Nehéz lenne mással kezdeni, mint a válsággal. Hogy értesült a forint elleni támadásról? Jött egy telefon, mondjuk a jegybankból, hogy, gyerekek, baj van?
Amikor a Lehman Brothersszel megtörtént, ami megtörtént (az amerikai befektetési bank csődbe ment – A szerk.), csak azt láttuk, hogy valami olyan zajlik, ami a mi életünkben még nem volt. Innen nézve hihetetlennek tűnt. A következő lépés az volt, hogy az Egyesült Államok 700 milliárd dolláros csomagot készít elő.
Amikor ez napvilágra került, a kormány még azt kommunikálta, hogy Magyarországot nem érinti a válság.
Azért eleinte Brüsszel is azt gondolta, hogy egy amerikai belső problémáról van szó. Aztán később már az Ecofin, azaz az európai pénzügyminiszterek tanácsa például három órát vitatkozott azon, mekkora legyen a betétek állami biztosításának összege, végül két ország ellenállásán megbukott a 100 ezer eurós betétenkénti garanciára vonatkozó javaslat, maradt az 50 ezer euró. Magyarországon meghoztuk a magyar betétesek védelmében az értékhatár-emelést, az EU által képviselt 50 ezer euróra, másrészt közöltük azt is, hogy az e fölötti betétekre is garanciát vállalunk. Ennek nyomán nálunk nem indult meg betétkivonás, ami nagyon fontos tényező.
Ön szerint, ha nincs az állami garancia, akkor megrohamozták volna a bankokat?
Volt az országnak olyan része, ahol ez megindult. Konkrét információnk volt arról, hogy milyen városokba, milyen összegben kérnek kivételes készpénzellátást. Ilyenkor muszáj lépni. Ez volt szerdán, október 8-án. Ekkor annyit lehetett látni, hogy forr a világ, mindenhol bizonytalanság uralkodik. Azt azonban még nem lehetett látni, mi következik csütörtökön. Aznap volt egy állampapír-aukció, ami rendben lezajlott. Délután jöttek azok az első jelzések, amelyek arra utaltak, hogy nagy probléma van. Elakadt az állampapírpiacon a másodlagos kereskedés, nem volt kereslet a magyar papírok iránt. Megindult a forint gyengülése, általunk akkor még nem ismert okból, valamint a tőzsdezárás előtt két perccel, egy időzített kötéssel az OTP árfolyamát nagyon alacsony árra állították be.
Ilyenkor mit csinál egy pénzügyminiszter? Vannak piaci kapcsolatai, és onnan informálódik?
Van hivatalos információ, az beérkezik az állampapírokkal kapcsolatban az Államadósság Kezelő Központtól, illetve a tőzsdéről az ottani helyzetről. A forint árfolyamát meg folyamatosan figyeljük. De természetesen vannak nem hivatalos csatornák is.
Ezt csak azért kérdeztem, mert érték olyan vádak a Pénzügyminisztériumot (PM), hogy nem reagált időben.
Minthogy 13 perccel az eseményt követően az információ itt volt nálam, ez nem valós vád. Nagyjából délután ötkor beszéltem Simor András jegybankelnökkel, hogy ugyanazok a jelek hozzá is beérkeztek-e, mint hozzánk. Akkor megállapodtunk abban, hogy 6-kor nálam találkozunk, lemondtuk a programjainkat, és a munkatársainkkal, valamint piaci szereplőkkel, például az OTP elnökével és a tőzsde képviselőivel leültünk megbeszélni a helyzetet.
Mi derült ki? OTP elleni spekuláció folyt, vagy a forintot ütötték?
Az derült ki, hogy mind a kettőről szó van. Amikor 6-kor leültünk, akkor már világos volt, hogy nem véletlenek a folyamatok, nem csak úgy „beesett” az ablakon ez az egész. A történtek mögött tervszerű tevékenység áll, a két ügy, a forinté és az OTP-é összekapcsolódik.
Arra jutottak, hogy eladják az OTP-t, és azzal verik le a forint árfolyamát?
Földrajzilag és gondolatilag is meglehetősen közeli körből indult a két akció. Erről nem akarok többet mondani, mert sok mindent nem lehet bizonyítani.
Igaz tehát a pletyka, hogy Londonból jött az egész?
