagy az esély) a veszteség is tetemes lehet.
Minél konkrétabb a cél, annál jobban segíti az eligazodást – emelték ki a bank szakemberei. Ha ez például a gyermek egyetemi tanulmányainak finanszírozása, akkor máris adódik a kérdés, hogy jelenleg hány éves a gyermek, és milyen várható költségekkel kell éves szinten kalkulálni. Ennek alapján lehet következtetni a befektetés időhorizontjára, hiszen más a helyzet, ha a gyermek 18 éves, és más, ha még csak 10.
Röviden tehát azt célszerű tisztázni, hogy mire gyűjti a befektető a pénzt és mikor szeretné azt elkölteni. Kérdés, hogy ez utóbbi egyben, vagy időben elhúzódóan, részletekben történik majd meg. S arról is érdemes elgondolkodni, hogy mekkora a valószínűsége egy olyan váratlan élethelyzet bekövetkezésének, amikor mégis hozzá kell nyúlni a megtakarításhoz, illetve, ha egy ilyen váratlan esemény bekövetkezne, az a megtakarítás mekkora részét érintheti.
A példánál maradva, a 18 éves gyermek egyetemi tanulmányaira félretett összegből 20 százalékot egy éven belül, másik 20 százalékot több mint egy, de kevesebb, mint két év múlva fogja a befektető felhasználni, és így tovább. Az ötödik egyetemi évre félretett pénzt nyugodtan befektethető 4 évre, mert nem engedhető meg az, hogy korábban “elfogyjon”.
A hozam, időtáv mellett értelemszerűen tisztázni kell a kockázatvállalásra vonatkozó kérdéseket, amelyet szintén a befektetés időtávjához kell igazítani. Fontos továbbá kiemelni, hogy a nagyobb rizikóval járó formák (például a tőzsdei ügyletek) vállalásához ismerni kell a befektető stressz-, illetve veszteségtűrő képességét is.
Elvárások és kockázatok
A fenti tényezők persze összefüggnek egymással: a kockázatvállalási hajlandóságot is alapvetően meghatározza a cél, hiszen míg az egyetemi tanulmányokra félretett pénzre adott időben feltétlenül szükség lesz, addig egy luxustermék megvásárlása bármeddig elhalasztható, és akkor sem dől össze a világ, ha a végén le kell mondani róla. A tandíjat érdemes tehát valamilyen tőkevédelmet ígérő megtakarításban elhelyezni, míg egy új autóra, nyaralásra gyűjtött pénzzel akár sokkal kockázatosabb befektetések is bevállalhatók.
A befektetési tevékenység megtervezésénél lényegi kérdés az is, hogy a megtakarító rendelkezik-e rendszeres jövedelemmel. Mekkora problémát jelenthet, ha egy magasabb hozam reményében kiválasztott befektetési forma hozama elmarad a kívánatostól, esetleg veszteség keletkezik, netán a körülmények akár évekre rosszabbul alakulnak a vártnál, ahogy történt az az elmúlt időben: a 2008 óta tartó gazdasági válság sok befektetés megtérülését tolta el a távolabbi jövőbe.
Végigtekintve az előbb felsorolt elemeken és szempontokon jól látszik tehát, hogy a befektetés kiválasztásánál a konkrét termék meghatározása csak a második feladat, az első lépés mindig arról az emberről szól, aki pénzét forgatni akarja. Ahhoz, hogy sikeres legyen, előbb meg kell ismernie önmagát. Ebben a tanácsadó tud segíteni, ám a felelősség a befektető vállán van.
Ha valaki pontosan felmérte lehetőségeit és korlátait (hangsúlyozottan figyelembe véve az előbb felsoroltakat), ki lehet választani az ezekhez leginkább illeszkedő termékeket. Ha egy befektetési forma érdekesnek látszik, de túl bonyolultnak tűnik (például a befektető az előbb már említett BUX- kontraktus iránt érdeklődik) először a választott módozat alapvető tulajdonságaira kell koncentrálnia. Ha ezt már átlátja, akkor lehet színezni a képet a részletekkel. A termék megértése, megismerése elengedhetetlen feltétele ennek a folyamatnak – hangsúlyozták határozottan a CIB szakemberei, kiemelve, hogy – a befektetési döntés felelőssége mindig a befektetőéé, a tanácsadó feladata az, hogy segítsen a lehetőségeket megismerni, és eligazodni a befektetések útvesztőjében.
Ez persze nem csupán az indulásnál, hanem a piaci jelenlét során folyamatosan érvényes. A tőzsdézésben az egyik legnagyobb kockázatot a túlzott magabiztosság és bátorság jelentheti. Így az induláskor meghatározott célok s megismert tulajdonságok szem előtt tartása, a kockázat csökkentését segítő technikák alkalmazása (egyebek mellett a befektetések több termék közötti megosztása) a tőkepiaci jelenlét alatt is kiemelten fontos szempont kell, hogy maradjon – szögezték le a CIB szakemberei.
Készült a Pénziránytű Alapítvány támogatásával!
További információk a témában: www.mindennapipenzugyeink.hu
ww.facebook.com/mindennapipenzugyeink
