A MÁV–Start Zrt. a valósnál nagyobbra várt havazás miatt leállította az elővárosi vonatokat – majd amikor az idő az előre jelzettnél jobbra fordult, gépezetének tehetetlensége miatt a társaság már képtelen volt a döntését visszavonni –, ám az intézkedésről elfelejtette megfelelő módon tájékoztatni az utazóközönséget. Sőt, nemcsak az utasokat érte hidegzuhanyként az amúgy is jeges pályaudvarokon, hogy nincs mire felszállniuk, de a jegypénztárosoknak és a kalauzoknak sem volt fogalmuk arról, melyik vonat jár, illetve melyik nem. Így teljessé vált a káosz.
Hasonló hatást váltott ki a BKV Zrt. azzal, hogy áttért az úgynevezett 30 napos bérletekre, amelyek a hónap bármely napjától lehetnek érvényesek. Ezeket azonban valami érthetetlen okból csak január 2-ától kezdte árulni, miközben kiadásuk a kézzel való kitöltés „múlt századi” módszere miatt igencsak hosszadalmas. Kígyóztak is a sorok hóban-fagyban, a BKV mégsem nyitott ki minden pénztárt. A jelek szerint csak az osztódással szaporodó ellenőrök fizetésére – amúgy egyértelműen helyesen – nem sajnálja a pénzt, az utasok kiszolgálására hivatott pénztárosokéra viszont már igen.
A vasutat felügyelő közlekedési tárca vezetője a vasútállomásokon kialakult új év eleji káosz láttán menten fel is háborodott, s a közvetlen felelős megkeresése mellett kezdeményezte a MÁV–Start igazgatósági tagjainak felmentését, illetve a felügyelőbizottság haladéktalan megújítását. Más kérdés, hogy Kákosy Csaba valószínűleg csak az alkalomra várt, hiszen az utastájékoztatás az operatív vezetők kompetenciájába tartozik, s nem indokolja a cégstratégiáért felelős igazgatóság, s pláne nem a törvényes működést biztosítani hivatott felügyelőbizottság menesztését. Csakhogy a pályaudvarokon eluralkodó új évi káosz a jelek szerint nem véletlen, azaz minden bizonnyal nem az ügyfélkiszolgálás egyszeri problémájáról van szó; a MÁV a konkrét eseten kívül általában sem áll a feladata magaslatán.
Hasonlót érezhetnek a BKV sorban állásra kényszerített ügyfelei is, ám az e cégért felelős fővárosi vezetés lapzártánkig nem követelt tisztáldozatot. Pedig nem ártana, ha ennél, sőt minden más közszolgáltatónál is tudatosodna a szervezetben az a trivialitás, hogy nem az ügyfeleik vannak őértük, hanem éppen fordítva.
