Szerintem nagyon jó ez az E85, s a magyaroké marad a pénz, nem a sejkek kapják! – lelkendezett a minap az egyik internetes fórumon az alkoholos benzin ügyében egy Golf-tulajdonos, a tankolásonkénti 1500–2000 forint körüli megtakarításon. Igaz, a tudomány mai állása szerint a magas etanoltartalmú hajtóanyag rövidesen kioldja az autója tömítéseit, de erről csak igen kevés szó esik a kérdéses topicban. A 85 százalékban vízmentes alkoholt tartalmazó „zöldbenzin” sikerének titka az alkoholrészt megillető jövedékiadó-kedvezmény, ami 30–35 százalékkal olcsóbbá teszi a klasszikus üzemanyagoknál.
Ellenző hangok
Zsemberi
szerint bizony-
talan a piac
Az Európai Bizottság 2005-ben azzal a céllal írta elő a bioüzemanyagok arányának növelését, hogy az uniós tagországok olajfüggőségét és a közlekedés károsanyag-kibocsátását csökkentse, egyben kezelje a mezőgazdasági túltermelést. Az utóbbi hónapokban azonban felerősödött azoknak a szakértői csoportoknak a hangja, amelyek szerint a bioetanol-felhasználás bővülése globálisan több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt (lásd a keretes írást). „A Magyarországon tervezett etanolgyártó üzemek építését fel is függesztette a Sekab Zrt., mert a már 2007-ben kirobbant viták bizonytalanná tették az alkoholos üzemanyagok piacát, így a bankok nem vállalták a beruházások finanszírozását” – erősítette meg értesülésünket Zsemberi László, a Magyar Bioetanol Szövetség (MBSZ) elnöke.
A svéd többségi tulajdonban lévő Sekab Zrt. összesen 300 millió eurós ráfordítással, négy szeszgyártó üzem építését tervezte, tervezi. „Gyöngyösön a győri szeszgyár rendelkezik építési engedéllyel, de a beruházást elhalasztották, és az új uniós szabályozástól teszik függővé annak folytatását” – tájékoztatta a Figyelőt Folláth György, a Győri Szeszgyár és Finomító Zrt. vezérigazgatója. Győrben egyébként tavaly 1 milliárd forintos költséggel bővítették az alkoholgyártó-kapacitást.
Úgy tudjuk, Szabadegyházán a Hungrana Kft. folytatja jelenlegi, évi 180 millió literes etanolgyártó kapacitásának bővítését. Egyelőre ez az egyetlen új bioetanolos beruházás az országban, amelynek elkezdődött a kivitelezése. Az osztrák–brit–amerikai tulajdonban lévő fehér megyei szeszgyár vezetői azonban többszöri megkeresésünkre sem kívántak érdemben nyilatkozni.
Az MBSZ-nél mindenesetre továbbra is arra készülnek, hogy Magyarország bioetanol-nagyhatalommá válhat, tekintve a jelentős mennyiségű kukoricafelesleget és a hazai mezőgazdaságban feltételezett tartalékokat. Jelenleg mintegy 200 millió liternyi bioetanolt, vagyis vízmentes alkoholt produkálnak a győri és a szabadegyházi szeszgyárak. „Egy kormányhatározat szerint ma évente 2,5 millió tonna kukoricából mintegy 800 ezer tonnányi alkoholt lehetne előállítani” – ad helyzetképet Zsemberi László. Az elmúlt másfél-két évben összesen 38 üzem építését jelentették be hazánkban, ebből 16 rendelkezik valamilyen szintű engedéllyel, de mindössze háromnak az előkészítése kezdődött el. Kettő ezek közül a Sekab Zrt.-é, a harmadik a győri szeszgyáré. Előbbinek már mintegy 6 millió eurójában van a terv, az építkezéssel azonban kivárnak.
Zsemberi László szerint nemcsak a piaci bizonytalanságok lassítják a magyarországi etanolgyártás növekedését, de elégtelennek tartják az állami támogatás mértékét is. Igaz ugyan, hogy a Nemzeti Fejlesztési Tervben (NFT) külön fejezet foglalkozik a megújuló energiaforrások felhasználásának bővítésével, a bioetanol-gyártó kapacitások létesítésére azonban mindössze 10 milliárd forintos támogatási keretet és 40 százalékos támogatási plafont határoztak meg. A keretből a kormány 4–6 üzem építését kívánja támogatni.
Éppen ezért valószínűleg nálunk is sokan fellélegeztek, amikor az EU az elmúlt héten végül is megerősítette a korábbi előírást, vagyis hogy 2020-ra 10 százalékra kell növelni a bioüzemanyagok részesedését a közlekedésben. Ennek legfőbb oka hivatalosan az, hogy Brüsszel szándékai szerint az emisszió növekedéséhez legdinamikusabban hozzájáruló közlekedésnek is ki kell vennie részét a globális felmelegedés elleni küzdelemből. Ugyanakkor megszabták, hogy a jövőben milyen bioüzemanyagok lesznek előállíthatók, illetve melyeket számolhatják el a tagállamok, amikor 10 százalékra próbálják majd feltornászni a zöld hajtóanyagok részarányát.
Kisérleti szakasz
A hazai gyártóknak akkor sincs okuk ünneplésre, ha a kukoricaalapú etanol felhasználását ez a szigorítás nem érinti. Az EU ugyanis nem favorizálja a gabona-alapanyagú bioüzemanyagokat. Ennek egyik oka, hogy ezek előállítása konkurenciát támaszt a gabonák élelmiszer-ipari felhasználásának, felhajtva az árakat. Igaz, Andris Piebalgs uniós energiaügyi biztos rámutatott, az EU kevéssé felelős a világszerte jelentkező áremelkedésért, ugyanis a közösség bioüzemanyag-termelésének mindössze 2 százaléka származik kukoricából.
Ennek zömét azonban eddig Magyarország adta. Miközben azonban nálunk egyelőre a kukoricaalapú alkoholgyártás bővülése várható, Brüsszel a második generációs – elsősorban cellulóz felhasználására épülő – bioüzemanyagok minél gyorsabb piacra kerülését sürgetné. Ez a még csak kísérleti méretekben kipróbált technológia a gabonaszesz-gyártásnál hatékonyabb és olcsóbb volna, nagyüzemi méretekben azonban még nem működik. Ez esetben az alapanyagbázis is sokkal szélesebb lehetne, a kukoricaszártól a faaprítékon át egészen az energiafűig gyakorlatilag minden növényi származék szóba jöhet. Az ipari méretű alkalmazásra azonban szakértők szerint 2010 után lehet számítani.
(A teljes cikk a Figyelő legfrissebb számában olvasható!)
