Pár napja törvényerőre emelkedett az úgynevezett bankmentő csomag. Szükségünk van-e ilyen törvényre, vagy ha beüt a baj, inkább alkalomszerűen kellene megállapodni a bankok állami stabilizálásáról, mint Amerikában?
A törvénynek azt a részét, amely operatív beavatkozást biztosít az államnak csődhelyzet esetére, természetesen támogatom, hiszen az eddigi jogszabályok nem voltak elégségesek, és kritikus helyzetekben a gyors intézkedést nem akadályozhatják ilyen hiányosságok. Szerintem azonban nem ez a fő kérdés. A most életbe lépett törvénynek nagyobb a füstje, mint a lángja; hatalmas összegekről szól nagy csinnadratta közepette, de nem éri el deklarált célját, nevezetesen azt, hogy a nemzetközi pénzügyi válság hazai következményeit kezelje. Jelenleg nálunk semmi nem indokolja, hogy az állam megmentse, vagy akár csak támogassa a bankokat. Más problémákkal kell szembenéznünk, mint Amerika és Nyugat-Európa bankjainak, hiszen a magyar pénzügyi szektorban nincsenek csődhelyzetek. Bankjaink nyereségesek, tőkeellátottságuk megfelelő, vannak ugyan hitelezési veszteségeik, ám ezeket a profit, illetve a tőke bőségesen fedezi.
Kormányzati körökben november táján viszont tudni vélték, hogy az OTP állami mentőövre szorul, ezt tükrözte a törvénytervezet eredeti formája.
A bank működéséről szóló dokumentumok viszont nem indokolják az állami segélyt, sőt: a nyilvános adatok a pénzintézet megnyugtató stabilitását bizonyítják.
A csomag bevetését tehát jelenleg egyetlen hazai bank állapota sem indokolja. Ugyanakkor mindössze egy esztendőre szól, az év végén hatályát veszti.
Nem gondolom, hogy a törvény alapján bankmentő tranzakciók sokaságát fogjuk látni az elkövetkező hónapokban.
Akár sor kerül nálunk ilyen állami beavatkozásra, akár nem, a nemzetközi példák azt mutatják, hogy az ősszel behúzott hitelezési fékeket a bankok állami feltőkésítése után sem engedték ki. Ami pedig a hazai állapotokat illeti, hiába szilárd a tőkehelyzet, mégis leállt a hitelezés, és ebben az újév sem hozott változást.
Ez nem valamiféle bűnös önzés, hanem a bankok helyzetéből fakadó logikus döntés. A gazdaság állapota, és vele az ügyfelek fizetőképessége Európa-szerte romlik, ami növeli a bankok kockázatát, a hitelforrások pedig, legalábbis Magyarországon, drágák és szűkösek. Ilyen körülmények között nehezen elvárható, hogy a kereskedelmi bankok expanzív hangulatban legyenek. Másfelől, és ez a helyzet paradoxona, nem vitatható, hogy banki finanszírozás híján még mélyebb recesszióba süllyed a magyar gazdaság. Ez az ellentmondás a tankönyvek szerint is csak kormányzati intézkedéssel oldható fel. A mi esetünkben tehát nem annyira bankmentő, támogató akciókra, sokkal inkább értelmes és hatékony ösztönzőkre van szükség, amelyek a kereskedelmi bankokat a reálszféra finanszírozásának folytatására serkentik.
(A Figyelő csütörtöki számában megjelenő interjúból az is kiderül, mit szól a bankszövetség elnöke a bankokban való állami tulajdonszerzés lehetőségéhez. Megtudhatjuk, kötelezhető-e törvénnyel hitelezésre egy bank, mint ahogy azt is, mikor indulhat be ismét a hitelezés Magyarországon. Felcsuti Péter egyébként úgy látja, 2009 a negatív trendforduló éve lehet.)
