Az oroszbarátnak mondott, ráadásul az ország leggazdagabb oligarcháihoz ezer szállal kötődő eddigi kormányfő, Viktor Janukovics vezette Régiók Pártja zsebelte ugyan be a legtöbb voksot, de bajosan lenne képes parlamenti többséggel rendelkező koalíciót összekovácsolni. Arra sokkal inkább a 2004. decemberi narancsos forradalom erőinek, azaz a 2005-ben rövid időre a kormányfői posztot is megjárt Julia Timosenko önmagáról elnevezett pártjának, illetve a Viktor Juscsenko államfő fémjelezte Mi Ukrajnánknak van esélye. Csakhogy az elnök az „ukrán Vasladynél” még azt a Janukovicsot is szívesebben látná a kormány élén – azaz saját pártjával koalícióban -, aki pedig 2004-ben kis híján ellopta az ő elnökválasztási győzelmét, s akinek választási csalása ellenében az ukránok a narancsos forradalmat megvívták.
Mennyire más a helyzet a nagy szomszéd Oroszországban! Ott még két hónap van hátra a december 2-án esedékes parlamenti választásokig – nem beszélve a jövő tavaszi elnökválasztásról -, ám hétfő óta szinte bizonyosan tudható, ki lesz az ország következő miniszterelnöke. Vlagyimir Putyin ugyanis bejelentette: államfői mandátumának lejárta után kész átvenni a kormányfői feladatokat. A feltétele csupán az, hogy az Egységes Oroszország meggyőző fölénnyel nyerje a decemberi voksolást, illetve olyan politikust válasszanak az ország elnökévé, akivel együtt tud működni. Miután azonban a 80 százalék körüli népszerűségnek örvendő Putyin ugyanaznap elfogadta az amúgy is csak a Kreml pártjaként emlegetett politikai erő választásilista-vezetői helyét, előbbihez immár szemernyi kétség sem férhet. Utódját az elnöki székben pedig előreláthatólag ő jelöli ki. A duma mandátumainak akár a kétharmadát is megszerző Kreml-pártnak pedig csak az alkotmányt kell majd módosítania, s máris a kormányfő lesz az ország első embere.
Ukrajna ezzel szemben aligha ússza meg az elhúzódó politikai bizonytalanságot. A kérdés csak az, hogy a gazdaság, amely az elmúlt három év hatalmi csatározására fittyet hányva képes volt 7 százalék körüli ütemben növekedni, továbbra is figyelmen kívül tudja-e hagyni a politikát. A legnagyobb fenyegetés, hogy a világgazdaság lassulásával Ukrajnára is nehezebb idők jönnek. Ha így lesz, a politikusokon lenne a sor, hogy végre meghozzák azokat a reformdöntéseket, amelyek nélkül a továbblépés nem lehetséges, sőt, az eddig elért eredmények is veszélybe kerülhetnek. Kijevnek nem is kell sokáig keresnie, ha intő példát akar találni…