Pontosan így van, de még az is kiderült, hogy a londoni befektetői világon belül egy szűk személyi és intézményi kör az, amelyik ebben érintett volt.
Válság-melléklet
Tájékozódjon a válság legfrissebb híreiről, okairól, lehetséges következményeiről és saját cselekvési teréről a FigyelőNet Válság-mellékletében!
Az első hírek, amelyek ebből a sajtóban megjelentek, arról szóltak, hogy az FX swap piac (kamatcsere piac, a jelzálog-hitelezéssel foglalkozó bankok itt különösen aktívak) illikvid volta miatt kényszerültek a magyar bankok az azonnali piacon devizát venni, forintot eladni, és ez nyomta le a forint árfolyamát.
Volt ilyen is, de ez nem csütörtök délután egy-két órás intervallumban zajlott le; ez néhány napos folyamatként igaz, nem pedig egyetlen napra. Ezt követően nagyjából közeli álláspontra jutottunk; kértem a miniszterelnököt, hogy csatlakozzon a tárgyalásokhoz. Világossá vált, hogy az ügy intézkedést kíván, pusztán kommunikációval nem kezelhető.
Miként került be a Nemzetközi Valutaalap (IMF), az EU és a Világbank a képbe? Már akkor számítottak rá, hogy szétterjedhet a forint elleni spekuláció?
Nem számítottunk rá; tudtuk. Tudtuk, hogy a Londonból kiinduló spekuláció folytatódni fog New Yorkból az európai piacok zárása után, majd folytatódik az ázsiai piacokról is. Ez be is következett akkor éjjel. Egy előre elkészített forgatókönyv elemei léptek életbe.
Sorozatlövés?
Pontosan. Ez az aznap esti tárgyalásunkkor már kiderült; voltak olyan piaci információink, amelyek ezt biztossá tették. Meg tudtuk határozni, honnan jön, mi történik, milyen előzményei vannak. Azóta is minden azt követő beérkező információ ezt támasztja alá. Valaki sok hónappal ezelőtt felállított egy forgatókönyvet, s erre meglehetősen szofisztikált üzleti tranzakciókat épített magyar szereplők bevonásával, akik persze nem biztos, hogy tudták, milyen folyamatban vesznek részt. Ráadásul ez volt az a hétvége, amikor az IMF és a Világbank közgyűlése összeült Washingtonban. Vagyis amikor itt nálunk csütörtök este volt, ott meg délelőtt, akkor a szereplők egy része repülőgépen ült, a másik része már megérkezett oda, de európai fővárosban, mondjuk Brüsszelben már nem lehetett találni senkit, mert mindenki úton volt. Utolértük azokat a kollégáinkat, akik már megérkeztek Washingtonba. A jegybankelnök úr a forinttal kapcsolatos események miatt nem indult el, én más miatt nem. Aznap este már eldőlt, hogy megkeressük az EU-t és az IMF-et is.
Tudták tehát, hogy támadják a forintot. Volt arról információ, ez mennyire komoly?
Az nem derült ki, mekkora tőkeerő az, ami szembe jön. A másik oldal ellenben tudta, nekünk mennyi a devizatartalékunk, hiszen azt a jegybank havonta nyilvánosságra hozza. Ha nem növeljük meg jelentősen a tartalékot, akkor ő van előnyben.
Érte is vád a jegybankot, hogy kevés volt az a 17 milliárd euró devizatartalék.
Ez a jegybank dolga, a tartalék összege nyilvános. Ha 20 milliárd lett volna, vagy 22, akkor úgy építik fel a pozíciókat, hogy a 22-vel is szembe tudjanak jönni. Aztán megtaláltuk az EU illetékesét.
Nekik nem volt még arról információjuk, hogy támadják a forintot?
Nem, tőlünk tudták meg.
(A Figyelő csütörtökön utcára kerülő számában megjelenő interjúból az is kiderül, hogy a kormány miért az EU-hoz fordult először, és miért az IMF-hez azután. Megtudhatja, hogy az unió milyen segítséget tagadott meg Magyarországtól, és a pénzügyminiszter elismeri: az inflációs pályát valóban felültervezték. Veres János a kabinet vészforgatókönyvéről is szól, bár igen keveset.)
