A rendelet apropója egy valóban rettenetes gyilkosság: Rómában a nyílt utcán megvertek és megerőszakoltak egy 47 esztendős olasz asszonyt, aki nem sokkal később belehalt a sérüléseibe. A vád szerint az elkövető egy romániai roma férfi. A kelet-európai – nem utolsósorban a romániai roma – bevándorlók közül sokan kerülnek összetűzésbe az olasz hatóságokkal.
Néhány tucat vagy akár néhány száz ember törvényszegése azonban nem teremthet jogalapot tízezrek kollektív bűnössé nyilvánítására. Egyfelől azért nem, mert eleve bizonytalan, hogy a római kormányrendelet törvényes-e, még inkább, hogy megfelel-e az Európai Unió normáinak. Természetesen, ha egy uniós állampolgár egy másik tagország közrendjét veszélyezteti, bármikor kiutasítható, miként erre akkor is mód van, ha három hónapi ott-tartózkodás után sem tud állandó munkahelyet, megélhetési forrást felmutatni. Az uniós szabályok azonban azt is előírják, hogy minden esetet egyedileg kell elbírálni. Azaz puszta gyanú alapján senkit sem lehet sehonnan kitoloncolni.
Ha az olasz kormányrendelet ez utóbbi feltételeknek nem felel meg, Brüsszelnek eljárást kell kezdeményeznie Rómával szemben. Félő azonban, hogy mire az eredményre vezet, még több román állampolgárt vernek meg az olasz szélsőségesek, s az olasz futballstadionokban is állandósulnak a román- és romaellenes rasszista rigmusok. Az Európai Unió bővítésével szemben amúgy is egyre elutasítóbb nyugat-európai közvélemény most igazolva érezheti magát, ami alkalmasint új falat építhet a közösség nyugati és keleti országai közé.
Csakhogy az Európai Unió ennek éppen az ellenkezőjéről szól: a kölcsönös felelősségvállalásról, a kontinens közös problémáinak – így például a romaszegénység, vagy épp az olasz maffia ténykedése, a baszk és az észak-ír terrorizmus – együttes megoldásáról. A rasszizmus térnyerése ezzel szemben az uniós alapértékek sárba tiprása lenne.
