A dunaszekcsői Várhegy és Szent János-hegy keleti oldalán futó, átlagosan 50 méter magas löszfalszakaszon 2006 novemberétől figyelhetők meg a felszínen is jól látható, több tíz centiméteres repedések. Ezek mentén mintegy 200 méter hosszan, közel 30 méter széles sávban készül leválni egy réteg a partfalról – mondta el a FigyelőNetnek Kraft János, a pécsi bányakapitányság geológusa.
Leszakad a löszfal – KÉPGALÉRIA!
Nem lehet megállítani
Az említett lösztömeget vastagon fedi a kultúrtalaj, amely mindeddig eltakarta a mélyben húzódó – 2001-től már felszíni süllyedést okozó – repedéseket. Ha ezek az árkok, valójában szakadási vonalak, már a felszínen is jól látszanak, az azt jelenti, hogy a folyamat olyan előrehaladott állapotban van, ahonnét már nem lehet visszafordítani – emeli ki a szakember, aki napi munkája során folyamatosan kutatja a területet.
Maga a földcsuszamlás mindennapos a magyarországi Duna-szakasz jobb oldalán: a szaknyelven szeletes földcsúszásnak – korábban suvadásnak – nevezett folyamat valójában tömegmozgásos jelenség. A szeletes földcsúszás lassan alakul ki, majd felgyorsulva zajlik le. Dunaszekcsőn, a hatalmas mennyiségű – a köznyelvben löszként ismert – kőzetliszt alatt, a folyó vízszintjének magasságában agyagrétegek húzódnak. Az agyagok felett található a talajvíz felső rétege, amely folyamatosan a Duna felé szivárog, alacsony vízállás esetén még források is előbukkannak a löszfal lábából.
Szeletes földcsúszás – suvadás (forrás: Kraft János) – KÉPGALÉRIA!
Az árvíz elintézi
A Duna tartósan magas vízállása esetén a talajvíz megemelkedik, átáztatja a löszfal alsó részét, és „síkosítja” az alatta elterülő agyagréteget – magyarázza a földcsuszamlás okát Kraft János. Ilyen körülmények között csak idő kérdése, hogy mikor „csúszik ki a löszfal lába” a Duna felé. Magyarországon az alig észrevehető kisebb mozgások mellett feljegyeztek olyan méretű suvadást, ahol néhány perc alatt több mint egymillió köbméternyi föld csúszott a Dunába. Eredményeként ideiglenes sziget alakult ki, amit azonban a folyó idővel „lebontott”.
Kraft János szerint a Dunaszekcsői suvadást akár a következő árvíz is előidézheti. A megemelkedett folyó- és talajvízszint mélyen átáztatja majd az agyag és a lösz érintkezési sávját, ám a Duna oldalnyomása még „látszólagosan megtámasztja” a löszfalat. Ahogy azonban az áradás levonul, megszűnik az „áztató támaszték”, az irdatlan tömeg a folyó felé indul. A pécsi geológus viszont úgy véli, hogy a 200-300 000 köbméternyi kőzet nem egyszerre fog megmozdulni, hanem kisebb darabokban, hosszabb időszak alatt fog csúszni és omlani. A változó szélességű ártéri sáv miatt a mozgásba kerülő anyag nagy része pedig nem jut el a Duna főmedrébe.
Megsemmisül azonban három ház – az egyiket már most lakhatatlanná tették a földmozgások –, és a későbbiekben várható utómozgások eredményeként mélybe zuhanhat a település vízműve is. A szakemberek ezt már nem tudják megakadályozni, már csak a csúszások és omlások után avatkozhatnak be: meg kell akadályozni a partfal további mozgását, mert legközelebb már a falu belterülete fog veszélybe kerülni. Végső soron szó szerint elfogyhat majd a továbbiakban a dunaszekcsői Várhegy. A településen jelenleg ugrásra készen áll az önkormányzat, a vízügy és a katasztrófavédelem.
Szökőár a Dunán?
Sötétebben látja a helyzetet Oszvald Tamás, a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal (MBFH) szakági főgeológusa, aki a helyszíni vizsgálatok után és analógiák alapján vázolja fel lapunknak Dunaszekcső közeljövőjét. Földcsuszamlásról akkor beszélhetünk, ha egy lejtős pályán a kőzettömegen belül létrejön egy elválási felület, amely mentén a kőzettömeg lecsúszik. Ez várható Dunaszekcsőn is, ahol a löszfal alatti agyagréteg a talajvíz és a repedéseken beszivárgó csapadék hatására úgy viselkedik, mint a „felszappanozott” padló. Ezért a számításai szerint az 500 ezer köbméternyi föld adott pillanatban egyszerre indul el, és nem áll meg az ártéren.
