Hol lesz a forint egy hónap múlva, és hol lesz 2013-ban? Természetesen nem tudjuk, így aki azt tervezte, hogy cikkünk segítségével veszi fel rövid távú vagy éppen hároméves határidős devizapozícióit, az csalódottan legyinthet egyet. Nem tudjuk, hiszen rengeteg az elágazási pont, ugyanakkor bizonyára nem hiábavaló a ma ismert belső és külső környezeti paraméterek alapján forgatókönyveket felvázolni. Hol mehet félre, hol fogható meg a magyar gazdaság?
A magyar út
Gyorsan rögzítsük, miről is szól az éppen megvalósuló nagy magyar kísérlet, miben hisz a kormányunk? Az új politikai erő számára adott egy pocsék örökölt gazdasági struktúra, rosszul működő nagyrendszerekkel és nehéz hátizsáknak ott van még az ország 80 százalék feletti GDP-arányos eladósodottsága.
Orbán Viktor miniszterelnök arra tesz kísérletet, hogy úgy tegyen fegyelmezetten eleget a deficitre tett ígéreteinek, hogy eközben az „emberek” ne járjanak rosszabbul, ha lehet még némi adókönnyítéseket is kapjanak. Sőt, az is tervbe van véve, hogy középtávon még az ország adósságállománya is csökkenjen.
Hogyan lehetséges ez? Különböző ágazatok speciális adóival, egyes problémák és pénzügyi tételek költségvetésen kívül tartásával, és a magán-nyugdíjpénztári befizetések, majd vélhetően a már felhalmozott nyugdíjpénztári vagyonok részleges vagy teljes államosításával. Az adósság kinövését e modellben az adócsökkentések miatt beindult gazdasági növekedés segítheti, no és persze az e célra felhasznált magán-nyugdíjpénztári befizetések és/vagy vagyonok.
Pokol vagy paradicsom?
Hogyan lehet ebből a racionális elképzelésből magyar rémálom, mikor lehet magyar gazdasági csoda?
Az első és legnagyobb megcsúszási lehetőség, ha a magán-nyugdíjpénztári pénzek nem az adósságcsökkentést szolgálják, hanem az aktuális lyukakban elfolynak, vagyis éppen a rossz, fenntarthatatlan szerkezet túlélését segítik. Hiszen egyszerűen megfogalmazva, ebben az esetben az állam úgy nyúlja le a magánpénzeket, hogy abból semmi értelmeset nem hoz ki, semmivel nem könnyíti a jövőt. A fenti veszélyekre sokan figyelmeztetnek, talán kevesebben látják a pozitív forgatókönyvet. Ismerjük az ujjsoroló mondókából: az egyik kisütötte, a másik mind megette. Ha az Orbán-kormány által kitalált és mindenképpen szokatlan magyar gazdasági utat a Nyugat „megeszi”, ha a számok sikert mutatnak, könnyebb lehet az adósságszolgálat, de még a csökkenő kamatfelár miatt is levegőhöz juthat a gazdaság.
Nézzük most egy kicsit külső szemmel az Orbán Viktorék által elképzelt magyar gazdaságot. Azt gyorsan érdemes leszögezni, hogy a pénzügyi befektetők elég nagy ívben tesznek olyan itthonról nézve persze nagyon lényeges történetekre, hogy csökken-e az Alkotmánybíróság hatóköre, mennyire van biztonságban a magántulajdon, ha az állampolgárok magánmegtakarításai az államnál landolhatnak. Ezek a fránya pénzügyi befektetők nem bánják különösen a megsarcolt (sőt, a legújabb hírek szerint nem is csak két évre megsarcolt) ágazatokat sem, kivéve persze, ha róluk van szó. A bankadó, vagy a magán-nyugdíjpénztári szisztéma kiiktatása persze sokszor nagy európai befektetők üzletét rontja.
Adósságcsökkentés
Hogyan lehet szépnek látni a magyar utat? Ha az állam által visszaeinstandolt (hiszen több mint egy évtizede az állam maga mondott le járulékbevételeinek egy részéről az általa akkor üdvözlendőnek tartott magánpénztári rendszer javára) nyugdíjjárulékok valóban adósságszolgálatra mennek, akkor évente akár 3-4 százalékponttal is csökkenthető lenne a GDP-arányos adósság.
