Gazdaság

Mol-ügy: 13+1 kérdés és válasz

Sajtókacsa vagy valóban igaz, hogy már Hernádi Zsolt, a Mol Nyrt. elnök-vezérigazgatója is a horvát hatóságok fókuszába került? A magyar és a horvát olajvállalat (INA) kapcsolatát firtató hatósági és médiaattak már egyre kellemetlenebb a Molnak, amely abban bízik, hogy a horvát belpolitikai helyzet letisztulása után csendesebb lesz a küzdelem.

A horvát sajtó szerint tízmillió eurós vesztegetéssel vádolhatja meg a Horvát Államügyészség Hernádi Zsoltot, a Mol Nyrt. elnök-vezérigazgatóját. A cikk szerint nem a 2003-as és 2008-as INA-privatizáció, hanem az a 2009-es megállapodás lehetett a korrumpálás célja, amellyel a Mol megszerezhette az INA-ban az irányítási jogot, illetve esetleg az INA gázüzletágának a sorsa. A sajtó által konkrétan is tálalt történet szerint két ciprusi offshore cég, a Cerena Holding Limited és a Hungary Oil Product Limited utalt át a svájci Xenoplast Shipping AG-nak pénzeket.

A napilapok tálalásában előbbi cégek a Molhoz, míg utóbbiak Ivo Sanader korábbi horvát miniszterelnök bizalmasához, Robert Ježićhez kötődnek. A június 21-én megjelent híradásokat ugyan a horvát hatóságok részéről senki nem erősítette meg, a Mol pedig gyorsan és nagyon határozottan cáfolt, ám a Mol részvényei így is 3 százalékkal estek a Budapesti Értéktőzsdén, ráadásul egy olyan napon, amely amúgy semleges lett volna. Nem kérdés tehát, hogy a piac már reagált a sajtóhírekre, így talán hivatalos információk nélkül is érdemes áttekintenünk a történet egyes aspektusait és lehetséges következményeit. Az fn.hu 13 + 1 szempontot gyűjtött össze.

1. Reális lehet a korrupciós vád?

A horvát sajtó által megjelentetett információ konkrét cégneveket, összegeket, utalásokat és közvetítőket tartalmaz. Mindez aligha egy fantáziadús horvát sajtómunkás agyszüleménye, hanem valaki, valamilyen információt valóban átadott, kiszivárogtatott a sajtónak. Természetesen ez még az információk valóságtartalmáról sokat nem árul el, hiszen innen még nagyon széles az értelmezési tartomány. Az egyik véglet az, ha a Horvát Államügyészség – nyilván a horvát információs szolgálatok munkáját is igénybe véve – valóban összeállított egy anyagot, egy pénzmozgatási/utalási láncolatot, a pénzmozgások valóban megtörténtek és eközben valóban az ügyészség célkeresztjébe jutott a Mol és Hernádi Zsolt. A másik véglet az, hogy semmilyen célzott vizsgálat, gyanú nincsen, valaki egy jól hangzó, hitelesnek tűnő sztorival megvezette az újságírót, mert vagy zavart akart kelteni, vagy például a Mol áresésére játszott.

A két véglet között rengeteg átmenet található, a horvát cikkek szerint leginkább az valószínűsíthető, hogy valamilyen vádalku keretében valóban születhetett olyan vallomás, amely a nevezett pénzügyi tranzakciókat korrumpálásként állította be. Hamarosan abban már biztosan tisztul majd a kép, hogy voltak-e ilyen utalások, ha pedig voltak, van-e ehhez bármilyen köze a Molnak. Józan ésszel azért a 2009-ben (ekkor történtek az állítólagos utalások) már nagyon a figyelem homlokterében levő Molról nehezen elképzelhető, hogy egy Hungary Oil Product Company beszédes nevű cégen keresztül korrumpál.

