A döntéshozók idejét kizárólag az foglalkoztatja, mi történik Portugáliában, Spanyolországban és Olaszországban, ezért aligha vesznek tudomást arról, hogy a látóhatáron egy másik banki válság van kibontakozóban. Ha az európai adósság nyavalyái Kelet-Közép-Európát (KKE) is ledöntik a lábáról, a fertőzés akár Ausztriáig, sőt még annál tovább is terjedhet.
Ez aztán új fejezetet nyit az euró kockázatainak forgatókönyvében, ugyanis Ausztria az egyike azoknak a „magországoknak”, amelynek hitelképesség szempontjából mindmáig sikerült az AAA minősítést megőriznie. Ha az osztrák bankrendszer inogni kezd, akkor pokolian csúnya dolgok történhetnek – derül ki Tomas Berggren, a Saxo Bank elemzőjének kutatásából.
A nagy ötösfogat
Egyik pillanatról a másikra hitelszűke lehet a KKE országaiban kitettséggel rendelkező bankoknál is, ha a régió kockázataival kapcsolatos félelmek megerősödnek. Ezt a forgatókönyvet korábban az a Bécsi Kezdeményezés vetette fel, amelyet még 2009-ben fogadtak el annak érdekében, nehogy az európai bankok szempontjából nem alapvetőnek minősülő piacokról a bankok tömegestül és szervezetlenül vonuljanak ki. Kelet-Európa megfelel ennek a meghatározásnak, és ezért azzal a kockázattal kell számolnia, hogy a hitelintézetek további konszolidációra és mérlegkiigazításra kényszerülnek.
A KKE országokban jelentős hitelkockázattal rendelkező bankok közé tartozik az osztrák Erste és Raiffeisen bank, a belga KBC valamint az olasz Unicredit és Intesa Sanpaolo. Ha azonban a szimptómák között a relatív kockázatvállalást is tekintetbe vesszük, látható, hogy a KKE országokban kintlevő teljes eszközállomány 24-51 százalékán az Erste, a Raiffeisen és a KBC osztozkodik. Ezeknek a bankoknak az általános kockázatát tehát erőteljesen befolyásolják a KKE régió fejleményei.
A legfőbb kockázat
Ahhoz, hogy a bankok elkerüljék az esetleg a jövőben a bankrendszert érő megrázkódtatásokat, kénytelenek tőkemegfelelési mutatóikat javítani, likviditásukat, finanszírozásukat bővíteni. A befektetőknek pedig tanácsos felkészülniük arra, hogy a mérlegkiigazítás miatt kevesebb hitel áramlik majd kelet felé. Itt az égető kérdés az, hogy a tanulmányban vizsgált öt bankban a kiinduló állapot szerint sem a tőkeszerkezet, sem a finanszírozási helyzet nem különösebben erős.
A bankok már mai is kevéssé vannak kipárnázva (a tőkehányad az újonnan előírt 9 százalék körül, alatt van). További veszteségek esetén hamar a részvényesekhez kell fordulniuk tőkéért vagy a mérlegfőösszeget kell visszavágniuk. Ehhez képest mintha már csak távolba vesző emlék lenne a határon átnyúló banki tevékenység aranykora, amikor a likviditás az érett és lassan növekedő nyugat-európai piacok felől csak úgy hömpölygött Kelet-Európa dinamikusan fejlődő központjai felé.
Az euró lenne a ludas?
Alapjában véve a nem eurót használó kelet-európai országokban a felvett hiteleket nyugat-európai bankok helyezték ki euróban vagy svájci frankban. Ez mindegyik ország finanszírozása szempontjából hatalmas kockázatot jelent, hiszen a helyi fizetőeszköz nyomás alá kerül, és a legrosszabb esetben le is értékelődik. A helyi banki ügyfél hitelképessége rohamosan romlik mind a cashflow, mind pedig a fizetőképesség szempontjából, mert a fedezet értékével együtt csökken a kamatfizetési képessége is.
Eddig a vezérszólamot Magyarország játszotta, de az európai bankok szempontjából nézve a Cseh Köztársaság, Szlovákia és Románia azonos vagy inkább nagyobb gondot jelent. Szlovákiát, mint az euróövezet tagját viszont mintha vaskosabb párna védené a fent említett gyilkos devizadinamikától.
