“Nincs új a Nap alatt” – írta Gyurcsány Ferenc hétfői Facebook bejegyzésében az Audi beruházással kapcsolatban. A volt kormányfő a nemzetgazdasági minisztertől kapott válaszlevelével illusztrálta, hogy a külföldi működő tőkét az Orbán-kormány sem túl átlátható módon csalogatja, épp, mint a korábbiak. A bejegyzése alapján feltételezhető, hogy Gyurcsány szerint ez nagyjából rendben is van.
A Millenárison Orbán Viktor egyik „előénekeseként” hallható volt az Audi Hungaria ügyvezetője, Thomas Faustmann a múlt héten.
Orbán Viktor félreérthetetlenül jelezte, mennyire fontosnak tartja a magyar állam és az Audi Hungária kapcsolatát. Ami persze a korábbi kormányoknak is fontos volt. Emlékezhetünk, Gyurcsány Ferenc sem szabhatta át szabadon, kedve szerint az adórendszert az Audi jóváhagyása nélkül, kénytelen volt végül a különadót a vállalat kívánságai szerint átalakítani.
A „44 órás munkahét” gyanánt ismertté vált elképzelést is – szakszervezeti források szerint – az Audi szorgalmazta, s vált ideiglenes jogszabállyá még az előző ciklusban. Jelenleg „csak” arról van szó, hogy az ideiglenesnek szánt szabályt véglegesítenék.
Miért ennyire befolyásos az Audi? A válasz egyszerű: az Audi Hungaria termeli meg Magyarország GDP-jének (bruttó hazai termékének) mintegy 5, a magyar exportnak nagyjából 7 százalékát.
A magyar fölzárkózás lényegi problémái az Audi példáján keresztül is megérthetők. A közhiedelem szerint az autógyártó nagyvállalatok a magyar beszállítók révén húzzák maguk után a magyar gazdaságot. Ami igaz is meg nem is. Vannak hazai beszállítók – ezek egy része maga is multi – azonban messze nem olyan arányban, hogy a hazai gazdaságba betagozódott nagyvállalatokról lehessen beszélni.
A PR és CSR jegyében születhetnek ugyan olyan megállapodások, hogy a nagy multinacionális cég igyekszik bővíteni a hazai beszállítói hányadot, de ez nem fedheti el azt a tényt, hogy a magyar állam – adjon bármennyi adófizetői pénzt is – nem kötheti ki a magyar beszállítói hányad mértékét, mivel ezt a WTO (World Trade Organization – Kereskedelmi Világszervezet) tiltja.
A végeredmény: a magyar gazdaságban elszigetelten működő, csúcstechnológiát használó nagyvállalatok, amelyeket leginkább a munkaerő árának és az adóknak az alacsony szinten tartásával lehet itt tartani – éppen azért, mert nem igazán váltak szerves részeivé a magyar gazdaságnak. Ami pedig alapvetően határozza meg a mindenkori kormány mozgásterét, az ésszerűen folytatható gazdaság- és társadalompolitika határait.
Az Orbán-kormány – bár megveszekedettül multiellenes hírbe keveredett – csak azokat ágazatokat adóztatja meg, amelyeknél a tőkét nehéz kivonni a fix infrastruktúra miatt. Ahol meg ez könnyebb, ott viszont adókedvezményekkel segíti a cégeket – mint maguk a különadókkal sújtott multik vezetői panaszolták az Európai Bizottságnak írt levelükben.
Thomas Faustmann tehát beszélt a Millenárison, Lánczi András és Demján Sándor közé beékelődve, fura ízű verbális szendvicset alkotva. Orbán Viktornak az is célja lehetett, hogy Faustmann mondjon néhány jó szót a kormány gazdaságpolitikájáról, ami 11,2 milliárd forint állami támogatás odaítélése után ésszerűnek mondható elvárás. Ez csak részben jött be, mert Faustmann a „befektetőbarát” politika dicsérete mellett csak odaszúrt a kormányfőnek, megemlítve a visszamenőleges jogalkotás problémáit. Ami nem örülni való Orbán ellenfeleinek sem, mivel ez is csak a valós erőviszonyokra utalt. Magyarország függősége az Auditól meglehetősen nagy és egyoldalú.
Orbán valószínűleg azért is szerepeltette Faustmannt, hogy a kormányzati kommunikációban kellően előkészítse Magyarország autógyártó nagyhatalommá válásának sikertörténetét, amely megjelenve a GDP-növekedési adatokban, megalapozhatja a dübörgő gazdaságról szóló későbbi közléseket.
Persze az autóiparra alapozott növekedés jórészt csak illúzió. Azon túl, hogy konjunktúraérzékeny, nem jár vele akkora adóbevétel, illetve foglalkoztatottságemelkedés, mint azt a GDP-adat növekedése alapján gondolni lehetne.
Lehet majd nézegetni a GDP grafikonját, mint a Nerolbolt használó testépítő a bicepszét. Látványos lesz ugyan, mégis nélkülözni fogja az igazi erőt.
Kommunikációs célra talán használható lesz, de még az is lehet, ez sem fog jobban elsülni a kormány szempontjából, mint Faustmann beszéde.
