Ha valaki heti gyakorisággal böngészi a hazai bankok lakossági hitel- és betéti kondícióit, mostanában szembetűnő változásokat észlelhet. A publikus banki ajánlatokból ugyanis egyértelműen az sejlik fel, hogy a honi ügyfelek sem ússzák meg a globális pénzszűkét, és előbb-utóbb magasabb kamatokat kell visszafizetniük a bankok kölcsönére. Az átárazódás persze nem sípszóra történik, de már több hazai intézménynél bekövetkezett. Van olyan bank (például az Erste), amelyik az év eleje óta már kétszer is emelte a lakáshiteleinek kamatát, de a többség márciusban állt be a sorba. A tendencia tehát egyértelműnek látszik: valami elindult, s ki tudja hol áll meg.
Rajz: Dániel András
A lapunk által vizsgált hazai kereskedelmi bankok – köztük az Erste, a Raiffeisen vagy az FHB – jellemzően 0,5 százalékpontos kamatemelést hajtottak végre a lakáshiteleik, illetve a szabad felhasználású jelzálogkölcsöneik esetében, de az Ella Bank például 2 százalékponttal nyomta meg a ceruzáját (igaz, kondíciói még így is versenyképesek maradtak). A drágítás más hitelek esetében is tetten érhető: a Raiffeisen például 2,5–3,0 százalékponttal emelte meg személyi kölcsöneinek árát. A változások azonban a betéti ajánlatokra is kiterjednek, akinek tehát van megtakarítani való pénze, az profitálhat a globális válságból. Egy-egy banknál 1–4 százalékponttal magasabb lekötési kamatokkal is találkozhatunk most, mint az év elején (ebben a forrásgyűjtő versenyben az Erste, az Allianz Bank, a CIB, a Budapest Bank és a Raiffeisen jár elöl), pedig az élénk betéti akciózás már akkor sem volt ritka. Kamatvadász kisbefektetőknek akár naponta érdemes lesniük a kínálatot, miután 2–3, illetve 12 hónapra bármelyik pillanatban újabb ajánlatokat foghatnak ki.
Betétverseny
Egyértelműnek tűnik tehát, hogy a globális hitelválság hozzánk is begyűrűzött, s beindult a verseny a betétesek pénzéért. „A magyar bankszektor folyamatosan külső források bevonására kényszerül hitelezési tevékenységéhez, mert a begyűjtött betétek nem elegendők a kihelyezésekhez. Az amerikai jelzáloghitel-piaci válság következményei így minket is érintenek. Általánosságban elmondható valamennyi hazai bankkal kapcsolatosan, hogy számottevően megdrágultak a hitelforrásaik” – mondja Trippon Mariann, a CIB Bank elemzője. A hazai hitelintézetek anyabankjai maguk is kénytelenek a piacról egyre drágábban beszerezni a hitelezési források egy részét, értelemszerűen a válság kapcsán a megnövekedett felárak miatt a magyar leánybankoknak is csak drágábban tudják továbbadni a forrásokat.
Már a jegybank legutóbbi hitelezési felmérései is jelzik a magyar hitelintézetek forrásköltségeinek megugrását: a bankok akár 80 bázisponttal is drágábban jutnak kihelyezhető forráshoz ma, mint néhány hónappal korábban. Az erős versenyben ugyanakkor nem, vagy csak részben tudják ügyfeleikre hárítani a többletköltségeket, így aztán nem meglepő, ha az utóbbi időben éles stratégiaváltásra kényszerültek. A harc most nem azért folyik, mint az elmúlt években, vagyis hogy ki tud több hitelt kihelyezni; a lényege inkább az, ki tud olcsóbban több forráshoz jutni. Az idén kivételesen nem kell túlteljesíteni a hitelterveket – kapta meg az ukázt külföldi anyabankjától több hazai érdekeltség –, ellenben sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a lakossági pénzek tömeges bevonására. Minden gondot azonban így sem lehet orvosolni, miután még a kiterjedt lakossági ügyfélkörrel bíró bankok is rákényszerülnek a külső forrásbevonásra. „Lényegében az összes hitelintézetünk nettó forrásimportőr, beleértve az OTP-t is” – fogalmazott nemrég Felcsuti Péter, a Raiffeisen Bank vezérigazgatója egy szakmai konferencián. A bankoknak a lakosságtól és a vállalkozásoktól megszerzett forrásaik átlagban csupán mintegy 70 százalékát fedezik a kihelyezett hiteleiknek.
