Valóban, azokat a téziseket lehet olvasni a dokumentumban, amelyeket az elmúlt egy évben már eddig is lehetett hallani ellenzéki képviselőktől – járulékcsökkentés, kkv-szektor fejlesztése, munkahelyteremtés. Ám mindez most először állt össze olyan egységgé, ami a múlt évi választási kampány során alkalmazott, a tényleges helyzettől teljesen elrugaszkodott retorikával való határozott szakításként értékelhető. Az adócsökkentés felemlegetése már célzott és körültekintő, a szociális ígéretek hangsúlytalanok, a hazai kisvállalkozások támogatásának előtérbe helyezése valós és szükségszerű. Mondhatni, a perspektíva európai. Az exportorientált növekedés, a pénzügyi egyensúly és az euróövezeti csatlakozás szem előtt tartása olyan kereteket jelöl ki, amelyeket konkrét gazdaságpolitikai elképzelésekkel lehet kitölteni egy majdani választási kampányban. Akár a tényleges makrohelyzettel számoló, eltérő megoldások józan vitája is kikerekedhetne mindebből.
Csak hát a multik és a kkv-k duális gazdaságához duális politikai programot társított az ellenzéki párt. A reális alternatívák demokratikus versenyeztetésére építő programtól erőteljesen elütött az a belpolitikai helyzetértékelés, amellyel Orbán Viktor megfejelte a szombati rendezvényt. Abban a világképben, amelynek keretében a pártelnök az európai modernizáció fő áramlatába állította a Fideszt, más hazai politikai erőnek már nem hagyott helyet. Értelmezése szerint az ellenfél keleti, orosz társadalmi modellt akarna Magyarországon ismét meghonosítani, és a gazdasági erőforrásokat is pusztán önnön politikai túlélésére akarja kiaknázni.
Márpedig a legutóbbi választási kampányban megtapasztalhattuk, hogy az ellenfél démonizálása hogyan zárja ki a racionális vita lehetőségét. Amikor a szavazatszerző populizmus uralkodik el, a programok leértékelődnek, és az űrt a gátlástalan ígérgetések töltik ki. Azt már láttuk, mindez hová vezet. Arra viszont még nincs garancia, hogy a közelmúlt történelme nem ismételheti önmagát.
