Lottó ötösre is annál többen hajtanak, minél több a nulla – vont párhuzamot egy neve elhallgatását kérő tőkepiaci szakember a trafikok előtti tülekedés és a Krisztina körúton tapasztalható szokatlan pezsgés láttán.
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) székházában ugyanis egymást érik az engedélyezési kérelmek, méghozzá egy olyan üzletágban, amelyet eddig inkább hanyagoltak a hazai befektetők. Pedig kockázatitőke-alapok létrehozására és kezelésére már tíz éve van lehetőség Magyarországon, mégis jóformán csak a regionális érdekeltségű nagy nemzetközi alapok révén öltött eddig testet ez a befektetési forma – a régióba allokált össztőkéhez képest meglehetősen szerény mértékben.
Nagygyörgy Tibor, Biggeorge’s. Ő és tulajdonostársa a tőke egy részét saját vagyonából biztosítaná; ezzel is szeretnék megnyerni a hazai és külföldi intézményi befektetőket.
Mindössze két hazai bejegyzésű alapkezelő mozgott a piacon – a Corvinus Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt. és az Informatikai Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt. –, most viszont sorra jelentkeznek be a PSZÁF-nál olyan vállalkozók is, akik szemében valami miatt csak most lett igazán vonzó ez az üzletág.
Tavaly szeptemberben egy, az idén januárban még egy, majd februárban újabb két alapkezelő kapott engedélyt, egy kérelem elbírálása még folyamatban van, és legalább még egy általunk is ismert szereplő létezik, aki hamarosan beadja a szükséges papírokat.
Vonzó pontok
A hirtelen mocorgást több okkal is lehet magyarázni, de a legerősebb motivációként azt a mintegy 50 milliárd forintot emlegetik, amelyet az állam az úgynevezett Jeremie-program keretében kockázatitőke-alapokon keresztül juttatna a korai életszakaszukban lévő (és potenciálisan nagy növekedés előtt álló) hazai kis- és középvállalkozásoknak.
Nyilván van, aki 50 milliárd forintnál nagyobb lottó ötösről álmodik, de azért ez az összeg is láthatóan sokak fantáziáját megmozgatja. Különösen azért, mert a Jeremie feltételrendszere is igen vonzó: az állam által realizálható hozam maximált, vagyis egy bizonyos szint felett minden nyereség a magánbefektetőé, miközben az utóbbi által vállalt kockázatot – egyelőre nem teljesen kidolgozott módon – megpróbálják korlátozni.
Nem meglepő tehát, hogy amikorra a Jeremie-program megnyitja az állami pénzcsapokat (ez néhány szereplő szerint már 2008 második felében, mások szerint durván egy év múlva következhet be), sokan szeretnének kész szervezettel és koncepcióval a rajtvonalnál sorakozni.
Varga Zoltán, Centrál-csoport. Hatalmas kapcsolati tőkéjű tanácsadó csapatában Jaksity György, Lantos Csaba, Futó Péter, Lakatos Péter és Pintér István is helyet kapott.
Ott van például az egyik legfrissebben bejegyzett kockázatitőkealap-kezelő, amely az ismert befektető páros, Nagygyörgy Tibor és Nyíri Viktor nevéhez köthető. Az általuk fele-fele arányban birtokolt kezelő első alapját körülbelül 10 milliárd forintos méretűre tervezi, de több instrumentum indítása szerepel a tervekben.
Valamennyi esetben a tőke egy részét a tulajdonosok saját vagyonukból biztosítanák, ezzel is szeretnék megnyerni a hazai és külföldi intézményi befektetőket. Az első alappal pályáznak majd a Jeremie-programban, ezért az állami tőkejuttatáshoz szükséges kritériumoknak a Biggeorge’s-NV konstrukciója a tervek szerint meg fog felelni: korai fázisú, úgynevezett start-up cégekre fókuszál majd.
„Rendelkezünk a hosszú távú sikerhez szükséges versenyelőnyökkel, és nagy lehetőségeket látunk a hazai kockázatitőke-piacon” – fogalmaz Nagygyörgy Tibor, hozzátéve, hogy befektetőtársával együtt már jó ideje tervezték az indulást.