Vége tehát a bármi áron történő hitelezésnek, hiszen „anyuka” már nem ad hozzá korlátlanul forrást. Persze a bankok ezzel együtt teljesíteni akarják profitcéljaikat, ami ilyen körülmények között nem könnyű. A jegybanki statisztikák például azt mutatják, hogy a lakossági forintbetétek és forinthitelek közötti marzs (a megfelelő súlyokkal számítva) már 2007 márciusa és decembere között is 0,86 ponttal szűkült – 7,09-ről 6,24 százalékpontra –, az euró kamatkülönbözet pedig ugyanebben az időben 0,28 ponttal lett kisebb (3,81-ről 3,53 százalékpontra esett). A hitelválság tehát – azon túl, hogy határozottan szűkíti a likviditást a hazai piacon is – érzékenyen érinti az egyes bankok jövedelmezőségét, és ez nemcsak az idei, de már a 2007-es eredménykimutatásokon is meglátszik (igaz, a hivatalos beszámolókat néhány hónap múlva ismerjük csak meg). Már 2002 óta folyamatosan csökken a hazai bankok fajlagos kamateredménye, de mint Csillik Péter, a Magyar Bankszövetség vezető közgazdásza fogalmaz, a visszaesés soha nem volt olyan mértékű, mint a múlt év során.
—-Profitmentés—-
A profitmegőrzésnek két alapvető módja lehetséges: vagy áthárítják a növekvő terheket az ügyfelekre, vagy csökkentik a költségeket. Utóbbira utal például a CIB Bank megközelítése; érdeklődésünkre azt közölték, hogy az erős piaci verseny miatt belátható időn belül nem számítanak durva kamatemelésekre, a forrásköltségek emelkedése inkább a hatékonyság javítását kényszeríti ki.
Ezzel együtt tény, hogy kisebb emeléseket már eddig is láthattunk. Kisbenedek Péter, a bécsi székhelyű Erste Holding igazgatóságának pénzügyekért felelős tagja szerint például a magyarországi vállalati hitelezésben a verseny már oly mértékig leszorította a marzsokat, hogy nem maradt játéktér, a pénzintézetek kénytelenek teljes egészében továbbhárítani a költségek emelkedését. A változások az új hitelek esetén máris jelentkeznek. Némileg enyhébbek viszont a következmények a lakossági hitelezésben: a háztartások a források drágulásából kevesebbet éreznek majd a saját bőrükön. Itt ugyanis a verseny még nem zsugorította össze a marzsokat a végsőkig, így várhatóan a bankok – köztük az Erste Bank Hungary is – közösen állják a számlát a lakossági ügyfelekkel. A növekvő terhek megosztása termékenként más és más lesz, hiszen a marzsok mértéke is eltérő. Azt is érdemes viszont tényként kezelni, hogy nem csupán az új hitelek felvételekor kell majd az ügyfeleknek mélyebben a zsebükbe nyúlniuk, hanem a korábban felvett kölcsönök kamatperiódusának lejártakor is számolni kell az átárazásokkal. A mértékeket illetően a szakember nem tért ki a részletekre, utalva arra, hogy az áthárításban követett stratégia a bankok közötti verseny egy újabb terepévé lép elő.
