A magyar származású befektetõ az IMF és a Világbank éves rendes közgyûlésén tartott konferencián kijelentette: az euróövezeti mentõcsomagok motorjának számító Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) csupán egy “embrió”, amely nincs felhatalmazva arra, hogy el is költse azokat az összegeket, amelyeket forrásként nyer.
A tõzsdei befektetõ szerint “ténylegesen elképzelhetõ, hogy Görögország nem lesz képes elkerülni az államcsõdöt”. Egy görög csõd esetében elsõdleges fontosságú, hogy megvédjék az európai bankrendszert és megfékezzék a tovagyûrûzõ hatásokat – tette hozzá.
Soros György arra figyelmeztetett, hogy az európai adósságválság, amelynek hatásait fokozza a fejlõdõ piacok növekedési ütemének lassulása, illetve az amerikai költségvetés körüli politikai megosztottság “költségvetési és hitelpiaci válsághoz fog vezetni”.
Súlyos veszélyt jelent a világgazdaságra nézve, hogy egyes európai bankok beszüntetik a fejlõdõ piacokon a dollárhitelezést, mivel dollárlikviditási gondjaik vannak – tette hozzá.
Súlyos depresszió jöhet
Soros az Emerging Markets-nek azt nyilatkozta, hogy az eurózóna fenntartásának ára egy elhúzódó költségvetési hiány- és államadósság csökkentés, amely a depresszió szélére sodorhatja Európát. Szerinte, ha a válságot sikerül is visszatartani, a németek rá fogják kényszeríteni Európát a megszorításokra, ezzel elhúzódó recesszióba taszítva a kontinenst, amit már nyugodtan nevezhetünk depressziónak. Ha tehát nem sikerült az európai országoknak egy szorosabb politikai és költségvetési uniót létrehozniuk, az nagyobb fenyegetést jelent, mint a Lehman Brothers 2008-as csõdje. Egy komolyabb bankválság az egész világgazdaságot súlyos depresszióba sodorhatja.
Soros szerint az európai adósságválság decemberben tetõzhet, mivel véleménye szerint Görögország akkor jelenthet csõdöt. “Görögország meg fogja tenni a szükséges intézkedéseket, hogy megkapja a következõ, októberi segélyét. Ennek érdekében elfogadják majd a tõlük követelt törvényeket, ez pedig a görög válságot egészen decemberig halaszthatja, amikor a következõ hitelrészlet esedékessé válik” – mondta Soros. Emiatt az euró válság is decemberben érheti el a tetõfokát.
Kína sem menti meg az eurót?
Az IMF kongresszus tartozik az a hír is, hogy kínai forrás szerint az állam tulajdonában lévõ befektetési alap (China Investment Corp) elnöke, Kao Hszi-csing kijelentette, nem venne közös euróövezeti kötvényeket. A közgyûlésének egyik kerekasztal-beszélgetésen úgy fogalmazott: “Mindenki hallotta a miniszterelnököt, hogy Kína készen áll Európa megsegítésére, de mint vállalatnak a CIC kormánytól kapott feladata az, hogy bizonyos szintû nyereségességet tartson fenn, így nem mehetünk csak úgy oda Európába megmenteni valakit, magunkat is védenünk kell”.
A Hszinhua kínai állami hírügynökség ugyanerrõl az eseményrõl tudósítva kiemelte, hogy Kao elmondta: Európának át kell gondolnia, hogy “miként költ és hogyan él”, miközben pénzügyi rendszerébõl kivonja azokat az elemeket, amelyek arra ösztönöznek, hogy tovább nyújtózkodjanak az államok, mint ameddig a takarójuk ér.
Egy másik washingtoni panelbeszélgetésen Csou Hsziao-csuan, a kínai jegybankelnök kijelentette: az euróövezetnek elõbb végre kell hajtania a mentõmechanizmusok kapacitásbõvítését, mielõtt a fejlõdõ piaci államok közvetlen segítséget nyújtanának a térségnek.
Tovább mélyülõ válság
Európának a válság valódi okaira kellene összpontosítania ahelyett, hogy idõt pazarol olyan új mechanizmusokról való tárgyalásra, amelyek az egyes országok hitelfelvételi költségeinek csökkentését célozzák – mondta Axel Weber tekintélyes közgazdász, a német jegybank, a Bundesbank korábbi elnöke a közgyûlésén tartott beszédében.
A közgazdász kifejtette: a válság oka a túl nagy adósság és az érintett országoknak olyan programokat kellene végrehajtaniuk, amelyek gyorsan kezelik ezeket a gondokat. “Attól tartok, hogy a válság csak még tovább fog mélyülni, mielõtt javulást tapasztalunk” – fogalmazott beszédében a szakember.
Weber a közgyûlés lezárásaként tartott beszédében élesen bírálta a közös euróövezeti kötvények gondolatát és kijelentette, hogy a vita teljesen félresiklott. Leszögezte: csak akkor szabad megfontolni a közös euróövezeti kötvények kibocsátását, ha a közös valuta térségében már közös mechanizmusok vannak az adózásra és a költségvetési kiadásokra. A német szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy jelentõs kockázatokkal járna, ha az euróövezeti mentõcsomagok motorjának számító Európai Pénzügyi Stabilitási Eszközt (EFSF) arra használnák fel, hogy garanciaként szolgáljon az Európai Központi Bank (EKB) számára tõkeáttételes finanszírozáshoz. “Ha a tõkeáttétel szóba kerül, akkor valaminek csak eszünkbe kellene jutni”, az ilyen tõkeáttételes pénzügyi eszközök tették katasztrofálissá a jelenlegi válságot – fogalmazott a Bundesbank korábbi elnöke.
A közgazdász szerint az ilyen megoldások jóval nagyobb kockázatoknak tennék ki az adófizetõk pénzét, mint amilyenek a jelenlegi megoldásban vannak.
Webert korábban sokan Jean-Claude Trichet, az EKB jelenlegi elnökének utódaként látták, mígnem maga mondott le ennek lehetõségérõl, mivel nem értett egyet az EKB vezetésének kötvényvásárlási törekvéseivel és távozott a Bundesbank elnöki tisztségébõl is.
Afrika szarva emelt segélyt kap
A közgyûlés talán legkézzelfoghatóbb eredménye, hogy a Világbank bejelentette: a korábban odaítélt 500 millió dollárról 1,88 milliárd dollárra emeli az elmúlt 50 év legpusztítóbb szárazsága következtében éhínséggel küszködõ kelet-afrikai térségnek, az Afrika szarvának nyújtandó segély összegét. Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) korábban 2,4 milliárd dollárra jósolta azt az összeget, amely azonnal szükséges az éhínség által sújtott 13 millió ember megsegítésére. A Világbank 2012-ben 288 millió dollárt, 2013-2014-ben 384 millió dollárt, míg hosszabb távon mintegy 1,2 milliárd dollárt ad a térség helyzetének javítására.
George Osborne brit pénzügyminiszter amellett szólalt fel, hogy most már sokkal sürgõsebb, mint akár három héttel ezelõtt, hogy az euróövezet elkezdje kezelni problémáit. A politikus szerint a valutauniós döntéshozóknak “nem hónapjaik, hanem csak heteik vannak a megoldásra”.
A konzervatív-liberális brit kormánykoalíció pénzügyminisztere szerint a legnagyobb fejlett és felzárkózó gazdasági hatalmak csoportjának (G20) novemberi franciaországi csúcstalálkozója “lesz az a pillanat”, amikor már elõ kell állni egy átfogó megoldási tervezettel. Több nagy londoni befektetési és elemzõ ház szerint azonban lehetséges, hogy máris késõ.