Oszvald szerint eljut a Dunáig, ahol a helyi adottságok miatt igen nagy gondot okoz majd. Egy enyhe jobbkanyar miatt ugyanis a folyó fő sodorvonala, azaz hajózható mélységű része a parttól 50 méterre van. A leomló föld ezt feltölti, kis víz esetében napokra, hetekre le kell állítani a hajóforgalmat. A vízbe csúszó irdatlan tömeg egy szökőárszerű kisebb lökéshullámot is elindít, pusztító cunamitól azonban még a legrosszabb esetben sem kell tartani. A lökés keltette hullámok várhatóan nem érik el az egy métert, és körülbelül egy-két kilométer után kifulladnak – fogalmaz a szakember.
—-Irányított robbantás—-
Oszvald állításait az 1970-es dunaföldvári földcsuszamlás vizsgálatának analógiájára alapozza, ahol egymillió köbméter föld szakadt bele a folyóba: Dunaszekcső földtani és földrajzi környezete is megegyezik a földvárival. Az MBFH szakértője szerint Dunaszekcsőn a legfontosabb tennivaló most a vízmű áttelepítése és a katasztrófaturizmus távoltartása. Az arra járó hajókat előre figyelmeztetik a veszélyre, és egy szakértőcsoport felállításán dolgoznak, amely megoldást találhat a helyzet kezelésére. Azt azonban Oszvald Tamás is kiemeli, hogy a part leomlását már nem lehet megállítani.
Hasonló esetben szóba jöhet, hogy úgynevezett provokációs robbantásokkal „irányítottan” lebontják a partfalat, ám a dunaszekcsői repedezett kőzettömegben tilos robbantani. A település vis maior keretre pályázik, hogy kerítéssel vehesse körbe a veszélyes területet: a felszíni repedések néhol méternyi szélesek és öt méter mélyek. A kerítés és a vízmű áttelepítésére mintegy ötvenmillió forintra lenne szükség.
A löszfal a Dunapartról (forrás: Tégen Katalin) – KÉPGALÉRIA!
A hazai földcsuszamlások problémáját nem lehet esetileg kezelni, a földtani közegbe való beavatkozást mindig csak komplexen szabad végrehajtani. A geológusok hiába hívják fel a figyelmet a földtani veszélyforrásokra, a megelőzésre sehol nem fordítanak pénzt, így legtöbbször csak utólagos elhárításra van lehetőség. A leomlással fenyegető partfalak elé rézsűt kellene építeni, ami megfogja a domboldalt, gondoskodni kellene a víz elvezetéséről. Alaposan meg kell tervezni a rézsű növényzetét, amely gyökereivel nem engedi, hogy a víz elmossa a támaszt – ismertette a megoldást Oszvald.
Gátat építene a bányakapitány
Kizárja az irányított robbantás lehetőségét Kereki Ferenc, pécsi bányakapitány is: az üreges kőzetrendszer miatt a detonáció kárt okozhat a település házaiban, pincéiben, továbbá a területhez közeli omlásveszélyes partfalak is aktivizálódhatnak. Hosszú távú megoldást az sem nyújt, ha lebontják a partfalat, hiszen idővel a Duna a mesterségesen kialakított partfal lábát kezdi rongálni – minden kezdődik elölről. A most leszakadó tömeget meg kellene menteni úgy, hogy támasza legyen az ép résznek, ahogy tették azt a „régiek” is – nyilatkozta lapunknak a bányakapitány. Korábban az elváló részeket a helyiek elegyengették, és kisebb bontásokkal igyekeztek rézsűzni a partfal lábvonalát.
A vagyonbiztonság szempontjából a dunaszekcsői partfal omladozó részét most is le kellene bontani, de már késő, nem lehet gépekkel megközelíteni. Az ideális megoldás Kereki szerint az lenne, hogyha a Duna vonalára kőgátat építenének, így akadályozva meg, hogy a folyó tovább mossa a partfal lábát. A leomló részekből célszerű lenne egy tartós rézsűlábat kialakítani. Mindez önkormányzati feladat lenne, ami a mintegy 150 millió forintos költségeket figyelembe véve lehetetlen vállalkozás – véli Kereki Ferenc.
