A jegybank várakozása szerint a januári átlagos monetáris kondíciók tartós fennmaradása mellett – 256 forintos euróárfolyam és 7,5 százalékos alapkamatszint – 2008-ban 5,9 százalék körüli, míg 2009-ben 3,6 százalék lehet az infláció. Ezzel egyidejűleg a gazdaság növekedési üteme idén 2 százalék lehet, majd 2009-re fokozatosan 3 százalék köré gyorsul – vélik az MNB elemzői.
Az MNB szerint lefelé mutató inflációs és növekedési kockázatot okoz a globális konjunktúra vártnál esetlegesen erősebb lassulása, mely a nemzetközi nyersanyagárakat és a hazai szabályozott energiaárakat is érdemben mérsékelheti. Emellett az alappályánál kisebb inflációt okozhat a gazdaság lassulásának vártnál nagyobb dezinflációs hatása. Felfelé mutató inflációs kockázatot jelent ugyanakkor, ha az inflációs várakozások az inflációs cél felett rögzülnek – vélik jelentésükben.
Borúlátó gazdasági szereplők
Az üzleti szféra és a lakossági várakozások is arra utalnak, hogy egyre lassabb fellendülésre számítanak a gazdaság szereplői. Míg az exportszektor kilátásait a fejlett világ növekedési kilátásainak kedvezőtlenebbé válása árnyékolja be, a belföldi konjunktúra javulását az érdemi kiskereskedelmi és beruházási fordulat elmaradása teszi bizonytalanná – magyarázza a jegybank.
A reálbérek visszafogott növekedése és a foglalkoztatás mérséklődése a lakossági fogyasztás határozott bővülését korlátozza. A kedvezőtlenebb külső és belső konjunktúra és a hitelfelárak
emelkedése pedig a beruházási kilátásokat is kedvezőtlenebbé teszi.
Emellett az ország felvevőpiacainak novemberben feltételezettnél lassabb bővülése az exportszektor kilátásait is rontja.
Kisebb finanszírozási igény, hűtött növekedés
Összességében tehát úgy számolnak az MNB-nél, hogy a gazdasági növekedés igen lassú ütemben élénkülhet. Míg a költségvetési kiigazítás hozzájárult a gazdasági növekedés lassulásához, jelentősen mérsékelte a külső egyensúly hiányát is. Mivel a teljes előrejelzési horizonton a belföldi felhasználás korábbiaknál
visszafogottabb bővülésével számol a jegybank, a külső finanszírozási igény alacsonyabb lehet a korábban prognosztizáltnál.
A hosszú távú fenntarthatóság tekintetében ugyanakkor kockázatot jelent, hogy a külső egyensúly javulása előretekintve is mérsékelt beruházás és gazdasági növekedés mellett marad fenn – olvasható az elemzésben.