Tény, hogy a Biggeorge’s Holding névadója lapunknak adott év eleji interjújában már megpendítette ezt a lehetőséget (Figyelő, 2008/2. szám), és az sem mellékes, hogy az alapkezelő tulajdonosainak van tapasztalata az üzletágban. Nyíri Viktornak már eddig is több mint egy tucat kockázatitőke-típusú befektetése volt, döntően az egészségügy területén, Nagygyörgy Tibor pedig néhány kockázatitőke-befektetés mellett tucatnyi sikeres zöldmezős invesztícióval büszkélkedhet a szolgáltató szektorban. A várhatóan nyár végén felálló első alap fókuszában éppen ezért az informatika és az innováció mellett e két terület áll majd.
A debütánsok mellett ugyanakkor régi-új szereplők is bejelentkeztek a felügyeletnél. Például a Primus Capital, amely 2003 óta fektet korai fázisban lévő magyarországi cégekbe (eddig két alapot hozott létre, és várhatóan májusban indul a Primus 3), s mint Bruckner Zoltán, az alapkezelő vezetője fogalmaz, ugyanezt fogja tenni a jövőben a Jeremie-programtól függetlenül is.
Annak hátterében, hogy mindezt mostantól PSZÁF-bejegyzéssel teszi, az is állhat: a hazai intézmények vagyona csak ily módon vonható be az alapokba. A tőkepiaci törvény tavalyi módosítása ugyanis a nyugdíjpénztárak és befektetési alapkezelők számára is lehetővé teszi, hogy a portfólió legfeljebb 5 százalékát Magyarországon bejegyzett kockázatitőke-alapokban kamatoztassák, és ezt a lehetőséget a szakemberek szerint egyre többen igyekeznek is kihasználni.
Orbán Krisztián, Oriens IM. A világ legmódosabb családjainak magánvagyonából gründolt első alapjuk, a Danube Fund néhány hét múlva startol.
A tönk széléről
Elsősorban erre apellál Varga Zoltán, a Centrál-csoport tulajdonosa és elnöke, aki a most formálódó Centrál Alap ötletgazdájaként és a leendő alapkezelő vezetőjeként éppen intenzív tárgyalásokat folytat a potenciális intézményi invesztorokkal. A pályája során magánbefektetőként már sok sikeres exitet lebonyolító tőkepiaci szakember kész koncepcióval kilincsel a nyugdíjpénztáraknál és az alapkezelőknél, hogy a 10 milliárd forintosra tervezett instrumentum 75 százalékát tőlük vonja be.
A portfólió durván negyedét ugyanakkor nemzetközi intézményi befektetőktől szednék össze, részben Varga Zoltán saját, részben a menedzsment többi tagjának külföldi baráti kapcsolatait is mozgósítva. Merthogy kapcsolati tőkével nem csak az ötletgazda rendelkezik, hanem az őt segítő tanácsadó testület valamennyi képviselője is. Illusztris társaságról van szó. Közülük Jaksity György, Lantos Csaba (aki egyébként a Budapesti Ingatlanhasznosítási és Fejlesztési Nyrt.-ben is Varga társa volt), valamint egykor az 1999-ben az ABN Amro által hazánkban indított alapot kezelő Jankovich de Jeszenice neve a tőkepiaci szereplők körében cseng jól.
Mellettük a gyáriparos Futó Péter (Figyelő, 2008/16. szám), a Videoton Holdingot vezérigazgatóként irányító Lakatos Péter, továbbá Pintér István, a Rába elnök-vezérigazgatója tradicionálisabb ipari tapasztalattal bír. Ez utóbbi különösen azért lehet értékes, mert a Centrál Alap fókuszában a hagyományos iparágak kapnak helyet – az élelmiszeripartól a vegyiparon át a gépiparig bármi, ami nem számítástechnika.
„Olyan magyarországi cégeket keresünk, amelyek rosszul hasznosítják az eszközeiket, rossz a tőkeszerkezetük, miközben más adottságaik jók” – fogalmazza meg az alap „turnaround” filozófiájának egyik elemét Varga. Az alapkezelő – többségi tulajdon birtokában – tehát magára vállalja az adott cég átstrukturálását, racionalizálását, és megpróbálja növekedési pályára állítani azt. A koncepcióba az is belefér, hogy a felszámolás széléről ránt vissza egy céget, persze csak akkor, ha egyértelműen látja benne a növekedési potenciált.
Merthogy a befektetők nem karitatív célból bízzák a Centrálra a pénzt, annak fejében legalább évi 25 százalékos megtérülést várnak el. S a magas követelmény teljesítésében azért is érdekelt lesz az alapkezelő, mert a tulajdonosi kör és a menedzsment a saját pénzét is kockáztatja.