A Raiffeisen Banknál is hasonló tendenciákat érzékelnek. A vállalati szegmensben már az év elejétől változások történtek a hitelárazás terén, illetve szigorítások bizonyos speciális, ingatlanfedezetes hitelek feltételeiben. Az egyes vállalati ügyfelek esetében ezek mértéke és ideje jellemzően egyedi tényezőktől függ. A bank a magyar gazdaság állapotával összefüggésben is tapasztalt emelkedő kockázati szintet, ami ugyancsak befolyásolja az érintett vállalati hitelek árazását, illetve a hitelfeltételek meghatározását. Ezekről is egyedi döntések születnek a vállalati szegmensben. A lakossági fronton az Erstéhez hasonlóan a tehernövekedés megosztása mellett döntöttek, azaz egyidejűleg növekedhetnek az ügyfélkamatok, illetve csökkenhetnek a banki marzsok. Persze ezeknek van is honnan. A hazai bankok fogyasztási és személyi hiteleinél például általános – és elborzasztóan magas – 10–12 százalékpontos, sőt, még ennél is nagyobb marzsok elbírják a magasabb forrásköltséget.
Kicsik veszélyben
Több szakértő is úgy nyilatkozott lapunknak, hogy a likviditásszűke a nagyoknál sokkal erősebben fogja érinteni a kis- és közepes vállalkozásokat (kkv). Ezeknek gyakran létszükséglet a forráshoz jutás, ugyanakkor sérülékenyebbek, általában rosszabb a hitelbesorolásuk, így kénytelenek lesznek a felárat megfizetni. Már ha egyáltalán kapnak hitelt. Valószínű, hogy a bankok mind a nagyvállalati, mind a kkv-szektorban annak alapján fognak szelektálni hitelezési tevékenységük során, hogy több szálon kötődik-e hozzájuk az ügyfél. Vagyis, más oldalon „be tudják-e hozni” a kieső jövedelmet. Ennek nyomán valószínűleg az ügyfelek is arra fognak törekedni, hogy minél inkább egy bankhoz kötődjenek.
Gyuris Dániel, az FHB Jelzálogbank vezérigazgatója szerint érdekes pluszhozadéka a válságnak, hogy megnőtt a jelzálogjoggal, ingatlannal fedezett értékpapírok értéke a piacon. Az elmúlt években összecsúszott a sima bankkölcsön és az ingatlannal fedezett hitelek ára, most viszont nyílik az olló, mivel a krízis a hazai ingatlanpiacot érintetlenül hagyta. „A nagy keserűségben édes csepp, hogy végre a helyére kerül a hosszú távú finanszírozás terén a jelzáloglevél alapú hitelezés” – mondja Gyuris.
Az is figyelemre méltó, hogy miközben a kamatok lassan felfelé kúsztak, a lakossági hitelezésben az egyéb kondíciók nemigen szigorodtak 2008 elején. Sőt, egyes hiteltípusoknál (például a lakáshiteleknél) a nagy verseny még további könnyítésekre is sarkallta az intézményeket. Folytatódnak az olyan akciós ajánlatok, amelyek elengedik vagy mérséklik a hitelfolyósítási díjakat; van, ahol a megkövetelt minimális önrész mértékét szállították lejjebb, vagy az adott ingatlan értékére adható hitel nagyságát emelték meg; de tovább bővült azon bankok köre is, amelyek jövedelemvizsgálat nélküli hitelt is kínálnak.
—-Sunyi lépések—-
A bankárok ma már nemigen számítanak tovább lazuló hitelezési feltételekre. Míg Amerikában az ingatlan értékének több mint 100 százalékára is adtak kölcsönt, nálunk ez bizonyosan nem fog 90 százalék fölé menni. Akciók persze lesznek, de ezek egyre inkább trükközésnek tűnnek. A lényeg, hogy eltereljék a figyelmet az egyre magasabb kamatról – az emeléseket az egyik középbank vezetőjének szavaival élve „kis sunyi lépésekben” teszik meg a pénzintézetek. Jellemző trükk, hogy különféle kezdeti költségek elengedésével édesgetik be az ügyfelet a fiókba, közben viszont az itt elengedett összeg többszörösét szedik be később magasabb kamat és díjak formájában. Szintén gyakran folyamodnak a pénzintézetek ahhoz a megoldáshoz, hogy kitolják a törlesztési időszak kezdetét. Például az első néhány hónapban semmit nem kell visszafizetnie az adósnak, aztán félév múlva jön a feketeleves. Nyugodtan alapozhatnak arra, hogy az ügyfelek zöme nincs tisztában a részletekkel, csak az érdekli őket, az induláskor éppen mennyi a törlesztőrészlet.
