Ha általánosabb társadalmi, szociális kérdésekben akarnak munkabeszüntetésekkel állást foglalni, aligha csodálkozhatnak azon, hogy a politikai harc részeseivé válnak. Feleslegesen próbálnak tehát elhatárolódni a lapzártánk után kezdődő sztrájk kapcsán a „teljes erkölcsi és politikai” támogatást kilátásba helyező ellenzéki hátszéltől. Igaz, így viszont azt kockáztatják – mint arra Tamás Gáspár Miklós is figyelmeztet -, hogy szerény, és csak lassan növekvő társadalmi legitimációjukat egyetlen pillanat alatt elveszíthetik, amennyiben szélsőjobbos felhangokat (is) kap egy tiltakozó akciójuk. Ennek persze a fordítottja is igaz: még mindig jobb, hogy az elégedetlenek a sztrájk mégiscsak törvényes eszközét választják tiltakozásul, mintsem hogy az Árpád-sávos zászlók alatt sorakoznának fel.
Mindenesetre a szakszervezetek régen látott, széleskörű megmozdulását a kormány semmiképpen sem írhatja az ellenzéki ármánykodás számlájára. Az országos demonstráció azt üzeni, hogy nem lehet az érdekképviseletek és a civil szervezetek megkérdezése, és legalább valamilyen szintű támogatottsága nélkül az országban élők mindennapjait érintő reformokat végrehajtani. A lényegében néhány hét alatt összerakott egészségügyi átalakítás önnön kritikája, hogy a jelek szerint a koalíciós pártok vezetőinek még a saját képviselőiket sem sikerült meggyőzniük a változások részleteiről. Mindez csak tovább erősítheti a társadalmi ellenállást az egészségbiztosítási rendszer – jobb sorsra érdemes – üzleti alapra helyezésével szemben. Elvben a nyugdíjreform vagy a vasúti szárnyvonalak megszűntetésének kiindulópontjával is nehéz vitatkozni: az állam nem tudja a végletekig finanszírozni több száz milliárdos veszteségeit, így lépni kell.
A kormánypártok támogatottságának mélyrepülése azonban azt mutatja, hogy sokkal alaposabb előkészítés, egyeztetés és némi társadalmi egyetértés, legitimáció kellene – kellett volna – ehhez a munkához. A negatív spirál azonban most tovább erősödik; a sztrájkhangulat ellene hat a további kezdeményezéseknek, miközben alternatívát sem a sztrájkolók, sem a melléjük álló politikai erők nem kínálnak.
