Nagy napokat él át a bécsi tőzsde, amikor is történetének legjelentősebb nyilvános részvénykibocsátása (IPO) zajlik. Visszatér a parkettre az 1996 és 2003 között egyszer már tőzsdén jegyzett Strabag SE. Ausztria legnagyobb és Európa egyik legjelentősebb építőipari konszernje nem kevesebb mint 28 millió részvényt értékesít, s ennek révén mintegy 1,3 milliárd eurónyi bevételt remél. Ez azért a budapesti tőzsdénél legalább háromszor akkora kapitalizációjú bécsi börzének is nagy dobás – főleg úgy, hogy az elmúlt hónapok történései némiképp átírták a társaság jövőképét.
Az idén áprilisban már állt egyszer a tőzsde kapujában a Strabag, ám akkor, egy nappal a tervezett nyilvános kibocsátás előtt lefújták a tranzakciót. Oroszország egyik leggazdagabb embere ugyanis hirtelen rátette a kezét a társaság 30 százalékos részvénypakettjére. Oleg Gyeripaszka bevásárlása váratlan volt, meglepetést és némi riadalmat keltett Ausztriában. Minden bizonnyal nálunk is ez történt volna hasonló esetben. Az orosz befektetők hallatán-láttán térségünkön sokszor zsigeri ódzkodás lesz úrrá, amit azonban üzleti indokokkal nem mindig lehet megmagyarázni. Ettől persze még külpolitikai érvek szólhatnak az orosz befolyás növekedése ellen, különösen akkor, ha a stratégiai cégek eladása forog kockán.
„Aki első akar lenni Európában, elsőnek kell lennie Oroszországban” – érvelt hideg fejjel az orosz üzleti szálak erősítése mellett Hans-Peter Haselsteiner, a Strabag elnöke, és szavait most az elemzők is isszák és visszhangozzák. Nem kérdés, hogy Gyeripaszka befolyása megkönnyíti a Strabag kelet-európai terjeszkedését. A nyugat-európainál nagyságrendekkel gyorsabban bővülő orosz építőipar többmilliárd eurós bevételt tartogat a cég számára az elkövetkező néhány évben, nem utolsósorban az Oleg Gyeripaszka által uralt Szocsiban, ahol a 2014-ben esedékes téli olimpiáig temérdek infrstrukturális fejlesztésre van szükség. Az orosz mágnás bőven kiveszi majd a jussát a remélt nyereségből, de mivel részesedése a mostani kibocsátás után nem lesz több 25 százaléknál, így a cég profitja az új befektetőket és az eddigi osztrák tulajdonosokat is szépen gyarapíthatja.
Haselsteiner láthatóan nem sokat moralizált. Az üzleti érdekek felülkerekedtek a nemzeti érzéseken, és most már mind többen hiszik, hogy az új partnerek kikövezik egymás útját. Gyeripaszka a Strabagét, a Strabag pedig Oroszországét.
