Egészséges, fitt, és minden este fut tíz kilométert. Az 57 éves Juha Voutilainen finn gépkezelőnek esze ágában
sincs még nyugdíjba menni, pedig már több mint harminc esztendőt lehúzott az évi 214 millió dollár forgalmú, zárakat és ajtórendszereket gyártó Abloy cégnél. Éppen ellenkezőleg, augusztusban sikeresen teljesítette a helsinki maratont, s úgy tűnik, aktív pályafutása is maratoni hosszúságú lesz az idősebb dolgozókkal való bánásmód forradalmi változásában úttörő szerepet játszó cégénél.
Szaunázók. Karbantartják magukat.
Az Abloy – és sok más finn vállalat – újabban drága kincsként kezeli a korosabb alkalmazottakat. A korai nyugdíjba menetel ösztönzése helyett sokkal inkább maradásra igyekeznek rábírni őket az egészségügyi juttatások bővítésével, pluszszabadsággal és más eszközökkel. Mindezt persze nem karitatív okokból teszik. Finnországban minden más országnál gyorsabban öregszik a munkaerő: tizenöt éven belül a finnek mintegy 40 százaléka lesz nyugdíjkorhatár feletti. Az Abloy 820 alkalmazottjának például közel egynegyede elmúlt már 55 éves. A vállalatok kezdik azt is felismerni, hogy a tapasztalt kezek a tudás és a termelékenység fontos forrásai. „Ha hirtelen az összes idősebb dolgozónk nyugdíjba menne, rengeteg szaktudást veszítenénk” – mondja Antti Piitulainen, az Abloy alelnöke.
A munkaerő elöregedésének és az utánpótlás szűkösségének demográfiai kombinációja sok országot érint. Japánban a munkában lévők 26 százaléka idősebb 55 évesnél. Spanyolország – a Világbank prognózisa szerint – 2050-re a világ „legőszebb” országa lesz, akkorra a lakosság felének életkora meghaladja majd az 55 évet. Az Egyesült Államokban 2005-ben a dolgozók 15,6 százaléka volt öregebb e limitnél, 2012-re ez az arány 19 százalékra nő.
Finnország világviszonylatban messze az élen jár az elöregedés problémájának kezelésében, miután már 1998-ban elindította erre kidolgozott országos programját. Vállalatok tömegénél léteznek már kezdeményezések az idősebb alkalmazottak munkában tartására, s a tapasztalatok szerint ezek részint kitolják a tényleges nyugdíjba menetelt, részint javítják a korosabb dolgozók produktivitását. A csapokat és szelepeket gyártó, 185 millió dolláros árbevételű Orestől például – amely 25 napig terjedő többletszabadságot kínál idősebb alkalmazottainak – a kilencvenes évek végén átlagosan 58 évesen mentek nyugdíjba az emberek, ma ugyanez 63 év.
Néhány vállalat fordulatot hajtott végre nyugdíjazási politikájában. A svéd-finn Nordea bank a szerkezetátalakítási lázban egy évtizeden át igyekezett megválni az idő előtt nyugdíjba küldhetőktől, aztán 2003-ban hirtelen váltott. Azóta képzési, tanácsadási és egészségügyi programokat szervez az idősebbek részére, és szinte könyörög nekik, hogy maradjanak. „Korábban az volt a helyzet, hogy az emberek hamarabb kieresztettek, és már csak aktív pályafutásuk végét várták. Most egész a nyugdíjba menetelig százszázalékos formában vannak” – mondja Minna Rautakoura, a Nordea Finland humánerőforrás-vezetője.
BŐKEZŰSÉG. A vállalatok igazán bőkezűek tudnak lenni idősebb dolgozóikkal. Az Abloy az Age Master program keretében olyan juttatásokat biztosít nekik, mint ingyen masszázs, golfleckék, nyelvoktatás, színházjegyek. A programban való részvételnek csak két feltétele van: be kell tölteni az 55. életévet, és át kell esni egy kardiológiai vizsgálaton. „Elkényeztetnek minket” – jegyzi meg a 63 éves Liisa Sutinen, aki immár harmincöt esztendeje dolgozik a cégnél a zárösszeszerelő üzemben. A kényeztetésnek természetesen ára is van. Az Abloynak évente mintegy 430 ezer dollárjába kerül a kétszáz idősebb dolgozó extra szabadsága. De a menedzsment szerint már csak azért is érdemes ilyesmire költeni, mivel egyébként – a finn nagyvállalatokra vonatkozó szabályozás értelmében – az Abloynak kellene fedeznie a 63. életévük előtt nyugdíjba menők ellátását.
Az Age Masternek és a hozzá hasonló programoknak önmagukon túlmutató jelentőségük van, amennyiben a fiatalabb dolgozók egészségügyi juttatásai tekintetében is újragondolásra késztetik a vállalatokat. Az Abloy ma már ingyenes fitneszklub- és uszodabelépőket ad az alkalmazotti azonosító kártya mellé. „Aki nincs jó karban, amikor eléri az 55-öt, az már nem tud sokat javulni” – mondja Piitulainen alelnök. Muszáj tehát megőrizni a jó kondíciót, mert 55 év fölött a finnek többségére még hosszú karrierévek várnak.
