A kevesek által okozott kárt terítik szét sokakra – jellemezte az unió válságkezelő intézkedéseit Pogátsa Zoltán közgazdász (aki lapunk bloggere is egyébként), utalva a nagybankok által okozott bajokra, majd a mostanság több országban végrehajtott (most éppen Portugáliában soron következő), a lakosság széles körét érintő, a szegénységet és természetesen az újbóli recesszió kockázatát is növelő megszorításokra. (Ezen gondolat jegyében rendezték meg egyébként a szombati, több tízezres szakszervezeti tüntetést Budapesten.)
“igazi” és árnyék- ECOFIN
Az ECOFIN az EU gazdasági- és pénzügyminisztereinek informális tanácskozása. Vagy ahogy Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter nyilatkozta tavaly, „komoly testület, komoly emberekkel”, miután ezek a komoly emberek nem támogatták a magyar kormány akkori szándékát, az államháztartási hiány megnövelését a GDP 7 százaléka körülire.
Az „igazi” ECOFIN döntött a Portugáliának nyújtott mentőcsomagról, amelyért cserébe kemény megszorítások várnak a portugálokra, illetve privatizálniuk kell állami vállalatokat. Idén Matolcsy nem a hiány növelése mellett kardoskodott az ECOFIN-on, hanem inkább azt mondta, hogy „Orbán Viktor miniszterelnök úrnak javaslatot teszek a 250 milliárd forintos stabilitási alap véglegesítésére, ami azt jelenti, hogy Magyarország ne használja fel a stabilitási alapot”.
Az árnyék-ECOFIN az “igazi” ECOFIN-nal párhuzamosan zajlott. A konferenciát a Védegylet Egyesület a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvánnyal közösen szervezte.
A közgazdász igyekezett szertefoszlatni azon népszerű sztereotípiákat, hogy az unió déli államaiban keveset dolgoznak, viszont sokat költenek az államuk fönntartására – ugyanis ezt a számok nem támasztják alá. Sőt, a munka termelékenysége sokkal inkább nőtt a déli államoknál, mint északon – mutatta be állítását adatokon keresztül Pogátsa.
A közgazdász a görög gazdasággal kapcsolatban úgy vélte: a megszorítások negatív spirálba fogják hajtani a görög gazdaságot, amely képtelenné fog válni arra, hogy visszafizesse az adósságait. Pogátsa szerint nem a görög állam kiadásait kellene csökkenteni –a görög állam mérete ugyanis uniós viszonyításban egyáltalán nem számít nagynak -, hanem a bevételeit kellene növelni. A görög gazdasági elit egy része uniós adóparadicsomokban (Cipruson, Máltán) adózik, egy másik része pedig – mint például az ügyvédek, orvosok – alanyi jogon adómentességet élvez.
A görög állam azonban nem fogja ezt tenni, mert Görögországban is – mint más modern képviseleti demokráciákban – a gazdasági elit túsza a politika, ami leginkább a választási kampányokhoz szükséges rengeteg pénz miatt alakult így – mondta. A közpolitikában tehát nem a választók, hanem a gazdasági elit érdekeinek szereznek érvényt. Pogátsa szerint az hozhatna fordulópontot, ha a középosztály ezt nemcsak halványan sejtené, hanem világosan fölismerné.
Neoliberális válságkezelés
Peter Wahl közgazdász, a World Economy, Ecology & Development szakértője hosszasan idézte Dominique Strauss Kahnt, az IMF vezérét, illusztrálandó, hogy a nem főáramhoz tartozó közgazdászok gondolatai is beépültek immár a politikai elit gondolkodásába. Pogátsa azonban arra figyelmeztetett, hogy a válság ugyan látványosan megmutatta a neoliberalizmus csődjét, a neoliberális közgazdászok azonban a válságot is „államcsődnek” igyekeznek beállítani. A válságkezelő megoldásaik is neoliberálisak: nekimennek a szociális-, jóléti-, a nyugdíjrendszereknek.
A jóléti államokat lebontani igyekvő neoliberális, neokonzervatív politika azonban sokkal rosszabbul teljesített a korábbi, jóléti vegyes gazdaságokhoz képest hosszabb távon elemezve: alacsonyabb az átlagos növekedés, és magasabb a munkanélküliség. S még ez a szerény növekedés is államok, vállalatok és a háztartások nagy mértékű eladósodása révén jött létre – fűzte hozzá. A közgazdász arra is fölhívta a figyelmet: az általános vélekedéssel szemben a jóléti államok ellen nem azért intézett sikeres támadást a neoliberalizmus, mert azok nem voltak finanszírozhatók – legalábbis nem ez volt a fő ok. A 70-es években 4 sokk rázta meg a világgazdaságot: 2 olajválság, az inflációra válaszul a FED az egekbe vitte a kamatokat, illetve megszűnt a dollár aranyhoz kötése.
Ebben a nehéz évtizedben nyert teret a piacban hívő, dereguláló, adókat csökkentő, segélyeket, s mindenféle jóléti juttatásokat leépítő neoliberális politika. Ami valójában csak egy dologban volt sikeres: az egyenlőtlenségek növelésében – fejtegette Pogátsa. A neoliberális közgazdászok a jelenlegi válságot is igyekeznek – abszurd módon – az állam csődjével magyarázni, és az állam további leépítésére szólítanak föl, míg mások belátták korábbi tévedéseiket – mondta. A konferencián elhangzott olyan vélemény is, hogy a neoliberális közgazdászok nemcsak a jóléti rendszerek ellen intéznek majd támadásokat a válságkezelésre hivatkozva, hanem a privatizációt is erőltetni fogják, ahol erre még lehetőség van (Portugáliában például van lehetőség).
Kínai módon versenyző németek
Peter Wahl szerint a pénzügyi rendszer bizonyos regulációi jó irányba mutatnak. Hogy mindez elegendő-e vagy kevés, az relatív. Olyan, mint három szál haj: levesben sok, fejen kevés. Amit a pénzügyi szféra szereplői alkalmasint soknak éreznek, az újbóli válság megelőzéséhez kevésnek bizonyulhat – értettek egyet a konferencia előadói.
Az unió egyik sokat emlegetett gazdasági egyensúlytalansága, a német külkereskedelmi többlet Wahl és Pogátsa szerint jelentős részben abból adódik, hogy a német bérek növekedése nem tart lépést a GDP-vel. Magyarul a német gazdaság versenyképessége azért fokozódik, mert visszafogják a béreket (ami természetesen még így is sokszorosa a hazainak). Németország Kína módszerével, a bérekkel versenyez – mondta Pogátsa.
Pogátsa az eurózóna szétesését prognosztizálta, Wahl ennek jóval kevesebb esélyt adott. Wahl arra is figyelmeztetett: ha az eurózóna mégis összeomlana, akkor a periféria ezért óriási árat fizethetne – a németek a saját valutájukat leértékelve csökkenthetnék a veszteségeiket, növelve viszont a többi ország gondjait.