Ez máshol is így szokott lenni, ám miközben a nemzetközi gyakorlat szerint az alap tőkéjének 1 százaléka származik a menedzsment vagy a tulajdonosok hozzájárulásából, a Centrál gazdái az alap teljes vagyonának legalább 10 százalékát dobják össze. Varga Zoltán elmondása szerint egyébként a tervezett 10 milliárdból a kéthetes roadshow alatt 6 milliárd forint már összegyűlt, így a felügyeleti engedélyezési procedúra küszöbére érkeztek.
A hazai bejegyzés egyúttal a Jeremie-program esetleges kihasználása miatt is fontos a Centrál számára, bár ezzel kapcsolatban Varga egyelőre visszafogottan nyilatkozik. „Még kell legalább egy év, hogy a Jeremie erőre kapjon, ezért az első alap tőkéjét szinte biztosan e nélkül gyűjtjük össze” – fogalmaz az alapkezelő leendő vezetője, ám hosszabb távon nem zárja ki, hogy a Centrál is belekóstoljon az állami tőkejuttatási programba.
—-Amerikai milliomosok—-
Elzárkózik viszont a Jeremie-től egy másik érdekes kockázatitőke-társaság, amelynek képviselői olyan befektetőkkel tárgyalnak, mint a JP Morgan legnagyobb tulajdonosa, a világ egyik vezető szállodaláncát birtokló család, vagy épp a Goldman Sachs korábbi globális befektetési vezetője.
A tárgyalások tétje az illető családok dollármillióinak a kezelése, pontosabban a vagyonuk azon kis szeletének a befektetése, amelyet a globális diverzifikáció jegyében fejlődő piacokon, például régiónkban, netán éppen Magyarországon szeretnének megsokszorozni. Ez a nemes feladat várhat az Oriens IM frissen felállt gárdájára, amennyiben első alapja, a világ legmódosabb családjainak magánvagyonából gründolt Danube Fund néhány hét múlva megkezdi a működését.
„Az elmúlt nyolc hónap a tőkegyűjtés jegyében zajlott” – vázolja Orbán Krisztián, az alapkezelő ügyvezetője (a CEMI volt partnere, korábban a McKinsey tanácsadója), akinek ebbéli munkáját illusztris csapat segíti. A Danube Fund irányításában ugyanis részt vesz George Walker volt budapesti amerikai nagykövet, korábban az egyik nagy befektetési bank elnöke, valamint George Pataki, New York állam egykori kormányzója is.
Ráadásul külső tanácsadóként John Whitehead, a Goldman Sachs volt elnök-vezérigazgatója segíti őket. Márpedig az ő nevük kiváló ajánlólevél bármely befektetőhöz. Hosszabb távon Orbánék az amerikai magánbefektetők mellett tengerentúli és európai intézményi invesztorok tőkéjére is számítanak. Az eddigi tárgyalások alapján úgy tűnik, a Danube Fund nemsokára eléri az első mérföldkőnek számító, a szakirodalomban first closingnak nevezett első zárásra kitűzött 20 millió dolláros célt, és bizakodnak, hogy egy éven belül meglesz a végleges méretnek megálmodott 80–100 millió dollár is.
Az, hogy ennyi pénzből hány középvállalkozást sikerül majd átsegíteni növekedésének egy következő fázisába, az adott tranzakciók méretétől függ, de az alapkezelő szerint ideális esetben átlagosan 6 millió dollárt áldoznak majd egy kiszemelt vállalkozásban tőkeemelésen keresztül megvalósuló többségi tulajdonszerzésre.
Méghozzá olyan cégekére, amelyek az elmúlt időszakban évente 30–40 százalékkal növekedtek, és várhatóan ugyanezt tudják produkálni az elkövetkező években is. „Sok ilyen vállalat van, csak rájuk kell bukkanni” – mondják az Oriens szakemberei, akik Magyarországon kívül Bulgáriában és Romániában is keresik a célpontokat. Méghozzá kizárólag a szolgáltató szektorban, mivel – mint Orbán Krisztián mondja – az jóval gyorsabban növekszik az összes többi iparágnál, és folyamatosan olyan új szolgáltatási területeket termel ki magából, amelyekre valós kereslet mutatkozik.
Az alapkezelő ügyessége tehát azon múlik, megtalálja-e ezeket a szolgáltatási területeket és cégeket, amelyek aztán éves szinten 30–40 százalékos profitot termelnek a befektetőknek. Merthogy vaskos hozamelvárás nélkül – jól csengő nevek ide vagy oda – senki nem fekteti a kockázatosnak tekintett közép- és kelet-európai piacba a pénzét.