A közeljövőre nézve az egyik középbank vezetője a hitelbírálat szigorodására számít – legalábbis abban az értelemben, hogy a bankok az eddigieknél sokkal jobban odafigyelnek majd arra, hányfelé van eladósodva a hitelkérelmező (erről egy uniós ajánlás is készül). Pozitív adóslista hiányában viszont az eladósodottsági szintről csak úgy tudnak képet kapni, hogy „nyilatkoztatják” az ügyfelet a már meglévő hiteleiről. Egy másik banki vezető nagyobb ügyfélátjárásra számít: szerinte már most érezhetően megnőtt azok száma, akik más pénzintézeteknél fennálló hiteleiket szeretnék kiváltani, mivel bankjuk kamatot emelt.
Azt természetesen senki sem tudja, meddig tarthat a globális hitelválság, a lapunknak nyilatkozó bankárok között azonban egy sem akadt, aki komoly veszélyben érezte a hazai bankrendszert. Ákos Tamás, az MKB Bank lakossági üzletágának vezetője szerint az itteni piac több szempontból is védettebb, mint az amerikai. Egyrészt a hitel/érték arány (loan to value) nálunk nem szállt úgy el, mint ott, vagyis egy ugyanolyan értékű ingatlanra a tengerentúlon sokkal magasabb hitelösszeget lehetett kapni. Másrészt Magyarországon a hitelösszeg meghatározásánál a kiindulási pont továbbra is a hitelbiztosítéki érték, ami 20–40 százalékkal alacsonyabb a piaci értéknél. Azaz, ha durván csökkennének is az ingatlanárak, a fedezet még mindig megfelelő. Az is fontos, hogy Magyarországon sokkal szigorúbban veszik az ingatlanok értékbecslését, mint azt az Egyesült Államokban tették. Az MKB szakembere úgy véli, a jenhitelezés terjedése nagyobb veszély, mint a források drágulása által kiváltott változások.
Kisbenedek Péter szerint bár egyelőre kisebbek az európai és itthoni megrázkódtatások, a mostani helyzet komoly kockázatokat rejt magában. A hitelpiaci válság recessziós folyamatot indíthat el, az pedig csődhullámba torkollhat. E fejlemény pedig már nem csupán a források drágulását vonná maga után, de véget vetne a pénzbőségnek is, ami a hitelezés visszafogását kényszerítené ki. Mindazonáltal Kisbenedek derűlátóbb a közép- és kelet-európai térség esélyeit latolgatva. Meglátása szerint a nyugat-európai anyabankok inkább a kontinens nyugati részében húzzák be a hitelezési féket, mivel régiónk pénzintézetei a magasabb marzsoknak köszönhetően több profitot hoznak a konyhára, mint a fejlett országokban működők.
Pénzszűke
Erre a trendre hívta fel a figyelmet Orosz Mihály, a K&H Bank treasury vezetője is. Csoportszinten a bankoknál a főcsapás iránya kelet: Nyugat-Európából kivonulnak, a közép- és kelet-európai térségben pedig szinten maradnak. Vagyis a magasabb megtérülési lehetőségek okán a pénz Oroszországba és Ukrajnába áramlik, az ottani növekedést finanszírozza, ez pedig súlyosbítja az itteni pénzszűkét. A hazai bankok közül szerinte is azokat sújtja kevésbé a világban eluralkodó likviditásszűke, amelyek vagy nagyon erős és stabil tulajdonosi háttérrel rendelkeznek – biztosított a kinti finanszírozásuk –, vagy jó a mérlegszerkezetük, a betét/hitel arányuk. Más kérdés, hogy az előbbit nem mindenki tekinti előnynek. Egy jegybanki tanulmány szerzői például arra hívják fel a figyelmet, hogy az anyabanknál keletkező esetleges sokk, illetve a bizalom megrendülése a leánycégek működésére is azonnal kihat. De szerencsére még mindig nem kell megijedni: ezt kezelendő, a Magyar Nemzeti Bank egy akciótervvel is rendelkezik, hogy kellő időben, kellő gyorsasággal, a társhatóságokkal (a pénzügyi tárcával, a pénzügyi felügyelettel, vagy akár az európai és a regionális szervekkel) karöltve hatékonyan léphessen közbe, és minimalizálhassa a válság teljes reálgazdasági költségét.
