„Nem tekintve most azt, hogy sokan összekeverik vágyaikat a valósággal, érdemes leszögezni, hogy adóreformra még akkor is van lehetőség, ha a költségvetési mozgástér kicsi” – állítja nyitányként Bokros Lajos. Ráadásul – teszi aztán hozzá figyelmeztetőleg – a mozgástér bővíthető a költségvetési kiadások csökkentése révén. Ez utóbbihoz azonban a közteherviselés körén messze túlmutató reformokra lenne szükség, és úgy tetszik, hogy a mai kormány ezt nem hajlandó vállalni.
Adócsalás nélkül élni?
Úgy teszi ezért fel a kérdést: milyen legyen a társadalmi közteherviselés mértéke és szerkezete. Vagyis a társadalom egyes csoportjai, egyénei milyen mértékben és milyen formákban járuljanak hozzá a közkiadásokhoz? Innen nézve ő persze ide sorol minden kötelező hozzájárulást, akár adónak, akár társadalombiztosítási járuléknak vagy bármi másnak is nevezik azt. Ebből a szempontból nézve az adóreformot nem mellékes az a kérdés, van-e ideális, jól működő adórendszer, ami felé haladni érdemes, vagy nincs ilyen, csak a tankönyvekben.
A válasz látszólag egyszerű: „Könyvtárnyi szakirodalom és legalább százévnyi tapasztalat bizonyítja, hogy tértől és időtől független, ideális adórendszer nincs, legfeljebb olyan, amit adott helyen és pillanatban optimálisnak, legjobbnak lehet tekinteni.” Ám még az optimális fogalma is megválaszolásra szorul: „Optimális adórendszer az, ahol az adócsalás és az adóelkerülés minimális és az állampolgárok közössége saját személyes magatartásával (vagyis nem a szónoklatok szintjén) elutasítja azt” – teszi hozzá Bokros.
Az alapvető értékek kellenek
Ehhez az útirány kijelölése nem haszontalan, Bokros azt tanácsolja: meg kell határoznunk azokat az alapvető értékeket, amelyekre felépíthető a közteherviselés adott pillanatban és adott helyen optimálisnak elfogadható rendje. „Ezek az értékek a mai Magyarországon a munka, a versenyképesség és a szolidaritás. Már most leszögezem: ebben a sorrendben.”
Az adórendszer ebből a szempontból is elavultnak tekinthető Bokros szerint, s hosszasan kifejti, mi mindenen kellene változtatnunk. „Minden nap tapasztaljuk ennek végzetes következményeit.” A bajok persze ott kezdődnek, hogy alacsony a munkaképes korúak száma és ráadásul még ebből is: nálunk a lakosság kevesebb mint egynegyede fizet adót közvetlenül munkából szerzett jövedeleméből! „Ha egy társadalomban ilyen kevesen fizetnek valamely adófajtát, akkor ettől a kevéstől sokat kell elvonni ahhoz, hogy a szóban forgó adónak egyáltalán értelme legyen.”
És akkor még hol van a versenyképesség, s főleg a szolidaritás. Bokros persze tudja a válaszokat, illetve vannak rá ötletei.
(A teljes cikk az ÉS-ben olvasható!)
