A 2007-től 2010 végéig terjedő időszakban 66-ról 80 százalékra emelkedett a GDP-arányos adósság. Az adósság nominálisan 30 százalékkal, a GDP viszont folyó áron csak 7 százalékkal nőtt, mivel volumene 4,8 százalékkal visszaesett a három év alatt. A 14 százalékpontos romlás legfontosabb tényezője a világgazdasági válság volt – állapítja meg a GKI Gazdaságkutatónak az államadósság rendszerváltás óta kialakult hullámzásáról készített legutóbbi elemzése.
Az adósságnövekedés kétharmada az éves átlagban 4,1 százalékos államháztartási hiányból származott az elmúlt három évben – becsülte a GKI.
A GKI számításai szerint 2007-2010-ben a GDP visszaesése önmagában 4 százalékponttal járult hozzá a GDP-arányos adósság növekedéséhez, a forint gyengülése 3 százalékpontot tett ehhez hozzá. A GKI számításai szerint a visszaesés helyett szolid évi 1,5 százalékos gazdasági növekedés esetén is 7 százalékponttal alacsonyabb adósságmutató adódna.
A korábbiakhoz képest sajátos tényező, hogy az adósság növekedéséből 3-4 százalékpontnyi GDP-arányos növekedés, az IMF-EU hitel fel nem használt részeként a kincstár jegybanknál elhelyezett új betéteiben jelent meg. Így az eladósodás ezen részének kiváltója a kincstári pénztartalékok – a válság körülményei között indokolt – biztonsági felhalmozása volt, és nem valódi hiány vagy veszteség okozta.
Ugyanebben a három évben, amikor Magyarországon 14 százalékponttal emelkedett a GDP-arányos adósság, más EU tagállamokban is 10-40 százalékpontnyi növekedés mutatkozott – írta a GKI.
Az államadósság mintegy 43 százaléka áll fenn devizában, de a külföldi befektetők forintban is vásároltak állampapírokat, így végső soron a magyar államadóság 57 százalékát jelenleg a külföld finanszírozza – emlékeztet a GKI. A külföldi befektetők véleménye – amely vételben vagy eladásban nyilvánul meg nem hagyható figyelmen kívül a pénzügyi politika alakításában, jegyzi meg a gazdaságkutató elemzése.
Az EU intézményei és a piaci elemzők egyaránt az államháztartás bruttó – úgynevezett maastrichti – adósságának a GDP-hez viszonyított értékét tekintik az egyik kulcsfontosságú egyensúlyi mutatónak, amelynek kitüntetett szerepe van az ország közpénzügyi helyzetének megítélésében.
Négy szakasz az eladósodásban
Az elemzés 1989 végétől – amikor a GDP-arányos államadósság már eleve magas 73 százalékon állt – négy szakaszt különböztet meg. Az 1994 végéig tartó romló szakaszban 90,7 százalékon tetőzött 1993 végén az államadósság, és a periódus végén is a GDP 89,4 százalékán állt. Ebben az időszakban az évi átlagban 5,3 százalékos költségvetési hiány, a bankkonszolidáció költsége és a forint leértékelődése idézte elő a GDP-arányos államadósság emelkedését. Ráadásul a GKI elemzése szerint a GDP volumene is összesen 15 százalékkal visszaesett a négy év alatt.
Az 1994 végétől 2001 végéig tartó javuló szakaszban a nominális adósság 62 százalékkal emelkedett, alapvetően az évi átlagban a GDP 5,6 százalékát kitevő államháztartási hiányok miatt, amelyek 93 százalékban okolhatók a növekedésért. Ebben az időszakban a GDP volumene összesen 26 százalékkal, folyó áron viszont az államadósság emelkedésének ütemét jóval meghaladó mértékben, 2,66-szorosára nőtt.
1995-2001-ben hét év alatt az adósság GDP-arányos mértéke 90 százalékról 52 százalékra, évi átlagban 5,3 százalékponttal mérséklődött. A csökkenés legnagyobb része 1994 és 1997 vége között zajlott le, amikor évi több mint 9 százalékponttal – 90-ről 62 százalékra – esett az adósságráta, de a tendencia 1998-2001-ben – ha lassabban is – de érzékelhetően folytatódott.
A javulás döntően a folyó áron mért GDP 1994 és 2001 között 2,66-szoros növekedésből eredt, ami lényegesen magasabb az államadósság emelkedésének 62 százalékos üteménél. Jótékonyan hatott az is, hogy a GDP volumene összesen 26 százalékkal emelkedett ebben az időszakban.
A 2001-től 2007 végéig tartó ismét romló szakaszban az adósságráta 52-ről 66 százalékra emelkedett, hat év alatt az adósság GDP-arányos mértéke évi átlagban 2,3 százalékponttal nőtt. A GKI elemzése ebben az időszakban azt emeli ki, hogy éves átlagban az államháztartási hiány a GDP 7,5 százalékára rúgott, aminek döntő része volt a nominális adósság 210 százalékos növekedésében, és emellett az önkormányzati szféra adóssággeneráló szerepe a korábbi elhanyagolható szintről érzékelhető nagyságúra emelkedett.
Minél előbb kellene az euró
Az államadósság kérdése Magyarországon mindig is különösen érzékeny kérdés volt és marad, mert összefügg az ország külső adósságával és finanszírozásával. Fontosságára nézve pedig meghatározó, hogy a hagyományosan alacsony lakossági megtakarítási szint messze nem elégséges a belföldi pénzügyi rendszer forrásigényének kielégítésére, így külföldi megtakarítások bevonására van szükség az államháztartás, a vállalati szektor és a lakosság hiteligényének kielégítéséhez – emlékeztet elemzésében a GKI.
Ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy az adósságállomány fenntartásának folyamatos költségvetési terhét nem kizárólag az adósság GDP-arányos nagysága, hanem sokkal inkább a finanszírozó hitelek átlagos futamideje és kamatszintje dönti el. Egy eurózónában lévő EU-tagország extrém helyzetektől eltekintve jóval hosszabb lejáratot és alacsonyabb kamatszintet tud elérni, mint jelenleg Magyarország, és ez a jelentős különbség fennmarad még akkor is, ha a piac kedvezően fogad egy erős kiigazító csomagot.
A GKI végkövetkeztetése szerint ezért az adósságprobléma kezelésének hatékony módszere lenne az eurócsatlakozás feltételeinek mielőbbi teljesítése és a csatlakozás is.