2. Meggyanúsíthatják Hernádi Zsoltot?

Első látásra teljesen életszerűtlennek tűnik, hogy Hernádi Zsoltot vád vagy bármilyen nyilvános gyanúsítás alá helyezzék. Tételezzük fel, hogy a Mol valóban hálás a horvát miniszterelnöknek és ezt valamilyen pénzben is mérhető módon szeretné kifejezni! Azt vélhetően senki nem gondolja, hogy a Mol, Hernádi Zsolt jól olvasható aláírásával pénzt utal Ivo Sanadernek vagy környezetének. Ekkora pénznél természetszerűleg nincsen táskás ember, ahogy kizárható a Molhoz köthető offshore cég bevonása is, nyilván Sanadernél sincs bevétel. Ha volt esetleg bármilyen ilyen szándék, a felek ennél százszor ügyesebbek, dörzsöltebbek. Természetesen minden ilyen ügyben végül el lehet a hatóságoknak jutni a valódi történethez, de ez nem két pillanat. Ha pusztán felbukkant valahol valamilyen gyanús szerződés, az a dolgok természeténél fogva nem Hernádi Zsolthoz fog vezetni, tőle egészen biztosan nagyon messzire visznek egy ilyen ügyletet. Nézzünk analógiákat!

A Magyar Telekom montenegrói és macedón szerződéseit hosszú évek óta, brutális költségeket felszámolva vizsgálták a jogászok, leginkább a White & Case iroda amerikai sztárjogászai. Régóta közismert, hogy mely szerződésekről van szó, de ebben a hosszú periódusban nem történt kísérlet Straub Elek akkori vezérigazgató meggyanúsítására. Vagy egy másik példával, a Kocsis István vezette MVM bizarr horvát ügyleteket kötött, régóta publikusak a szerződő felek, cégek. Kocsist vélhetően meg sem hallgatták még, de biztos, hogy nem gyanúsították meg semmivel. Ezekben az ügyekben nem őrölnek ilyen gyorsan az igazságszolgáltatás malmai. Ez az egyik valid érv, ugyanakkor azt is el lehet mondani, hogy aláírások és írásos bizonyítékok nélkül, pusztán tanúvallomások alapján is meg lehet gyanúsítani valakit, például a 2010 előtti nagy fővárosi céges pénzeláramoltatásban mintha ez történne.

3. Hogyan korrumpál egy olajmulti?

Természetesen a kötelező válasz az, hogy soha, sehogyan. De azért játsszunk el a gondolattal, hogy mégis. A világ legnagyobb cégei közé tartozó olajmultik nagyok, óriási pénzek felett ülnek, és minden üzleti területre a legjobbakat veszik meg. Többek között a legjobb céges és nemzetközi jogászokat vagy a belső biztonság kialakításában kulcsszerepet játszó korábbi rendőröket, katonákat, hírszerzőket. Ők mind-mind az olajmultik jól fizetett katonái. Ha mégis egyszer az jutna eszébe egy olajmultinak, hogy ő igenis lefizet valakit, az bizony vegytiszta, teljesen transzparens üzlet lenne. Nem azonosítatlan tartalmú offshore utalás, hanem valamilyen kereskedelmi megállapodás, például egy óriási olajszármazék adásvételi üzletben felbukkan egy közvetítőcég (ez persze jellemzően valóban offshore). Vagy egy másik példával, az olajmulti rendel három próbafúrást, a megszokotthoz képest kicsit drágábban. A rossz talajviszonyok miatt ezúttal nem 2 millió euróért, hanem 3,3 millió euróért, és a megszokott partneren túl egy közvetítő is felbukkan az üzletben,

4. Miért ilyen sok a titok, a balhé?

A Molnak a vádakkal azért sincsen szerencséje, hiszen a Mol és az INA aktuális külső környezete is valamelyest éppen ráerősít a gyanús történetre. Részben azért, mert a magyar állam éppen úgy szerezte vissza a Mol ötödét az orosz Szurguttól, hogy az egész történetet körüllengi egy nagy titok, pontosan miről és hogyan állapodott meg az orosz és a magyar fél. Ha ezek így üzletelnek, akkor biztosan a horvátoknál is lehettek hátsó kapus dealek – gondolhatja a magyar hírolvasó. A horvát hírolvasó pedig azt tudja, hogy mindenki, akivel anno a Mol a társaságirányítási jogokról szerződött Horvátországban, ma már különböző egyéb korrupciós ügyek miatt a kaptárban csücsülnek. Természetesen azt itthonról nehéz megítélni, hogy politikai bosszúhadjárat okán, vagy csak megbuktak a valóban sáros történeteikkel.

