A fekete egyenruhás, árpádsávos, szánalmas és elvakult masírozóktól, akik a nyilas időket idéző szimbólumrendszerrel provokálják a közvéleményt, minden demokratának illik egyértelműen elhatárolódnia.
A Fidesz most láthatóan távolságpróbát tart a szélsőségektől. Lázár János, Hódmezővásárhely polgármesterének egyértelmű szavait Pokorni Zoltán és a lapunknak nyilatkozó Navracsics Tibor szintén világos elhatárolódása követte. Korábban azonban sem a gárdisták, se más hasonló ügyben nem volt egyértelmű a kommunikáció. Hogy mást ne mondjunk, a Magyar Nemzet tudósítójának és szerkesztőjének a rohamcsapat megalakulásával kapcsolatban a „méltóságteljes” jelző jutott az eszébe. A rendezvényen pedig beszédet mondott Wittner Mária, a Fidesz országgyűlési képviselője. A fideszes retorikában pedig (Gyurcsány Ferenc Duna-parti kifütyülése vagy a melegfelvonulás kapcsán) többször tettek egyenlőségjelet a politikai-ideológiai ellenfelek és a szélsőséges nézeteket hirdető csoportok közé.
A magyar jobboldal vezető ereje mindeddig „megspórolta” az egyértelmű elhatárolódást a szélsőséges csoportoktól, valószínűleg azért, mert fél(t) attól, hogy emiatt szavazatokat veszít.
Máig nincs éles – Nyugat-Európában szokásos – határvonal a Fidesz és a szélsőjobb között. És ez még nagyobb baj, mint a gárda megalakulása. Mert arra máshol is van példa, hogy néhány ezres tömeg letűnt és ordas eszmékkel hergeli a közvéleményt, ám ez alapjaiban nem ássa alá a demokráciát. Az elhatárolódás tőlünk nyugatabbra nem bal- vagy jobboldal kérdése. És még csak nem is azé, hogy amúgy milyen véleménnyel vagyunk a regnáló hatalomról, vagy hogy milyen érdeke fűződik a hazai baloldalnak ahhoz, hogy összemossa a demokratikus jobboldalt a szélsőségesekkel.
Aktívan és egyértelműen kell elutasítani a gárdistákat, az árpádsávot, és minden, kettős beszédre alkalmas szimbólumot. Merthogy, ugye, bűnösök között cinkos, aki néma.
