Persze a bankok saját hatékonyságukat is képesek lehetnek még mindig növelni, vagy átmenetileg alacsonyabb jövedelmezőség mellett is működhetnének. A banki különadó viszont valóban egy olyan időszakban érkezik pluszteherként a bankoknak, amikor akár egyéb okok miatt is drágulhatnak a hitelek.
A dél-európai problémák miatt – az Orbán-csomagtól teljesen függetlenül is – nőhet a hazai alapkamat, vagy emelkedhet a feltörekvő gazdaságok bankjainak forrásköltsége, vagy éppen gyengülhet a forint, ami szintén növeli a devizahitelesek törlesztőrészleteit. Korlátlanul nyílván nem lehet költségeket emelni, de a bankok biztosan kihasználják majd, hogy az államra mutogathatnak.
Állami segítség?
A banki különadó terheivel szemben az állam ad is valamit a bankoknak. A Nemzeti Eszközkezelő lehet az a „rossz bank”, ahová be lehet pakolni a hiteleiket rosszul törlesztő devizahitelesekkel szembeni banki követeléseket. A devizahitelesek közül ezzel a legrosszabb adósok nyerhetnek, ha például a nem törlesztő adósok lakásainak elárverezése helyett az állam talál arra megoldást, hogy a bedőlt hitelesek felől ne adják el a lakást. A devizahitelesek és az őket hitelező bankok támogatása adófizetői pénzből azonban mindig erősen aggályos.
Egy különösen veszélyes aspektus, hogy amikor az állam valamelyik prominense arról beszél, hogy segít a devizahiteleseken, akkor kimutathatóan romlik a visszafizetési hajlandóság. Már csak ezért sem helyes ilyen támogatásról beszélni. Talán még akkor sem, ha a bankok éppen extraterheket szeretnének szegény ügyfeleikre róni. A felügyeleti szerveknek azt kellene vizsgálniuk, hogy a bankok nem éltek-e, nem élnek-e vissza az erőfölényükkel, amikor egyoldalúan drágították vagy drágítják a hiteleket. Az árfolyamkockázatból eredő megemelkedett törlesztőrészletek azonban a hiteltípus velejárói.
Az ügyfelek tisztában lehettek az ebből fakadó kockázatokkal, amikor a hitelszerződéseket megkötötték; még kockázatfeltáró nyilatkozatot is alá kellett írniuk. Ráadásul évekig jól jártak a devizahitellel, jobban, mint azok, akik forinthitelt vettek fel. Miért kellene most a devizahiteleseket a megfontoltabbak adóforintjaiból támogatni? Még az fizessen, aki forintban vett fel hitelt vagy aki egyáltalán nem vett fel hitelt? Miért szeretjük annyira a szerződéseket be nem tartó állampolgárokat?
A bankok egyoldalú kamatváltoztatási gyakorlatának biztosan voltak vesztesei, de a banki kódex valamivel rendezettebb helyzetet teremtett.
Új hitelesek dilemmái
Megváltozott a hitelt most felvevők döntési helyzete is. Még nem lehet tudni, hogy miképpen is hat a többletteher a bankok hitelezési aktivitására, a gyengébb tőkehelyzetük miatt valóban visszafogják magukat, ahogyan arról a szövetségük kommunikál, vagy a nyereségtermelési kényszer miatt éppen hogy növelik a hitelezési aktivitásukat? Mit jelent az az új szabály, hogy devizahitelt lehet folyósítani, csak éppen jelzálogot nem lehet rá bejegyezni. Ez ugyan önmagában egy nagyon könnyen kikerülhető üres szabály, hiszen a devizahitelezés és a jelzálogbejegyzés külön-külön, a két esemény összekapcsolása nélkül is megvalósítható, vagyis a tiltás kikerülhető.
A bankok viszont nem arról híresek, hogy rámennének az ilyen kiskapukra, inkább együttműködők az állammal, akceptálják annak szándékait, azaz akár valóban visszaszorulhat a devizahitelezés. Most ez nem is tűnik tragédiának, szinte versenyképes a forinthitel a devizahitellel, de mi lesz, ha változik a kamatkörnyezet és ismét felfelé indulnak a forintkamatok.
Állami szerep
A lakossági hitelezés sok hazai problémája mellé most bejön a költségáthárítás fenyegetése. Ebben azért eddig is ötletesek voltak a bankok, a százalékosan meghatározott kezelési költséggel (már az elnevezés is fals, hiszen egy egymilliós és egy harmincmilliós hitel kezelése azonos feladat), vagy a folyósítási költséggel (a folyósításért külön összeget felszámítani szintén elég morbid, hiszen folyósítás nélkül nincsen hitel).
A költségek áthárítása elleni harcban bizony most lenne értelme egy piacképes, állami tulajdonú kereskedelmi banknak. Ha minden bank drágítja a termékeit, akkor egy mértéktartó állami bank piaci szeletet nyer és növeli az eredményét. Vagyis az ügyfelek vagy megmenekülnek a pluszterhektől, vagy legalább több állami adóbevétel keletkezik. No persze bankot venni, alapítani vagy átalakítani nem könnyű feladat, és jelenleg nincsen állami kereskedelmi bank.