5. Mennyire játszik transzparensen a Mol, tett már azért szívességeket?

Amikor a Mol 2003-ban először bevásárolt az INA-ba, az a lehető legtranszparensebb történet volt. Egy előre kitöltött biankó szerződéshez az indulók csak az árral pályázhattak, amelyet nyilvánosan bontottak fel, nyert a Mol 502,5 millió dollárral, az osztrák OMV pedig 417,5 milliót kínált. A Mol 25 százalék plusz egy szavazat részvényt vett, majd öt év múlva növelte csak a részesedését. Ezeket a tranzakciókat azóta sem kérdőjelezte meg senki. Az azonban tény, hogy miután a Molnak együtt kell működnie a horvát állammal, biztosan volt olyan Mol-gesztus, amely nem volt gazdaságilag indokolható és a Mol tevékenységeibe illő. Ilyen volt, amikor a Mol garanciát vállalt a Podravka fűszercég hiteleire.

6. A horvát belpolitika mozgatja a szálakat?

Magyarországon olykor riadtan felpillantunk, hova süllyedhetünk a politikai közéletben, ha még olyan tisztogatás is elképzelhető, hogy Gyurcsány Ferenc korábbi miniszterelnököt vád alá helyezik. Nos, figyelem, Horvátországban minden lényeges állami gazdasági vezető börtönben van az előző csapatból. A belpolitikai helyzet nagyon elmérgesedett, és mivel ősszel választások várhatók, mindenki belehúz, lapot húz 19-re, az állampolgárok körében népszerű nyilatkozatokkal, frontokkal pozicionálja magát. Ráadásul a 2010-es magyar parlamenti választással annyiban analóg a horvát helyzet, hogy már rég nem Jadranka Kosor miniszterelnök asszony borítékolható bukása a kérdés a következő választáson, hanem legfeljebb a jelenlegi erők bukásának mértéke. Ebben a helyzetben a Mol egyet tehet, valahogy kibekkeli a választási időszakot, nagyon megegyezni sincsen értelme a regnáló, de valójában már megbukott erőkkel.

7. Kinek fáj a Mol?

A Mol hivatalos cáfolatában maga is kitért arra, hogy a sorozatos támadásokat annak tulajdonítja, hogy milyen sok ember lábára lépett rá. A horvát viszonyokat jobban ismerők szerint valóban nehéz elképzelni, hogy az INA amúgy veszteséges gazdálkodásába milyen támogatott szerződések, az INA számára előnytelen dealek, illetve milyen businesskártyával fizetett „élmények” férhettek bele. Azt már nehezebb megítélni, hogy ezen erőknek mennyire van erejük megbosszulni kiszorulásukat.

8. Céges sztori vagy államközi ügy?

Az INA 44 százalékban a horvát államé, a Mol hamarosan 21 százalékban a magyar államé lehet. Óhatatlan, hogy nemcsak két privát cég, de két állam ügyéről is szó van a Mol-INA történetben. Magyarország őszintén és lelkesen támogatja Horvátország uniós csatlakozását, aminek sok értelmezése van az INA-ügyre tekintettel. Lássunk párat! Az egyik szerint Horvátország hálátlan, hiszen a magyar fél folyamatosan támogatta az uniós felvételét, cserében mégis állandóan egzecíroztatja azt a céget, amely messze a legtöbbet fektette be Horvátországban. A másik szerint Magyarország túl óvatos volt korábban és így elmulasztott egy jó momentumot. Vagyis a horvát uniós tagság támogatásáért cserében feltételül kellett volna szabni, hogy a horvát állam is legyen támogatóbb a Mol megvédésében A pillanat elszállt, a horvátok hivatalosan kandidálnak, már nehezebb kérni valamit. Végül egy harmadik szerint Horvátországnak egyszerűen kinyílt a csipája, ők is benne lesznek az unióban, úgy érzik többet megengedhetnek maguknak a nagy szomszéddal, egyben legnagyobb tőkebefektetőjükkel szemben.

9. Ugyanazt mondják a horvátok nekünk, mint mi az oroszoknak?

A Molt sokan támadják Horvátországban, a horvát nemzeti érdekre hivatkozva a sajtó, a politika és olykor az üzleti érdekcsoportok is támadnak. A horvát fél amúgy akár a magyar politikusoktól is koppinthatta azokat az érveket, amely szerint a nemzeti érdek például a magasabb ellátásbiztonságot jelenti. Bizony Orbán Viktor miniszterelnök és Fellegi Tamás fejlesztési miniszter is sűrűn értekezett e gondolatokról a Mol orosz pakettjének visszavásárlásakor. A különbség persze erős, a Mol a horvát állammal hivatalosan is együttműködve haladt előre, az OMV, majd a Szurgut kéretlenül és barátságtalanul jött.

