A vállalati hitelek több mint fele van devizában nyilvántartva. S bár a Raiffeisen becslése szerint a devizában eladósodott cégek 80-90 százalékát, jellemzően a kisebb, komoly pénzügyi tartalékkal nem rendelkező cégeket igen komolyan érintette a forintárfolyam 2008 második felében látott drámai zuhanása, a vállalkozásoknál mégsem egyértelműen a devizahitelekkel van baj. Míg ugyanis a lakosság bevételei forintban keletkeznek addig a 700-800 ezer vállalkozás tíz százaléka exporttal is foglakozik, így devizában is van bevételük. Számukra éppenséggel kevésbé kockázatos a deviza-, mint a forinthitel. De ők jellemzően nem a kkv-k közül kerülnek ki. S míg a nagyvállalatoknak megvannak az eszközeik az árfolyamkockázatok kezelésére, a kkv szektorban ez kevéssé jellemző, ezért náluk jobban kell ügyelni annak kiválasztására, hogy árbevételük függvényében milyen devizában vegyék fel a hitelt.
A kkv-k leginkább folyószámla/forgóeszközhitelt vagy beruházási hitelt vesznek fel. Előbbi jellemzően egyéves futamidejű forinthitel, hosszabbításokkal, utóbbi pedig többéves futamidejű devizahitel – tudtuk meg a Raiffeisen Bank kisvállalatokkal foglalkozó szegmensének vezetőjétől, Dercsényi Györgytől.
A devizahiteleket leginkább azok a vállalkozások nem képesek törleszteni, melyeknek nincsenek devizabevételeik. A kkv ügyfelek folyószámlahiteleinek visszafizetésével pedig többnyire akkor van probléma, ha azt nem likviditási gondjaik kezelésére fordították, hanem beruházásra. A meglévő hitelek 50-60 százalékát alakították át eddig.
A devizahiteleknél az a nagy kérdés, hogy melyik célszerűbb egy vállalkozásnak: forintra váltani és ezzel realizálni a veszteséget, vagy nem változtatni és fenntartani a devizakitettséget.
Dercsényi György saját kérdését így válaszolta meg: ha a vállalkozás stabil, és eddig sem sodorta veszélybe az árfolyam-ingadozás, akkor a bank is jobban hajlik arra, hogy a hitel maradjon devizában. De ha azt látták, hogy már eddig is padlóra került a cég az árfolyamváltozások miatt, akkor inkább javasolják a forintra váltást. Akiknek viszont legalább annyi devizabevételük van, amennyi a hitelük törlesztő részlete, azoknak a cégeknek nem célszerű felmondani a devizahitelt.
Az is kérdés, hogy a vállalkozásnak megéri-e azonnal megszabadulni a devizakitettség bénító hatásától, cserébe a biztos veszteségért. A Raiffeisen ugyan szeretné csökkenteni az ügyfelek kockázatát illetve a kockázatos ügyfelek számát, de Dercsényi György szerint nem kényszerítik a vállalkozásokat az átváltásra.
A vállalkozások nagy része még nem is akarja forintosítani devizahitelét, főleg akik évekkel ezelőtt jó árfolyamon vették fel. Bíznak abban, hogy a forint visszaerősödik. Számukra Dercsényi György szerint jó alternatíva lehet a futamidő meghosszabbítása, és az, hogy újabb hitel már forintban vegyenek fel.
Az már egy másik kérdés, hogy milyen devizában van a vállalkozás hitele. Mivel az euró hitel árfolyamkockázata kisebb, mint a svájci frank hitelé, és a köztük lévő korábbi 2 százalék körüli kamatkülönbség is szinte teljesen eltűnt, így azt is érdemes mérlegelnie egy cégnek, hogy ha az utóbbi devizában adósodott el, akkor nem érdemes-e euróra váltania – jegyezte meg a szakember.
A forintalapú folyószámlahiteleket beruházásra használó és emiatt fizetési nehézségekkel küzdő ügyfeleknél pedig azt a stratégiát követik, hogy felkínálják nekik, váltsák át hitelüket beruházási hitelre. Hangsúlyozta, nem akarják arra szorítani az ilyen ügyfeleket, hogy lehetőségüknél hamarabb, vagy nagyobb részletekben fizessék vissza a nem a célnak megfelelően felhasznált hitelt. A bank inkább hajlik arra, hogy a beruházás 5-10 éves megtérülési idejével számoljon.
A jelenről elmondták, úgy látják, újra megjött a bankok hitelezési kedve. De mivel tanultak a válságból, másféle gyakorlatot követnek, mint eddig. Jobban megvizsgálják például, hogy mire kéri a vállalkozás a hitelt. Ha beruházásról van szó, akkor nem adnak folyószámlahitelt. A forgóeszközhitelnél pedig bekérik a számlát, hogy lássák, valóban fogóeszköz finanszírozásra használja-e a hitelt a cég. Ezt a gyakorlatot egyébként az augusztus elsején debütált Széchenyi Kártya forgóeszközhitelnél vezették be először.
Devizahitelt pedig csak azoknak a cégeknek ajánlanak, amelyeknek van devizában forgalmuk. Mivel most a forinthitelek többségének kamata 10 százalék alatt van, a devizahitelek pedig drágábbak, mint korábban, ezt nem érzik különösebben elfogadhatatlannak az ügyfelek – jegyezte meg kisvállalatokkal foglalkozó részleg vezető-helyettese, Ipacs Viktor.
Bankjuk árazási stratégiát is váltott, korábban az alapkamathoz mérték hiteleik kamatait, újabban azonban a BUBOR-hoz (budapesti bankközi kamatláb), mert úgy vélik, a vállalkozások ezt a mutatót jobban ismerik és értik illetve jobban látják belőle, hogy ha a bank olcsóbban jut pénzhez, akkor olcsóbban is adja-e nekik tovább hitel formájában. Az átláthatóság jegyében bevezették az úgynevezett „all in” mutatót, amely a lakossági hitelezésben használt THM-hez hasonlóan azt mutatja meg a vállalkozásoknak, hogy éves szinten mennyibe kerül egy hitel.
Azt tapasztalják, hogy a vállalkozási hitelezés megélénkülésével a vállalkozások újra elkezdték versenyeztetni a bankokat, a bankok pedig versengenek a jól működő vállalkozásokért. S míg a válság előtt az ár csak a nyolcadik döntési szempont volt a hitelfelvétel előtt álló cégeknél, mára a harmadik helyre került. Abba azonban nem szeretnének belemenni, hogy a verseny ismét odáig fajuljon, hogy túlzott kockázatot vállaljanak az ügyfelek és a bankok, mert a válság kapcsán már kiderült, hogy ez nem a legjobb út. Ipacs Viktor szerint ahhoz, hogy a hitelek olcsóbbak legyenek, és kiegyensúlyozott legyen a hitelezés nagyon kellene, hogy Magyarország pénzpiaci megítélése jelentősen javuljon, vagyis kiegyensúlyozottá váljon a gazdaság.