Vagyis a külföldiek azt látnák, hogy miközben mindenki szenved a hiperhiányoktól, illetve a növekvő eladósodottságtól, addig Magyarország rendben tartja a deficitet, sőt, éppen intenzíven törleszti adósságát. Ennek aztán komoly pozitív öngerjesztő hatása lenne, a kedvezőbb hitelfelvételekben, az adósságállomány kamatfelárának csökkenésében. Ha így történne, a forint stabil fizetőeszköz lehetne.
Ha azonban az adósság nem csökken a nyugdíjelorozás miatt, akkor teljes joggal harsoghatja mindenki, hogy veszélyben a magyarok magántulajdona, politikai haszonlesők tették rá a kezüket a lakosság pénzére.
Növekedési kockázatok
Bizony az is veszély és erre az elemzők figyelmeztetnek is, ha az adócsökkentésekből remélt növekedési hatás nem következik be, vagy ha az uniós forrásokat nem tudjuk a magyar gazdaság hosszabb távú javára felhasználni. Ha a külföld ezt látja, hamar eladói nyomás alá kerülhet a forint, de 2013-ra ezek a folyamatok már talán tényleg világítani fognak.
Miért csak akkor? A következő két költségvetési évben még biztosan tömi a lyukakat a sok szektorális különadó (kapott ilyet a bankszektor, az energetika, a távközlés, a hipermarketek), de 2013-ban már van esély arra, hogy az extrabevételek ne fedjék el a szerkezeti zavarokat. Ugyanakkor a legfrissebb hírek szerint már nem feltétlenül érvényesek az eddig hallottak, vagyis már nem feltétlenül fog a kormány visszalépni az ideiglenesnek mondott extraadóktól, lehet, hogy azok akár négy évig is a szektorokon ragadnak.
Három év azért talán arra is elegendő, hogy kiderüljön, igazuk van-e azoknak a vészmadaraknak, akik szerint az átlátható nyereségkimutatásokat büntető (az extraadók árbevétel-arányosak, de alapvetően azokat a szektorokat büntetik, amelyek nem rejtették el nyereségességüket) lépések nyomán befektetők távozhatnak az országból, de legalábbis nem jönnek újak és a meglevők sem ide hozzák az újabb fejlesztéseket. 2013-ban már azt is látni fogjuk, hogy valóban sikerült-e mérsékelni a külső eladósodottságunkat. Ha nem, akkor az egész speciális magyar útból annyi marad, hogy a kormány nem nyúlt a szociális ellátórendszerekhez, csak államosította a nyugdíjakat.
Külföldi tényezők
Ráadásul a rosszabb és kedvezőbb forgatókönyvek felvázolásánál nem feledkezhetünk meg a nemzetközi tényezőkről sem. Ha a nemzetközi tényezők is rosszabbra fordulnak, például ha nem sikerül megnyugtatóan kezelni az eurózóna válságát, akkor még jobban kiéleződhet a helyzet. Az egész fejlődő világra komoly veszélyforrás az, ami az Egyesült Államokban éppen történik.
Az Egyesült Államok nem elégedett a gazdasági növekedéssel, ezért pénzt pumpál a gazdaságba. A sok pénz majd helyet keres magának a világban, akár Magyarországra is juthat belőle, de ha az amerikai monetáris lazításnak nem a növekedés beindulása, a globális befektetői bizalom emelkedése lesz a következménye, hanem a globális infláció elszabadulása, amit amerikai kamatemelés követ, és a fejlődő piacokról szépen hazaballag a pénz, na, akkor aztán valóban igen nehéz helyzetbe kerülhet Magyarország gazdasága.
Vezet út a pokolba, de vezethet út a paradicsomba is! Ha minden a rosszabb verzió szerint valósul meg, akkor ez az időszak csak annyit fog megmutatni, hogy hogyan veszhet el fokozatosan teljesen a bizalom Magyarországgal és a forinttal szemben. Ekkor három év múlva egy jövőjét éppen felélő, lassú gazdaság közepén találjuk magunkat, ahol akár 350 forint körül is lehet az euró.
Ha a sajátos magyar út sikeres lesz, stabil, 260-280 forintos euróról beszélhetünk a következő három évben. Nagy a tét, ne rontsuk el!
