Az utóbbihoz Kádár nehéz szívvel járult hozzá. A szovjet elvárás teljesítésének egyik motívuma a gazdasági reform megmentése volt.
A gazdaságirányítás racionálisabb alapokra helyezését a szakértők 1953 óta szinte folyamatosan vitatták, ám a Központi Bizottság csak 1964 decemberében kötelezte el magát az átfogó reform mellett. Ezt az tette sürgetővé, hogy a gazdasági növekedés extenzív forrása, a mezőgazdaságból az iparba áramló embertömeg elapadóban volt. A mezőgazdaságban dolgozók 1949-ben még 54 százalékos aránya 1960-ra 38, 1970-re pedig 25 százalékra csökkent.
A reform három területen hozott lényeges változást. A termelés és a beruházások terén csökkentette a központi tervezés szerepét és növelte a vállalatok önállóságát; bevezette a rögzített, a maximált és a szabadon mozgó fogyasztói árakat; s végül az addigiaknál jóval szabadabb, teljesítménytől függő bér- és jövedelemszabályozást tett lehetővé. Ezt követően alakult ki az a szovjet táboron belül egyedülálló magyar gazdasági modell, amely a központi tervezés és a piaci mechanizmusok elemeit egyesítette. A piacgazdaság hatékonyságát nem érte el, de az addigi és a szomszédos szocialista országokban továbbra is normának tekintett tervutasításos rendszerét felülmúlta.
Romsics Ignác
Pulai Miklós
a Magyar Bankszövetség korábbi főtitkára Nyers Rezsőről
Nyers legnagyobb érdeme, hogy meg tudta győzni Kádárt a gazdaság reformjának szükségességéről. Miután Kádár – saját bevallása szerint – nem értett a gazdasághoz, Nyers Rezsőre bízta a gazdasági reform előkészítését azzal, hogy az 1966-os KB ülésre szülessen „valami jó”. Megbízott Nyersben, egy idő után nem csupán engedte, hanem kifejezetten támogatta a folyamatot. A gazdaságpolitikai titkár kiválóan megszervezte a munkát. Tizenegy munkacsoportot hozott létre, amelyekben a pártapparátusból külső – jegybanki, pénzügyminisztériumi, tervhivatali, kutatóintézeti – szakértők vettek részt. Nyers, főleg Nagy Tamás és Havas Péter segítségével, nagyszerűen tudta koordinálni a szerteágazó munkát, mert volt víziója arról, milyen legyen az első, de döntő lépés, amelyet meg tudunk tenni, és amit megtehetünk a piacosítás irányába. Mindig törekedett arra, hogy a reform ne kapjon politikai színezetet, ennek eredményeképpen jobban sikerült befogni a szelet a vitorlába. Gyorsan mutatkoztak is 1968 után jelentős eredmények: javultak a makromutatók, aktívabbá, eredményesebbé vált a gazdaság, csökkent a felesleges termelés, nőtt az egyéni és vállalati érdekeltség. Az ellenszél sem váratott magára sokáig, miután néhány nagyvállalat, amely korábban a tervmutatók alapján kötelező átvételre termelt, hirtelen bajba jutott. A reform ellenfelei addig mondogatták Kádárnak, hogy tönkremennek a szocializmus védőbástyái, hogy végül Nyerset – nem utolsósorban az erősödő szovjet nyomásra – leváltották, és ezzel a reform folytatását is leállították. Később az MTA Közgazdaságtudományi Intézetében is számos olyan téma tanulmányozását kezdeményezte, amelyek a nyolcvanas évek reformmunkálataiban hasznosultak.
Hetényi István
nyugalmazott pénzügyminiszter Nyers Rezsőről
Bár egyéniségét tekintve meditálásra hajlamos, önuralma kikezdhetetlennek tűnik. Nyersnek úgy kellett fellépnie a pártbizottságban, mint Gyurcsánynak Őszödön. Arról kellett meggyőznie Kádárékat, hogy a politikai vonalvezetés nem változik ugyan, de a gazdasági vezetés módszereit módosítani kell: érdekeltségi elemeket kell bevezetni, szimulálni a piacot. Ez eretnekségnek számított, hiszen a szocialista tulajdon szent és sérthetetlen volt. Szerencsére érzékelhető volt egyféle elvárás, sőt türelmetlenség a Központi Bizottság részéről. Emlékszem egy értekezletre a hatvanas évek első feléből, ahol Apró Antal a „mocsárban taposunk” hasonlattal érzékeltette, hogy nem születnek átütő dolgok. Majd arról beszélt, nézzük meg, nem lehetne-e valamit másképpen csinálni. Aztán született egy megoldás, amelyről később kiderült, hogy csak félmegoldás volt. De létrejött egyebek mellett a háztáji, amelyről a párt deklarálta, hogy a szocialista szektor része.