10. De mi lehet mindennek a végső következménye?

Elemzők sora találgatja, hogy amennyiben a sajtóhíreknek van alapja, és az államügyészség valóban előveszi a Mol vagy egyes vezetőinek a szerepét egy esetleges korrupcióban, akkor meddig juthat el a történet. Ha a horvátok valóban azt gondolják, hogy bűncselekmény történt, azt azért érdemes nagyon komolyan venni. Magát a privatizációt ugyan nem támadja ez a történet, az egész dealt nem fogja vélhetően hivatalosan senki megkérdőjelezni, de a menedzsmentjogok esetleg veszélybe kerülhetnek. Ez is valószerűtlen persze, mert túl erős lépés, amelynek szinte beláthatatlan következményei lennének. Mielőtt azonban rettentően felháborodnánk a horvátok eljárásain, azért jusson eszünkbe egy hazai történet is. Pécsen a város úgy vette el kidobó emberekkel a vízközműcéget a francia tulajdonostól, hogy annak gyakorlatáról addig semmilyen jogerős elmarasztaló ítélete nem volt.

11. Ki tudná fizetni Horvátország a Molt?

Talán az egyik legfontosabb szám, ami azért megfogja a horvátok nagy szerződésbontási kedvét, hogy a Mol eddig mintegy 800 milliárd forintnyi beruházást hajtott végre az INA-ban. Ha a horvát állam megmásítja eredeti menetrendjét, akkor ezt az összeget joggal követelhetné vissza a Mol, márpedig ezt nem lenne könnyű előteremteni. Ráadásul, ha a horvát állam ki is szorítaná a vevőt az irányítási pozícióból, a Mol mégis ott marad a részvényesi struktúrában 47 százalékkal, mint főtulajdonos. Azaz nem lesz megkerülhető, klasszikus se veled, se nélküled helyzet alakulna ki.

12. A Mol mennyire adott okot az ellenszenvre?

A Mol okkal és joggal panaszkodik arra, hogy túlságosan is kijut neki Horvátországban, hiszen a nemzeti érdekre hivatkozva idegenellenes, multiellenes hangok célpontja, amelyhez a horvát sajtó mellett a horvát hatóságok (például a helyi pénzügyi felügyelet) is asszisztál. Mindez igaz, de azért azt is be kell látnia, hogy legalább két lépését, még ha az vélhetően teljesen jogszerű is volt, ellenséges gesztusként élhette meg a horvát kormányzat. Egyrészt azt a 2010. decemberi vételi ajánlatot, amellyel többségbe szeretett volna kerülni az INA-ban. Illetve azt a senki által el nem ismert, de már nem is cáfolt piaci részvénygyűjtést, amely során egy Molhoz nem köthető cég INA-papírokat gyűjtögetett a piacon, vélhetően mégiscsak a Mol számára. A Mol annyit deklarált, hogy bejelentési kötelezettsége nem támadt.

13. Miért most támadnak a horvátok?

A Mol számára az is fájó, hogy 2003 után 6-7 évvel kezdődtek az igazán érdemi fellépések a magyar tulajdonos ellen. A 2003-as megállapodás szerint a Mol öt évig nem növelhette a részesedését az INA-ban, és három évig nem csökkenthette az INA alkalmazottainak létszámát. „Rossz hatékonyságú cégben fizetni a dolgozókat, brutális beruházással feljavítani az INA-t, erre jó volt a Mol, amikor pedig végre nyereséges a társaság, akkor lépjen eggyel hátrébb a magyar fél, na, ezt azért így nem” – gondolhatja a magyar elemző.

13 + 1. És, hogy jön ide a gázüzletág?

A Mol legújabb kori történetének igazi rákfenéje a hatósági áras, lakosságot dotáló gázüzletág. Az alacsony árak miatt az első Orbán-kormány idején már pénzügyileg is nehéz helyzetbe került a Mol, sebezhetővé vált, például az osztrák OMV előtt és a forráshiány miatt egy nagyon értékes kutatási portfólió is eladásra került. Tíz évvel később jött a horvát deja vu, a Mol Horvátországban sem repesett a hatósági árak miatt mínuszos gázüzletággal. Az állam megígérte, hogy átveszi az üzletágat, de ez azóta is csúszik.

Címkék: pénzügy

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.