Mi határozza meg a következő évtized tudományos életét az Európai Unióban? Közvetve erről szólt a május 4. és 6. között Budapesten tartott FET (Future and Emerging Technologies, vagyis jövőbeni és kialakuló technológiák) tudományos konferencia, ahol hat, egymással versenyző európai kutatócsoport, vagyis „flagship” mutatkozott be. A hatból csak ketten nyerhetnek az Európai Bizottság FET pályázati ciklusán, a tét pedig óriási: 1 milliárd euró. A számunkra legérdekesebb csapat az infokommunikációs technológiákat a hálózatkutatás eredményeivel továbbfejlesztő FuturICT, amiben magyar kutatók is dolgoznak, például Vicsek Tamás, Kondor Imre, Kertész János és Barabási Albert-László.
Hogy sikerült a konferencia? Önök kapják majd az 1 milliárd eurós pályázati pénzt?
A három az egyhez egészen jó esély nem? A mi csapatunk jött ki elsőnek a hatból, persze nem tudom, hogy a következő rostán is mi leszünk-e az elsők. Mindent beleadunk, mert olyan óriási mennyiségű pénzről van szó, hogy az a kutatócsoport, amely megkapja, meg fogja határozni a következő évtizedben az egész európai kutatás irányát.
Ha Önök nyernének, akkor a társadalomtudományokat helyeznék új alapokra az infokommunikációs technológiák segítségével, a hálózatkutatás eredményeinek felhasználásával – olvasható a honlapjukon. Jól hangzik, de mit is jelent pontosan?
Felhasználjuk az információs technológiákat arra, hogy újragondoljuk az egész társadalomkutatást, mert ráfér. Azon vagyunk, hogy túllépjünk a korábbi tradicionális kutatási eszközökön. A mostani módszertanok azokra épültek, amiket akkor lehetett mérni, amikor ezek a tudományok kialakultak. Hagyományosan a kérdőíves kutatásról van szó, kevés mintáról és mély információgyűjtésről, mert az elmúlt néhány száz évben csak erre volt lehetőség. Az információs technológia ebben fog paradigmaváltást hozni.
Fotó: Neményi Márton / fn.hu
Pontosan hogyan?
Például itt most két mobiltelefon van az asztalon és még van a zsebünkben is néhány. Óriási mennyiségű információ gyűlik össze ezeken keresztül rólunk, hogy mit csinálunk nap mint nap. Ez az adatmennyiség nagyon is releváns a társadalomtudományok számára.
Releváns lehet, amennyiben a felhasználók hagyják, és nem ütközik adatbiztonsági akadályokba. Persze a Facebookon már önként vállaljuk, hogy szinte mindent elárulunk magunkról. Errefelé megyünk? Egyre kisebb része marad privát az életünknek?
A gazdasági folyamatok megértéséhez nem szükséges, hogy téged, mint egyént tudjalak azonosítani. Az egyéneket összegyűjtjük, aggregáljuk, utána anonimizálódnak. A kutatás számára nem az a fontos, hogy egy ember mit csinál, az a fontos, hogy egymillió ember mit csinál. Az adatok kezelésének egyébként megvan a jól meghatározott etikája, módszertana és legális kerete is. Az egyetemünk nem hagy jóvá kutatást ilyen irányba, ha ezeket a lépéseket meg nem tettük.
Pontosan milyen gazdasági folyamatokat akarnak megérteni? A FuturICT honlapján úgy láttam, lehetségesnek tartják, hogy elkerüljük a jövőben az óriási károkat okozó gazdasági válságokat.
Az egyik legfontosabb célunk, hogy létrehozzunk egy olyan programozási platformot és adatbázist, amellyel különböző forgatókönyveket, lehetőségeket tudunk végigfuttatni. A pénzügyi szabályozások mindig a múlt problémáiból indulnak ki, azokat próbáljuk elkerülni, hogy nehogy megtörténjenek még egyszer. Erre a mostani válságra viszont senki sem volt felkészülve. Jelezte ugyan néhány közgazdász, hogy baj lesz, de nem tudtuk letesztelni, hogy mi lesz annak a következménye, ha ez meg ez a bank csődbe megy. A tervezett platformunkon, ha egy közgazdász szeretné szimulálni, hogy mi történne, ha például a Magyar Nemzeti Banknak elfogynának a devizatartalékai, megtehetné. Meg tudná nézni, milyen hatásai lennének Magyarországra, a régióra vagy a világgazdaságra. Rengeteg pénzt és kellemetlen társadalmi mellékhatást lehetne ezzel megspórolni.
Fotó: Neményi Márton / fn.hu
Mennyire reális ez? Néhány év múlva a pénzügyminiszterek már eszerint hozzák majd a döntéseiket?
Ez még azért nincs ennyire közel. A szimulációhoz szükséges adatmennyiség már megvan és a szükséges tudományos eszközök is elkezdtek kiépülni. Az 1 milliárd eurós FET-támogatással 10 év alatt elérhetjük, amihez más esetben 25 év kéne.
