A vagyonkezelésben alkalmazott új felfogás szerint szó lehet a korábban privatizált állami tulajdon visszavásárlásáról – mondta az Állami Számvevőszék volt elnöke az InfoRádiónak. Kovács Árpád úgy vélte, meg kell határozni, pontosan miért felelős az állam.
Szerinte az elmúlt években uralkodó közgazdasági iskola azért bukott meg, mert egyoldalú volt a szemlélete: a piacot tökéletesnek tekintette, a közszférát tökéletlennek, noha éppen e két terület harmonizálására lenne szükség.
Adott esetben egy az állami és a közszféra együttműködésén alapuló PPP program is nagyszerű eredményt hozhat, de ez bármilyen megoldásra igaz lehet, ha a felelősök annak komplex hatásait társadalmi szempontból is végiggondolják – tette hozzá Kovács Árpád.
Egy erőmű bezárása, ha van is gazdaságosabb megoldás az energia előállítására, nem csak annyit jelent, hogy abbahagyja működését. Meg kell vizsgálni, hányan válnak munkanélkülivé, mi történik a rá épülő vállalkozásokkal, hogyan befolyásolja a lépés a bűnözés alakulását, a családi perspektívákat, a tanulási lehetőségeket… – magyarázta az ÁSZ volt elnöke.
Szerinte a nemzetközi pénzintézetekkel ápolt kapcsolat nem írhatja felül a kormány egyéb szándékait. Kovács Árpád azt mondta, csak később derül ki, helyes-e, hogy a kormány szakított az érdekalapú gazdaságpolitikával.
Úgy vélte, amíg a piacon van kínálat, nincs szükség a Nemzetközi Valutaalapra. Az ország egyértelműen beteg, és ez olyannyira meghatározóvá válhat, hogy kiszolgálása felülírhatja a kormány egyéb szándékait, márpedig 2008-ban ez történt – mondta Kovács Árpád.
Most úgy tűnik, javul a lakosság megtakarítási hajlandósága, vannak alternatív hitelfelvételi források, így fel lehetett tölteni a csaknem teljesen kiürült jegybanki valutatartalékokat. Mivel ezeket a pénzeket nem a gazdaság élénkítésére használták, hanem a jegybanknál kötöttek ki mint forrás, megnőtt a kormány ezzel kapcsolatos mozgástere is – tette hozzá.
Kovács Árpád azt mondta: mindig az adott helyzethez kell alkalmazkodni, a kormányzás művészete pedig éppen az, hogy a lehetőségeknek, az adottságoknak és a céloknak olyan harmóniáját teremti meg, amely végül is egy ország fejlődéséhez vezet.
