Megszokta Magyarország, megszokták a devizahitelesek, hogyha nagyot gyengül a forint, a jegybank szinte reflexszerűen kamatot emel, s „visszarántja” a forintot. Mindez az inflációkövető monetáris politika logikájából következett, s biztosan lehetett számítani rá.
Nagyot fordult azonban a világ, a globális pénzügyi válság hatására eső nyersanyag- és élelmiszerárak miatt az infláció már nem jelent gondot a világ jegybankjainak, így az MNB is elérheti inflációs célját a jelenlegi gyenge forint mellett is. Nem biztos ugyanakkor, hogy képes a pénzügyi stabilitást is megőrizni, ha tömegesen elkezdenek bedőlni a devizaalapú hitelek.
Jegybanki dilemma
Döntenie kell a jegybanknak, folytatja-e a kamatcsökkentési ciklusát. Londoni elemzők a kamatcsökkentések folytatását várják, s ezt tartaná racionális lépésnek Suppán Gergely, a Takarékbank elemzője is. Azért nem lenne értelme a kamatemelésnek, mert a forintot nem spekulánsok támadják, s egy drasztikus kamatemelés sem erősítene komolyabb mértékben a forinton – vélte az elemző.
Meddig szalad el a forint? Montázs: Rédley Tamás
csendes intervenció?
A jegybank nyíltan, illetve „csendesen” is beavatkozhat a devizapiaci folyamatokba. A jegybank csendes intervenciójáról voltak piaci pletykák szerdán a forint hirtelen visszaerősödése kapcsán, illetve voltak korábban is.
Kőrös Gábor, a Hamilton Zrt. elemzője szerint viszont kockázatos lenne a jelenlegi helyzetben kamatot csökkenteni. A jegybanknak, ha tovább gyengül a forint, be kell avatkoznia, s a kamatemelés kevésbé kockázatos eszköz, mint a devizapiaci intervenció, bár az utóbbihoz is rendelkezik a jegybank forrásokkal – tette hozzá az elemző.
Annyi biztos, a Monetáris Tanács nehéz döntés előtt áll: a tartás vagy emelés a gazdaságot hűti tovább, ami különösen nem szerencsés a gazdaság visszaesésének idején, a kamatcsökkentés a forint további gyengülésének veszélyét veti föl, ami a devizahitelesek helyzetét, s azon keresztül a pénzügyi stabilitást áshatja alá (bár a miniszterelnök legújabb elképzelése szerint az állam maga segítené ki a bajba kerülteket).
Miért adósodtunk el deviza alapon?
Jócskán növeli Magyarország sérülékenységét, az országkockázatot a pénzügyi viharok idején, hogy a lakosság túlnyomórészt deviza alapon adósodott el. Régiónkban egyes országokra különböző mértékben – akad, ahol egyáltalán nem – van jelen ez a probléma. Például keleti szomszédunk, Románia hozzánk hasonló cipőben jár, nagyon sokan adósodtak el devizában.
Mindkét országban a viszonylag magas alapkamat vezetett oda, hogy csak devizahitelt „érte meg” felvenni a nagy kamatkülönbség miatt (Románia éppen szerdán enyhítette 10 százalékra az alapkamatot 10,25 százalékról, a magyar alapkamat jelenleg 9,5 százalék.) Csehországban például, ahol viszonylag alacsonyan tudta tartani a jegybank az alapkamatot, nem küzdenek ezzel a gonddal.
Inflációkövetés
A Magyar Nemzeti Bank 2001 óta rendeli alá a monetáris politikát az inflációs célkövetésnek (amit egyébként törvény ír elő az intézménynek). Az inflációkövetés elvét kevés kritika éri, hiszen az alacsony infláció egyike a maastrichti kritériumoknak.
Nem a főáramú álláspontot képviseli Andor László, a Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) Magyarországot képviselő igazgatója, aki Magyarország sérülékenységének egyik okaként a monetáris politikát fölemlíti, nevezetesen az inflációkövetést.
Andor László szerint a Magyarországéhoz hasonló kis, nyitott gazdaságokban soha nem alkalmaznak inflációkövető monetáris politikát. A közgazdász emlékeztet arra is, senki nem próbált meg tenni semmit a deviza alapon történő eladósodás ellen.
Az infláció követésének elve a magasabb kamat által olykor a devizaalapú hitelezést serkentette. Tavaly nyáron a jegybank a kamatok emelésével küzdött az inflációs cél eléréséért. Ma már erre nincs szükség a jelenlegi gyenge árfolyam mellett sem, ugyanakkor behatárolja a jegybank mozgásterét, hogy a devizaalapú hitelek tömeges bedőlése megingathatná a pénzügyi rendszert.
