Legyen az EKB “végső eseti vészhitelező” az euróövezeti kormányok számára, csakúgy, ahogyan az amerikai, a brit vagy a japán központi bank teszi a saját területén – ez az állampapírpiaci befektetők és a bizonytalan kilátású euróövezeti országok politikusainak követelése. Nem és nem! – ez az EKB és a német kormány válasza, amelyhez az utóbbi időben megnyerték a francia kormány támogatását is.
Az amerikai, a brit, a japán, illetve gyakorlatilag bármelyik befektetői adósosztályzatú állam központi bankja azért növelheti a likviditást saját országa állampapírjainak nagy vagy akár korlátlan vásárlásával, mert pontosan azzal az egy állammal és annak költségvetésével áll szemben, és állami adósa elsőrendű osztályzatú.
Az EKB viszont 17 szuverén euróövezeti tagország öntörvényű költségvetésével áll szemben, ráadásul ezeknek az országoknak az adósminősége igen tarka a – most még – lehető legjobb és a majdnem legrosszabb között. Egységes feltételű finanszírozás tehát lehetetlen – még ha nem is tiltaná az EU alapszerződése a költségvetés-finanszírozást -, nem szólva arról, hogy az EKB szabályzata “BBB mínusz”-nál gyengébb osztályzatú adósság vásárlását nem is teszi lehetővé. A kormányok nyomásának engedve májustól az EKB rákényszerült – további értesítésig kivételként -, hogy a refinanszírozási árverésein a kereskedelmi bankoktól fedezetként elfogadja a befektetői szintnél rosszabb osztályzatú görög állampapírokat, de saját maga ilyeneket nem vásárolhat, mert azzal a tulajdon hitelminőségét tenné tönkre.
Mindazonáltal az EKB eddig is megtette, amit egyáltalán megtehetett. 2008. októberben megkezdte alapkamata csökkentését: 4,25 százalékról 2009. májusra 1,00 százalékra ment le, és ott is maradt idén áprilisig. Júliusig 1,50 százalékig emelt, de utána a novemberi és a decemberi csökkentéssel ismét 1,00 százalékra állította vissza a szintet.
Az amerikai Lehman Brothers befektetési bank 2008. szeptemberi, a pénzügyi piacokat befagyasztó csődje után az EKB növelte pénzügyi közvetítő szerepét, gyakorlatilag a kereskedelmi bankok helyébe lépve. Megnövelte a hosszabb lejáratú refinanszírozási kínálata arányát, egészen egyéves lejáratig, és áttért a rögzített kamatú, korlátlan refinanszírozásra: a kereskedelmi bankok minden pénzt megkapnak, amit kérnek, a bank jelenleg érvényes szabályzata szerint legalább jövő év júliusig. A hosszabb határidőket tavaly visszavonta, de idén októberben felújította az egyéves határidőt, sőt, a múlt héten hároméves lejáratra is hirdetett árverést.
Az EKB-nak két különleges intézkedése is volt: 2009. júliusban indította egyéves, 60 milliárd eurós programját euróban jegyzett, euróövezetben kibocsátott, fedezett kötvények vásárlására mind az elsődleges, mint a másodlagos piacon. Miután a keret elfogyott, az EKB tavaly június végén befejezettnek nyilvánította a programot azzal, hogy a megszerzett kötvényeket lejáratig megtartják. Az új euróövezeti bonyodalmak láttán azután most novemberben meghirdette második ilyen programját 40 milliárd eurós kerettel: ez a jövő év októberéig tart. Most december végéig 2,638 milliárd euró fogyott el belőle.
A másik a tavaly májusban meghirdetett “értékpapírpiaci program” (SMP). Ez is közvetlen beavatkozás, de ezúttal az értékpapírosított euróövezeti köz- és magánadósságok piacán. A programnak nincs határideje és előzetes pénzkerete, a felvásárlás eseti, és pénzügyi sterilizálás követi. Idén tavasszal ez a program, közel 80 milliárd euró adósság birtokában leállt, de miután a görög állampapírok fertőző hatása ősszel átterjedni látszott az olasz, a spanyol, sőt, esetleg a francia kormánykötvények piacára is, az EKB ezt a programot is felújította, és újfent politikai nyomásnak engedve, kivételképpen és korlátozottan olasz és spanyol állampapírok másodpiaci vásárlására is kiterjesztette. A változott körülményeket jelzi, hogy az EKB utolsó adata szerint a múlt héten e program keretében már 210,9 milliárd euró adósságot birtokolt.
Azt nem tudni, mi lett volna, ha az EKB mindezt nem teszi, de azt lehet tudni, hogy mit nem tehet, és azt is, hogy mit ért, amit eddig tett.
Az európai pénzügyi rendszer hőmérőjének higanyszála, az irányadó három hónapos euróövezeti bankközi eurókamat (Euribor) másfél hónappal a Lehman-csőd után, 2008. október 9-én elérte minden idők csúcsát 5,393 százalékon, mert a nemzetközi pénzügyi pánikban a bankok gyakorlatilag beszüntették a rövid lejáratú finanszírozást. Az EKB kamatcsökkentései és más, nem hagyományos enyhítő intézkedési nyomán a három hónapos Euribor tavaly, 2010. március 31-ére minden idők mélypontjára, 0,634 százalékra süllyedt: akkor meg már nem volt kereslet. Idén tavasszal, amikor a gazdasági növekedés kilátásai még viszonylag jók voltak, és a helyzet rendeződni látszott, 1,15-1,20 százalék között alakult. Most viszont 1,423-1,426 százalék vidékén van. A helyzetet jobban érzékeltetik az arányok: minden idők csúcsán az irányadó Euribor az EKB-alapkamat 1,27-szerese volt, most pedig értelemszerűen az 1,42-1,43-szorosa. Más szóval: a feszültség tulajdonképp nagyobb, mint a pénzügyi válság kezdetén volt.
Az EKB-tól további kamatcsökkenést és más enyhítést a makacsul évi 3 százalékos euróövezeti infláció miatt nem lehet várni. Arról pedig nem tehet a bank, hogy a kereskedelmi bankok megint félnek hitelezni mind a kormányoknak, mind a vállalatoknak, és inkább az EKB-ban parkolják a pénzüket rekord összegű betétek formájában.
A megoldást nem az EKB-tól, hanem a gazdasági növekedés visszatérésétől lehetne várni, ha azt nem fékezné az államadósság-válság miatt újfent elapadó hitel.