Addigra elképzelhető, hogy a hálózatkutatás eredményeivel létrejöjjön egy egészen új közgazdasági elmélet? Többször is nyilatkozta, hogy a hálózatkutatás több tudományágban is teljes szemléletváltást fog hozni.
Ez elkerülhetetlen. A gazdasági folyamatok ugyanis nem abban a mederben folynak, ahogy a közgazdászok most leírják. Jelenleg úgy gondolkodunk a piacról, hogy ez egy egyensúlyi piac, ahol mindig kialakulnak a megfelelő árak, és mindig helyrebillenti magát. Valójában azonban minden egyes üzlet egy huzal mentén történik. Nem a piaccal üzletelünk, hanem mindig egy eladó és egy vásárló köt üzletet. Egy ilyen tranzakció mögött rengeteg a pszichológia, befolyásolják a gazdasági környezet hatásai, a tapasztalat és bizalmi kérdések. Ez egyéni, vállalati és ország szinten is igaz. A huzal menti gondolkodás viszont jelenleg nincs benne a közgazdasági gondolkodásban. Az elmúlt 5 évben voltak ugyan arra próbálkozások, hogy bevezessék, és vannak érdekes eredmények is, könyvek, tankönyvek feszegetik a kérdést, de az útnak még nagyon az elején vagyunk. És szó sincs arról, hogy ez bármilyen szinten is a tudományos fősodor volna.
NÉVJEGY
Barabási Albert-László
fizikus (1967, Karcfalva)
1994-ben a világon egyedülállóan 27 évesen szerzett doktori fokozatot a Bostoni Egyetemen. Barabási 2007-ig volt a Notre Dame Egyetem professzora. Jelenleg Bostonban dolgozik a Northeastern Egyetemen és a Harvardon. Tagja az Amerikai Fizikai Társaságnak, az MTA külső tagja. Kutatásai vezettek a skálafüggetlen hálózatok felfedezéséhez. Ő és kutatócsoportja határozta meg először a web „méretét” is. Eszerint átlagosan 19 kattintásra vagyunk a jelenleg fellelhető bármely internetes oldaltól. Hálózatkutatásai megerősítik a kommunikációelmélet egyik kedvelt tézisét, a világfalu-elméletet, illetve megerősítik a hatlépésnyi távolság törvényét is.
The New Science of Networks című könyvét 10 nyelven adták ki, a Behálózva és a Villanások című könyvei szintén óriási sikert arattak.
Hogyhogy? Hiszen Soros György 50 millió dollárt költött nemrég az INET-re (Új Közgazdasági Gondolkodás Intézet), ami szintén új gazdasági elméleteket kutat, és levélben biztosította Önöket a támogatásáról. Úgy tűnik, ugyanazt szeretné, mint Önök.
Ez igaz, de ettől még nem ez a fősodor. Sorosnak egyébként van egy másik elképzelése is, ami már túlmutat a hálózatokon. Meg akarja érteni a piac és a gazdaság dinamikáját. Óriási előrelépés lenne, ha nem csak fel tudnánk rajzolni a folyamatokat, hanem meg tudnánk érteni azt is, hogy mi miért történik.
Fotó: Neményi Márton / fn.hu
Azért, hogy meg tudjuk jósolni, hogy mi fog történni a jövőben? A Behálózva és a Villanások című könyveiben érzékletesen kifejti, hogy a múlt adattömegéből miként jósolható a jövő. Jósolhatók a gazdasági folyamatok? Esetleg a tőzsde is?
A tudomány szempontjából nem az a fontos, hogy mindent meg lehessen jósolni, hanem az, hogy megértsük, mi mennyire jósolható. Egyébként akár a rulett is jósolható lenne, ha minden kezdeti állapotot tudnánk, de ez nem így van. Minden attól függ, mennyire ismerjük a kezdeti körülményeket.
Az időjárást ezért nem tudják pontosan előre jelezni?
Az időjárás remek példa, mert megmutatja, mi az, amit a hálózatkutatással meg lehet jósolni, és mi az, amit nem. Egy napra előre 99 százalékos pontossággal lehet előre jelezni az időt, egy hétre előre 50 százalékban, 19 napon túl pedig már nem lehet jósolni. Elérjük az úgynevezett kaotikus határt. Ha részletesebben, alaposabban tudnám, mi történik ma az időjárásban és még jobban tudnám mérni, akkor mondjuk 22 napra vagy 25 napra tolódna ki ez az idő. Ennek kell megtörténnie a gazdasági folyamatokban és a társadalmi folyamatokban is. Tisztázni kell, hogy bizonyos jelenségeket milyen távolságban és mélységben tudunk előre jelezni, és mi az, ami semmiképpen sem mérhető, mert annyira sok változótól függ. Azt például valószínűleg soha nem fogjuk tudni megmondani, hogy mikor lesz valaki szerelmes. Túl sok változótól függ.
Talán nem is lenne jó, ha meg tudnánk jósolni. Dosztojevszkijnek saját bevallása szerint élete tapasztalata, hogy az emberek viselkedését a merő véletlen, a pillanatnyi hangulat befolyásolja. Ezt az illúziót a hálózatkutatás porig rombolja.