1968. Nyers Rezső szónokol. Meggyőzte Kádárt és a KB-t a gazdasági reformok szükségességéről.
Nyers Rezső
volt pénzügyminiszter, majd az MSZMP KB titkára, az MSZP első elnöke
Amikor a párton belül 1961-ben Kádár és környezete szakított a moszkovitákkal, az a magyarországi kommunista mozgalmon belüli fordulat része volt. Kádár addigra rájött arra, hogy teljesítette a Szovjetunió által diktált politikai követelményt, azaz végigvitte a mezőgazdaság szocializálását. Azt megelőzően ugyanis, bár Kádár az evolúciós úton történő átalakítás pártján volt, Moszkva kollektivizáltatott, s az így létrejött kolhozokat kellett szövetkezetesíteni. A változásoknak köszönhetően pedig fokozatosan nem volt többé állami tulajdon a traktor, megszűnt a munkaegység, és a szövetkezetei tagoknak pénzben kellett fizetni. Mindezek láttán ébredt rá arra Kádár, hogy tovább kell menni, konszolidálni kell az addigi eredményeket. Azt vallotta, megérett az idő arra, hogy a szocialista rendszert – amit ő nem volt hajlandó így hívni, minden esetben csak a szocializmus alapjainak a lerakásáról beszélt – az ipari munkásság mellett a parasztok számára is teljessé tegyék. Eldőlt, hogy képessé kell tenni a gazdasági intézményeket saját érdekeik érvényesítésére, egyúttal felelősségi rendszert is be kell vezetni. Kádár felismerte, hogy a viharos évek után konszolidálni lehet a társadalmat az érdekeltségi rendszer megteremtése révén, amit a kommunistákkal is elfogadtatott.
Fekete János
a jegybank egykori alelnöke az új gazdasági mechanizmusról
Általános hiány esetén a központi tervutasításos rendszer alkalmas a „kevéske, amink van” elosztására. Az viszont hamar kiderült, hogy a minőségi kérdéseket – amikor már nem kell a harmadik pár ugyanabból a cipőből – nem képes kezelni. Nyers Rezső pontosan értette, miről van szó, de szocdem múltjával nem nagyon „ugrálhatott”. Bár mindig lehetett rá számítani, az igazi támasz Fock Jenő (akkoriban magyar miniszterelnök – a szerk.) volt, aki a maga módszerei szerint akár törni-zúzni is képes volt. Jellemző, hogy miután Kádár elmondta a PB-ben, hogy be akarunk lépni a valutaalapba, Fockot Moszkvába rendelték, hogy közöljék: szó sem lehet ilyesmiről. Fock ennek dacára kitartott a belépés mellett; Nyers óvatosabb volt: azt javasolta, tegyük félre időlegesen a kérdést, és egy alkalmasabb pillanatban vezessük be. Erre addig kellett várni, amíg a nemzetközi helyzet elvonta a szovjetek figyelmét erről a kérdésről. Mivel Kádár támogatta, a KB végül is egyhangúlag fogadta el a reformelképzeléseket, de az eleinte az egésztől irtózó tagokat egyenként kellett meggyőzni. Ez – Dabrónaki Gyula kivételével – mindenkinél sikerült is.
1970. tojásbegyűjtés. Létjogosultságot nyert a háztáji gazdálkodás.
Antal László
az MKB Bank elnöki tanácsadója Nyers Rezsőről
A Központi Bizottság gazdaságpolitikai titkáraként Nyers Rezső nem csupán a reformmunkálatok hivatalos irányítója volt, de az ő fejében állt össze a teljes elképzelés. Ezt aztán eltökélten képviselte is, nem is eredménytelenül: Kádár János bízott benne, ha nem is kedvelte őt különösképpen. Kádár – és a pártvezetésben ezzel nem volt egyedül – betegesen irtózott a tőkés eladósodás legcsekélyebb jelétől is. Márpedig akkoriban arra készültünk, hogy a tervgazdaság stratégiai előnyeit a piac gyors alkalmazkodóképességével kombináljuk. Nyers fejében ott élt a piacgazdaság logikája, ugyanakkor megvolt benne a kellő óvatosság és türelem. Sosem mutatta jelét annak a fajta harciasságnak, amely például Liska Tiborban munkált. Ez 1965-ben – amikor a munkabizottságok a reform első tervezetét vetették papírra – különösen fontos volt, hiszen nem is nagyon értettük, mire is készülünk pontosan. Csak azt lehetett tudni, hogy a korábbi standardokhoz képest baromi nagy változásokról van szó, például a vállalati tervutasítások felszámolásáról. Nyers különösen értett ahhoz, miként kell úgy kifejezni ezeket a változásokat, hogy az ne sértse egyesek ideológiai érzékenységét. Még Moszkván is átmentek a reformok; nem ajánlották ugyan, de végül nem is tiltották meg. Egészen 1972-ig, amikor – részben a csehszlovákiai beavatkozás közvetett hatására – szovjet nyomásra tették félre Nyers Rezsőt és csapatát. Akkor úgy tűnt, taktikailag vonulunk vissza, hogy minél többet megőrizhessünk az eredményekből. Később kiderült, nem egészen ez volt a helyzet.
Fotók: MTI