Becsomagolták, kiborult
Sokmilliárdos
bukásokba szaladtak bele a globális hitelválság során azok a
befektetők, akik – gyakran tudtukon kívül – értékpapírba csomagolt
ócska vállalati kötvényeket választottak. E tendencia azonban nem állt
meg az országhatáron, magyar befektetők is részeseivé váltak a nagy
kudarcnak. A K&H Banknál az úgynevezett CDO-kat (Collaterized Debt
Obligation – a bank fordításában: Szintetikus Vállalati Követelésekhez
Kapcsolt Elsőrangú Kötvények) főként a privátbanki és intézményi
ügyfelek tartották portfóliójukban. A K&H összecsomagolta
anyabankja, a KBC különböző vállalati hiteleit, illetve hitelalapú
származtatott termékeit egy portfólióba, értékpapírosította azokat, és
az így „született” magas hozamígéretű kötvényeket eladta ügyfeleinek,
akár forintban, akár dollárban, de javarészt euróban. A különböző
londoni utcanevekről (Dorset Street, Hanover Street, Oxford Street,
Baker Street) elnevezett termékek voltaképpen vállalati kötvények
voltak, ám hiába tűnt úgy a nem kellően szofisztikált befektetők
számára, hogy a bank három A-ra minősített, vagyis minimális kockázatát
futják, valójában nem azt, hanem több száz vállalat hitelkockázatát
vállalták be.
A termék a boldog békeidőkben rendkívül divatos
volt Spanyolországban, de ilyen konstrukciókból bőven vettek még egyes
nemzeti bankok is. A hitelezési válság során viszont ezek a papírok
igen rosszul viselkedtek. Pedig a korábbi marketingszöveg szerint a sok
vállalati hitel együtt iparágilag és nemzetközileg jól diverzifikált
portfóliót alkot, ami azt eredményezi, hogy adott kockázati szint
mellett magasabb hozam érhető el. Bár a CDO mögött túlnyomórészt
vállalati hitelek állnak, a cégek az állampapírokkal megegyező
besorolással fizetnek azoknál jelentősen magasabb kamatot – ígérték a
tájékoztatók. A befektetőket megnyugtatták: „A KBC korábbi
kötvénykibocsátásában soha egyetlen csődesemény sem következett be, még
az időközben csődöt jelentett társaságok (például Parmalat)
fizetésképtelensége sem érintette a portfóliót, mert a KBC időben
észrevette a bajt, és lecserélte a gondban levő vállalatok hiteleit.”
A
mostani válság idején aztán mégis beborultak a papírok, s piaci
pletykák szerint a sok bukóban levő pozíció miatt hosszú és komoly
válságértekezleteket kellett itthon is tartani. Miközben a piacon 10
milliárd forintos nagyságrendű magyarországi veszteségről keringenek a
hírek, kérdésünkre Marko Vojic, a K&H vezérigazgatója a bank
2007-es eredményeit értékelő sajtótájékoztatón úgy fogalmazott, hogy a
KBC-csoport értékpapírosított hitelkitettségei (a CDO-k) valóban
vesztettek értékükből, de a magyar ügyfelek ilyen kitettsége limitált
volt. A vezető amúgy a globális hitelválság magyar hatásait is
marginálisnak ítélte, és súlyosabb jövőbeli hatásoktól sem tart.
