A bóvli besorolás miatt sok befektetési alapnak
el kell adnia a magyar államkötvényeket
Ha már csak egy hitelminősítő (a Fitch) ajánlja befektetésre a magyar államkötvényeket (mivel a Moody’s után az S&P is leminősítette Magyarországot szerdán), akkor bizony akadhatnak szép számmal olyan befektetési alapok, amelyeknek a szabályzatuk alapján kötelező eladniuk a magyar államkötvényeket. Hogy ennek mekkora lesz a piaci hatása, leginkább attól függ, mekkora kötvényállomány van ilyen alapoknál. Mindemellett növekszik az ország úgynevezett kockázati felára, úgyhogy drágábban juthat forráshoz az állam és a bankok. Mivel járhat mindez?
1. Gyengülő forintárfolyam. Ha nem kellenek a forinteszközök – mert túl kockázatosaknak tűnnek –, csökken a forint iránti kereslet. Növekednek a devizahitelek törlesztőrészletei – de nem csak a gyengülő árfolyam miatt, mint majd látni fogjuk. Természetesen ez növeli az inflációt is. Lehet, hogy néhány exportra termelő cég örülni fog a gyengébb árfolyamnak – már ha nincsenek devizaalapon eladósodva.
2. Eső részvényárfolyamok. Borúsabbá váltak a magyar tőzsdei cégek – különösen a bankok – kilátásai is az újabb leminősítésre. Emellett az sem elhanyagolható tény, hogy a magyar tőzsdét alapvetően a külföldi tőzsdézők mozgatják. Kiszállhatnak a magyar részvényekből, ha a forint nagymértékű gyengülésére számítanak, hiszen akkor azok a külföldi befektető pénzében – mondjuk dollárban – kevesebbet érnek. Sajnos ez a hatás egyébként az államkötvényeknél még inkább érvényes: ha a várható forintgyengülés megeszi a forintkötvényen a kamatot (dollárban számítva), akkor el kell adni. Ha pedig eladják a kötvényeket, az tovább gyengíti a forintot, ami újabb eladásokat gerjeszt. Íme a pénzügyi piacok önerősítő folyamatai, amiről Soros annyit beszélt. Persze van orvosság, a kamatemelés. Drága orvosság, mint a gyógyszerek általában.
3. Növekvő kamatok. Az országkockázat növekedése miatt akár jelentős kamatemelésre is kényszerülhet a jegybank. De más baj is van. Ha növekszik az országkockázat, akkor a hazai bankok csak drágábban kaphatnak forrásokat, amit kamatemelés formájában háríthat tovább az ügyfeleire – ha nem fél a portfoliója további romlásától. Bárhonnan nézzük tehát, a kamatok emelkedhetnek, tehát a törlesztőrészletek is – legyen az forinthitel vagy devizahitel.
4. A vártnál is nagyobb recesszió. A bankok hitelezési képessége még inkább csökken, az emelkedő törlesztőrészletek miatt a fogyasztás is apad, visszafogva a hazai keresletet. A magasabb kamatú hitel – ha elérhető egyáltalán – a vállalati beruházásokat is csökkenti. A gazdaság visszaesése elkerülhetetlenné válik.
5. Emelkedő munkanélküliség. Ha visszaesik a gazdaság, emelkedik a munkanélküliség, ezt nem lehet megúszni. Lehet kozmetikázni a számokat azzal, hogy még több embernek adnak seprűt napi 4 órában, azért a munkanélküliség az mégiscsak munkanélküliség marad, annak összes negatív hatásával.
6. Újabb megszorítások. Az adóbevételek csökkennek, az államadósság terhei nőnek – a kormány újabb „pénzbehajtásokra” kényszerülhet.
7. Rosszabb élet. Mindennek következménye a csökkenő fogyasztás, a tömegesen bizonytalanná váló állások. Mondhatni semmi új, éppen ez történik 2006 óta. Ám ez a folyamat most talán még inkább érezhető válik.
Az országkockázat növekedése végsősoron az államcsőd kockázatának növekedését is jelenti, de erről inkább ne beszéljünk. Inkább szóljunk arról, elkerülhetők-e vagy legalább mérsékelhetők-e ezek a következmények? Úgy tűnik, csak egy lehetséges válasz van: igen, de ehhez szüksége van Magyarországnak az IMF-hitelre. Nincs már más ésszerű választási lehetőség. Persze valójában eddig sem volt.
