Pénzügyi trükkök című sorozatunk a pénzügyi szolgáltatók trükkös konstrukcióival foglalkozik minden második csütörtökön.A következő részben a tőke- és hozamgaranciával foglalkozunk.
A megtakarítási piacon mindig is látható volt, hogy a magyar lakosság – bár pénzügyi kultúráját sokat kritizáljuk – az adóelkerülések, adókedvezmények kiaknázásában mindig is nagyon tudatos tudott lenni. A leleményes, és mint kiderült komoly megtakarítási lehetőségekkel rendelkező lakosság tavaly is hatalmas, több százmilliárdos összeget helyezett el befektetési alapokban és a pénzügyi szolgáltatók által sorozatban kínált kamatadómentes befektetési lehetőségekben.
Az első kamatperiódus
A kiskapu alapvetően az volt, hogy a szabályozás szerint minden, 2006 szeptembere előtt megkötött, szerződésben rögzített befektetés első kamatperiódusa még szeptember után is kamatadómentes. Például egy augusztusban megvett, félévente kamatot fizető állampapír első kamata még száz százalékban, második kamatfizetése már csak 80 százalékban illette a befektetőt. Ezért lehetett rendkívül vonzó eszköz a befektetési jegy, hiszen ezek jellemzően nem fizetnek kamatot, vagyis „folyamatosan az első kamatperiódusukat élik”, azaz a tavaly szeptember előtt megvett jegyek mindvégig kamatadómentesek maradhattak, ameddig nem váltjuk vissza őket.
Hasonlóképpen, ha hosszú kamatperiódusú kötvényt vásároltunk, az is első periódusában még kamatadómentes maradt. A leleményes bankok éppen ezért az egy-, kétéves futamidejű betétek mellett olyan nyolcéves betéteket is kínáltak, amelyek csak futamidejük legvégén egyszer fizetnek kamatot, azaz mindvégig első kamatperiódusukat futják.
Elvi okok
A kamatadó bevezetését sokan azzal támadták, hogy etikátlan, mert már leadózott jövedelmet adóztat meg újra. Ez így nem igaz. Bár a kamatadó valóban az infláció megadóztatásának tekinthető, hiszen, ha az ügyfél értékálló befektetésbe helyezi a pénzét, akkor is át kell adnia a nominális nyereségének 20 százalékát. Vagyis 7 százalékos infláció és 7 százalékos betéti kamat esetén nem „nagy bolt” a betét, hiszen még a pénzünk reálértékét, vagyis az értékállóságát sem biztosítja, mert a 20 százalékot elvonják.
Az azonban nem igaz, hogy már adózott jövedelmet adóztat a kamatadó, hanem az adózott jövedelem befektetésével szerzett új jövedelmet adóztatja. Ez pedig, illetve az infláció adóztatása korántsem újkeletű szokás. Gondoljunk csak bele, hogy az olcsóbban megvett, majd drágábban eladott ingatlan után is illetéket kell fizetni, még akkor is, ha csak az inflációval azonos ütemben drágult a lakásunk.
Újra dönteni kell
Az akciók sikeresek voltak, rengeteg pénz került elő, és jutott
Aki mindenáron el akarja kerülni az adófizetést (lásd Elvi okok című keretes írásunkat!), az megteheti, de ezt már csak nagyon hosszú futamidejű befektetések vállalásával lehet biztosítani. Ha a nyugdíjrendszer negyedik pillérébe, az úgynevezett nyugdíj-előtakarékossági számlára fizetünk, vagy tízévesnél nem rövidebb futamidejű életbiztosításba tesszük pénzünket, nem kell kamatadót fizetni, mert ezeket a hosszú távú megtakarításokat támogatja az állam.
Ezenkívül azonban minden tőkejövedelem után kamatadót kell fizetni, ám nem mindegy, hogy mikor. Mint számpéldánkban is látható, különbség van aközött, hogy egy állampapírt közvetlenül megveszünk és évente a kamatfizetés idején megfizetjük a 20 százalékos kamatadót, vagy egy befektetési alapot veszünk, ahol csak a visszaváltásnál, akár évekkel később kell az összesített nyereségünk 20 százalékát leadózni. Azonos paraméterek mellett utóbbi kedvezőbb, hiszen több pénz képes dolgozni nekünk éveken át.
A mentesség nem minden
A szabályozásnak vannak egyéb anomáliái is. A tőzsdei részvényekkel elért árfolyamnyereséggel szembe állíthatók a más részvényekkel elért árfolyamveszteségek és csak a „nettó” profitunkból kell adózni. Ha azonban befektetési jegyeket tartunk, akkor hiába érünk el az egyikkel nyereséget, a másikkal veszteséget, a nyereséges jegyek nyereségének 20 százalékát meg kell fizetni. A profi vagyonkezelési szakemberek amúgy is figyelmeztetnek, ne fetisizáljuk a kamatadót. Lássunk egy leegyszerűsített számpéldát. Amennyiben adóelkerülő befektetőnk tavaly augusztusban nyolcéves időtartamra „beült” egy évi 7 százalékos betétbe, akkor ezt a 7 százalékot valóban teljes egészében megkapja. Ugyanakkor az, aki ebben a hét évben diverzifikált portfóliót épített, részvénybe és kötvénybe egyaránt fektet, sőt változtatja is befektetési instrumentumait, könnyen ér el 10-12 százalékos éves hozamot. Ez ugyan bruttó érték, de a nettó 8-9,6 százalék is kedvezőbb, mint a 7 százalék.
Aktuális trükkök
A szolgáltatók ténylegesen kamatadómentes termékei már nem kaphatók. Valóban voltak a tavaly augusztusban elérhető termékek között a szeptemberen túlnyúló lehetőségek is. Az egyik bank például úgy igyekezett ügyfelei későbbiekben megtakarított pénzeit is adómentesen befektetni, hogy olcsó befektetési hitelt kínált, amiből még adómentesen befektetési jegyeket vehettek az ügyfelek. A hitelfedezet maga a kamatadómentesen megvett befektetési jegy volt, és a hiteleket a későbbi megtakarításokból lehetett törleszteni. Vagyis a kamatadóval sújtott időszakban az ügyfelek megtakarításait nem elhelyezték, hanem hitelt törlesztettek abból. Ezt pedig nem terhelte adó.
Ma már minden rövid, vagy középtávú megtakarítási termék kamatadó-köteles. Ugyan van olyan bank, amely kamatadómentes hozamot tüntet fel, ám ez nem jelenti azt, hogy nem kell megfizetni az adót. A bank azt mondja, hogy kamatadómentesen 8 százalékos hozamot kínál, akkor ez 10 százalékos ajánlat, amiből 8 százalék valóban az ügyfélnél marad. A kamatadómentesség tehát immár csak reklámfogás.