Ez nem feltétlenül rossz. Annak idején azt mondták az angolok, hogy 10 km/h-nál nem lehet gyorsabban autózni, mert azt az ember nem fogja kibírni. Csak néhány évvel ezelőtt szüntették meg azt a törvényt Angliában, mely szerint minden egyes motoros jármű előtt egy zászlós embernek kell haladnia. Mindig vannak ilyen törvények. A tévével nem lett vége a kultúrának, és az internettel sem. Nem hiszem, hogy rosszabb lesz attól a világ, hogy rengeteg dolgot elég nagy valószínűséggel meg tudunk majd jósolni. Ha egyébként a FuturICT működőképes lesz, akkor a sikere nem abban lesz, hogy hány krízist jósolt előre. Hanem az, hogy soha többé nem lesznek krízisek utána. Azért, mert törvénykezünk, közbelépünk, amikor potenciális instabilitás jelent meg a rendszerben.
Fotó: Neményi Márton / fn.hu
Hogyan hat a jósolhatóság a közösségekre? Hogyan forradalmasítja majd a közösségi oldalakat a hálózatkutatás?
Úgy, hogy sokkal személyesebbé válnak majd. Egy telefon ma közvetíti a hangot, megtudom belőle, hogy hol van a legközelebbi kocsma, de semmilyen módon nem reagál a cselekedeteinkre. Az emberi viselkedés, a társadalmi körülmények megismerésével ezek az eszközök előre fogják látni, hogy mire lesz szükségünk és összegyűjtik. Például most éhes vagyok, megnyomok egy gombot, a telefon pedig azokat az éttermeket javasolhatná, amelyek az én ízlésemnek felelnek meg. Végülis ez a telefon már hány vendéglőben volt velem? Most már igazán illene tudnia, hogy mit szeretek. Tudná is, ha odafigyelne. De nem figyel oda.
Még.
Bőven van fejlődnivalónk. Pontosan meg kéne érteni az emberi viselkedést, beágyazásunkat a környezetben, azt, hogy hogyan szűrünk, és a fentebbi szolgáltatást egyfajta tanulási rendszeren keresztül lehetne kivitelezni. Ez abszolúte lehetséges.
Adódik a kérdés, hogy ha pontosan tudja, merre megy majd az infótechnológia, miért nem csinálja meg az új, forradalmi közösségi oldalt?
Mert nem értek hozzá. Van egy mondás a Szilikon Völgyben: nem az ötlet számít, hanem hogy hogyan valósítod meg. Egy tudományos kérdést nagyon is meg tudok valósítani, le tudom vonni a konklúziókat és meg tudom értetni, hogy ez miért fontos. De fogalmam sincs, hogyan lehet ebből céget csinálni. A Behálózva című könyvemből rengeteg vállalkozás született, de nekem soha eszembe sem jutott, hogy ebből céget lehet csinálni. Ez másfajta gondolkodást igényel. Meg persze az is kérdés, hogy mi motiválja az embert. Engem az intellektuális teljesítmény motivál.
Most mik a legközelebbi tervei?
Volt most egy nagyon fontos cikkünk a Nature címlapján, melyben arról beszéltünk, hogy hogyan kell kontrollálni, ellenőrizni egy hálózatot. A következő 2-3 évben ezen fogunk dolgozni, ez a hálózatkutatás következő szintje. Minden tudománynak van egy ilyen része: először mérjük, aztán modellezzük, hogy igaz-e, majd tematikailag leírjuk, aztán ellenőrizzük. Az első három még nem elég ahhoz, hogy felmenjünk a Holdra.
Fotó: Neményi Márton / fn.hu
Nem volt arról szó, hogy magyar egyetemen folytatja kutatómunkáját? Nem hívták?
Volt erről szó, részben csinálom is, hiszen tanítok a Budapesti Műszaki Egyetemen és a CEU-n. Évente 3-4 hónapot töltök Budapesten. Nem is tudom, hogy szerencsés volna-e egyáltalán Magyarország számára, hogy csak itt legyek. Az, hogy néhányan hídként vagyunk az újvilág és az óvilág között, annak megvannak az előnyei. Mind a két világ számára.
Európa tényleg tanulhatna Amerikától a kutatás-fejlesztés területén, hiszen a tengerentúlon a GDP sokkal nagyobb részét fordítják innovációra. Az 1 milliárd eurós pályázat már a szándék része, hogy a hátrányunkat ledolgozzuk?
Részben. Ha ez a pályázat sikeres lesz, akkor talán be lehet hozni a lemaradást. Azáltal, hogy Európa nem áldoz nagyobb összeget a tudományra, azt fejezi ki, hogy az európai értékrend számára a tudomány nem olyan fontos. Az amerikaiak számára viszont igen, mert látják, hogy az innováció a tudományra épít és ebből az ország rengeteget profitál. A kérdés, hogy mikor fog Európa előre és nem visszanézni. A jövőre építünk, vagy a múltból építkezünk? Az Európai Unióra jelenleg sajnos inkább ez utóbbi jellemző.
