A legfőbb magyarázat persze kézenfekvő, hiszen a tengerentúlon a jelzáloghitel-válság kiteljesedésétől félnek a piacok, a szakértők között pedig egyre élesebb vita dúl a rettegett recesszióról. Ezzel együtt nem érdemes csak és kizárólag a külpiaci klímára mutogatni.
Tény, hogy Amerikában megjósolhatatlan a hitelválság kimenetele. Senki sem tudja, meddig gyűrűzik tovább a krízis, s inkább az a meglepő, miért csak most esnek meredeken a tőzsdék. A válságjelek már augusztusban jól látszottak, a Figyelő az első aggasztó krízistünetekre reagálva címlapsztorit is közölt a veszélyekről. Ám ahogyan akkor, most is csak annyit lehet tudni, hogy majd jövőre derül ki pontosan, megsínyli-e az amerikai fogyasztás az ingatlanpiaci sokkot. Addig naponta jöhetnek a hírek arról, éppen melyik bank mekkorát bukott, illetve hány embert épít le, s arról is, hogy a szakértők milyen pesszimisták. Előbb-utóbb hozzászokunk. A piaci hangulat változása ezzel együtt egyértelmű. Két hónapja még a többség azt gondolta, hogy jön a Fed fehér lovon, csökkent a kamaton, s az amerikai gazdaság vágtázik tovább. Ma a piaci helyzet arra utal: a befektetők inkább aggódnak, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő intézmény rövidesen kénytelen újra kamatot vágni.
A nemzetközi helyzet tehát fokozódik, a BUX azonban nem most kedden bukta be az évet. Miközben a feltörekvő piacok döntő többsége továbbra is tekintélyes pluszban van, nálunk a Mol árfolyamát már csak a cég felvásárlásának hírei mozgatják. A Magyar Telekom olyan, mint egy kötvény – árfolyamnyereséget szinte alig, jóformán csak osztalékot termel -, a Richter pedig küzd a gyógyszer-gazdaságossági törvénnyel. Egyedül az OTP vihetné a hátán továbbra is a piacot, de az meg mégiscsak egy bank, az ilyeneket pedig most, az amerikai helyzet nyomán szerte a világon nagyon messze elkerülik a befektetők.
A piac gyenge teljesítménye nem lehet tehát meglepő. Ezzel együtt az elmúlt hetek folyamatos csorgása mégis feltűnő. Egyre gyakrabban teljesítette alul a világ szinte minden tőzsdéjét a magyar: jó hírekre minimális emelkedést, a rosszakra méretes zakót láttunk. Ezért talán érdemes az okok között a hazai gazdasági és politikai helyzetet is figyelembe venni. A nullához konvergáló növekedés rémképének, a reformok megtorpedózásának, a külföld szemében továbbra is reformer miniszterelnök széke ingataggá válásának is jócskán szerepe lehet a pesti tőzsde vesszőfutásában.
