A nemzetközi tapasztalatok szerint az eszközkezelők előkészítésétől az első hitelek megvásárlásáig 6-8 hónap telik el, és ez az idő tartható Magyarországon is. Ebből egy hónap a hitelek mögött lévő ingatlanok és a hitelfelvevők nagyon alapos számbavétele, mivel így lehet csoportokat képezni a hitelekből, azokhoz pedig árat rendelni. Nem mindegy, hogy hol van a jelzálogul lekötött ingatlan, mennyi a mai ára, és a hitel felvevője, ha például munkanélküli – a képzettsége okán -, mikor számíthat állandó munkára.
Malajziában a nem teljesítő adósok hitelei az összes hitel 10-25 százalékát tették ki, az idő függvényében (Magyarországon az arány 10 százalék). Az ázsiai országban a kormány 1998 májusában döntött az eszközkezelő létrehozásáról – minden hitelt megvizsgáltak, és csoportokat képeztek belőlük, majd a csoportokhoz árakat rendeltek – közölte Bunna Gyula.
Az állam éppen csak megalapította az eszközkezelőt egy minimális tőkével, utána a piaci szereplők a kezelő kötvényeit vásárolva látták el tőkével azt. Azért szálltak be a finanszírozásba, mivel a teljesen nyílt játszmában úgy kalkuláltak: a hitelek többet érnek a vételáruknál.
Az eszközök átvételét követő egy évig fizetési moratóriumot kaptak az adósok. Az eszközkezelő 5 év alatt 16 százalékos profitot ért el, amelynek 80 százaléka lett a bankoké, 20 százalék pedig az eszközkezelőnél maradt. Utána a tulajdonos megszüntette a céget.
A maláj példa hasznosítható lenne a magyar eszközkezelő létrehozásakor is, mint ahogy Írország is tanulmányozta azt – vélte Bunna Gyula. Amit kiemelt, az az egész rendszer transzparens volta. Nyíltan kell meghirdetni, hogy milyen hiteleket milyen feltételekkel és áron vesz át az eszközkezelő. A magyar bankok a tanúi annak, hogy egy – az eszközkezelőről – leadott homályos interjú a következő napon akár két számjegyű százalékkal növeli a nem fizetők arányát – tette hozzá.
