A titkosszolgálatok segítségével és eszközeivel egymás után számolnak le politikai ellenfeleikkel, a „szürke hálózat” „összeesküvőivel”.
Két éve az ikrek az elmaradt rendszerváltás megvalósításának ígéretével, a korrupcióba és a hatalommal való visszaélés botrányaiba fulladt baloldal romjain kerültek a demokratikus intézményrendszer csúcspozícióiba. Purifikátori megszállottságukban éppen ezen intézmények erejét gyengítették meg, hogy a személyes kötődésekkel, a lojalitásra alapozott káderpolitikával töltsék ki az űrt. A lengyel közélet teljesen alámerült a konspirációk, intrikák, lehallgatások, „szenzációs” leleplezések áradatában. Varsó uniós szinten is kiszámíthatatlan, gyanakvó, a múltra hajazó érvekkel operáló, s a legkevésbé sem kompromisszumkész partnerként híresült el.
Az még megjósolhatatlan, hogy az utóbbi két év hosszabb távon milyen nyomokat hagy a lengyel társadalmi fejlődésen és az ország külkapcsolatain. Annak azonban a régió más országainak politikai elitjeit is el kell gondolkoztatnia, hogy a két évnyi paranoiás ámokfutás ellenére Kaczynskiék pártja nem teljesen esélytelenül várja az előrehozott választásokat. Mert bár a kormányfő Jaroslaw olyannyira érzéketlen az üzletre és a pénzügyekre, hogy még saját bankszámlája sincs – édesanyjáét használja -, legalább nem is telepedik rá a gazdaság működésére. Az ellenséggel folytatott permanens harc közepette a pénzügyi reformok, az adócsökkentés, a privatizáció folytatása ugyan várat magára, de a nemzeti össztermék így is közel 7 százalékos lendülettel gyarapszik. A politikai harc körein kívül maradó üzleti világnak – egyelőre – nincs oka az elégedetlenségre.
