Bár a hazai kockázatos vállalatok aránya a tavalyi évhez képest 50,33-ról 51,53 százalékra nőtt, már nem Magyarország vezeti a régiós rangsort, a listán Románia és Szlovákia is megelőzi.
A Coface szerint a közép-kelet-európai kockázatos cégek aránya összességében nem változott, az egyes országokban azonban némi elmozdulás mutatkozik. A szakértők úgy látják, bár a válság nagy részén túl vagyunk, az elkövetkező év is jelentős kockázatot hordoz a szállítói hitelezés szempontjából.
A Coface a céges pénzügyi kockázati tényezők miatt a közép-kelet-európai országokban működő cégek átlagosan 48,42 százalékát közepesen kockázatosnak vagy fokozatosan kockázatosnak minősítette a legfrissebb adatok szerint, közel akkora hányadát, mint 2009 azonos időszakában (48,86 százalék). A román, szlovák és magyar cégek megítélése tovább romlott az elmúlt 12 hónapban.
A Coface egy 10-es skálán osztályozza a cégeket, ahol az 1-es a legrosszabb, a 10-es a legjobb besorolást jelenti. Az 1 és 5 közé eső besorolásokban a román és a szlovák cégek között tapasztalható a legmagasabb arány, de az 1 és 3 értékek közötti, tehát a legrosszabb kockázati kategóriába sorolt cégek arányában már csak Románia mutat rosszabb képet Magyarországnál.
Szlovákiában leginkább az autóipart befolyásolta negatívan a válság, ami egyértelműen fokozta a szlovák cégek romló megítélését – idézi a közlemény Fülöp Zoltánt, a Coface vezető kockázatelemzőjét. Romániában az építőipart valamint az ingatlangazdálkodókat sújtotta leginkább a válság.
Bagyura András, a Coface Hungary kereskedelmi vezetője szerint a magyar vállalkozásoknak is szembe kell nézniük a visszaeső hazai fogyasztás problémájával, ezért értékesítési volumenük szinten tartása érdekében új piacokat kell keresniük, melyeket legközelebb a szomszédos és régiós országokban találhatnak meg.
Az exportpiacok nyújtotta lehetőségek eredményes kiaknázása érdekében fontos lenne, hogy a hazai vállalatok bátran merjenek új kereskedelmi partnereket keresni. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy a cégek alaposan tisztában legyenek az adott célpiacok fizetési szokásaival, valamint az egyes partnerek pénzügyi helyzetével.
