„A kormányzati politika fordulata ma az eddig szorosra fogott gazdasági pálya előrevetíthető fellazulásában és a reformok befagyasztásában ölt testet” – rajzolja elénk Petschnig, hangsúlyozva azt a nézetét is, hogy a gazdaságpolitika ismét a rövid távú voksszerzésre koncentrál. Majd hozzáteszi: csak remélni lehet, hogy nem következik be olyan mértékű pályacsúszás, mint amivel 2006-ban kellett szembesülnünk.
Szerinte a „fordulatot közvetlenül az váltotta ki, hogy a március 9-i népszavazás nyilvánvalóvá tette: a társadalom többsége elutasítja, rossznak, kudarcosnak tartja a Gyurcsány-kormány teljesítményét”.
Úgy látja, hogy a kabinet erre adott válasza nem az előremenekülés, hanem a hátraarc volt: visszakozások és félfordulatok próbálgatása a korábban vállalt pályán. A baj azonban az, hogy a kormány útja már a kezdetkor rosszul volt hangszerelve. Petschnig sorba szedve az alábbi buktatókat sorolja (a teljes lista nélkül):
„A második Gyurcsány-kormány indulásától kezdve vesztésre volt ítélve. Mert:
– a kényszerű egyensúlyteremtés jegyében népszerűtlen intézkedéseket tartalmazó gazdaságpolitikai fordulatot kellet végrehajtania;
– a gazdasági pályakorrekció szükségességét nem akarta és nem is tudta volna népszerűségvesztés nélkül a társadalom számára beláthatóvá tenni, hisz a pálya elrontásában maga és azonos politikai színezetű elődje jeleskedett;
– az egyensúlyromlás valóságos mértékével a kabinet sem volt tisztában, jóval kisebbnek vélte a rendezendő hiányt a 2006 nyarán bevallottnál;
– a rossz informáltságot nem háríthatta másra, azért a felelősséget neki kellett viselnie (nem felel meg a tényeknek az az állítás, hogy Gyurcsány Ferenc elhazudta a hiányt, a helyzet ennél rosszabb volt: annak mértékével maga és a pénzügyminisztere sem volt tisztában);
– a vártnál jóval nagyobb pályakorrekció szükségessége – amelynek ismertté válása újabb bizalmatlansági hullámot indított el a befektetők körében – felkészületlenül érte a kormányzati adminisztrációt…”
A felsorolást egy összefoglaló értékelés követi, amelyben egyebek közt ez olvasható:
„Gyurcsány Ferenc második kormányának felkészületlensége körülbelül száz-, százötvenmilliárd forintba került.” Majd azt teszi hozzá: Gyurcsány Ferenc „népszerűsége” senki által meg nem tapasztalt mélységeket ért el – noha a stabilizációs gazdaságpolitika eredményei látványosak.
„Az államháztartás hiánya ebben az évben várhatóan csak a harmada lesz a 2006-ban prognosztizáltnak. Ilyen nagymértékű korrekciót ilyen rövid idő alatt a modern piacgazdaságokban messze nem szoktak végrehajtani. Igaz, az idei négy százalékos GDP-arányos államháztartási hiánnyal még csak most tudunk visszakanyarodni a 2001. évi szinthez.”
Az egyensúlyalakulásnak ezek a mutatói azonban nem válthatók át a választók körében aprópénzre.
(A teljes cikk az ÉS-ben olvasható!)
