Ezzel valószínűleg eddig is tisztában volt Ben S. Bernanke, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed elnöke, mégis úgy vélte, változtatni szükséges a nagy előd módszerein. Greenspanről úgy hírlett, hogy minden egyes kamatdöntés bejelentése után nyomban rohant a szobájába, és a piac zárásáig figyelte annak reakcióit. Sokat beszélt, keveset mondott, és nem volt ellenére, hogy többféleképpen is értelmezhetően fogalmazzon. Bernanke viszont ha a monitort lesi, biztosan nem a piacokat követi rajta. Inkább százszámra olvas előrejelzéseket az amerikai gazdaság kilátásairól, különösen az inflációs és a növekedési perspektíváról. Keveset beszél, inkább megbeszél, egyeztet.
Nincs is ezzel semmi baj egészen addig, amíg a piaci körülmények átlagosak. Augusztus elején viszont már messze nem ilyenek voltak, Bernanke mégis ugyanazt ismételte meg a Fed utolsó kamatdöntése utáni kommentárjában, mint hónapokkal korábban: az infláció a legfőbb veszély. Pár nap elteltével azután az amerikai jelzálogpiacról indult hitelválság tőzsdei eladási hullámba torkollott, s mindenki a Fedtől várt segítséget. Nem volt könnyű helyzetben Bernanke, hiszen pár napja még csak egy félmondatban vett tudomást a jelzálogpiaci eseményekről. Ha ezek után kamatot csökkent, lőttek a hitelének. Végül a legkevésbé rossz megoldást egy kevésbé fontos és hatásos kamatláb, a diszkontráta mérséklése kínálta. A múlt pénteki lépés üzenete nagyjából ez: igen, az események komolyan veendők, figyelünk, és ha kell, segítünk. Sokan mégis úgy értelmezik, hogy a Fed és első embere túl későn reagált a válságra, s most is eléggé tanácstalan.
A Fednél egy kivétellel elméleti közgazdászok hozzák a kamatdöntéseket. Nem lenne rossz, ha ma, amikor soha nem látott pénzmennyiség kering a világban befektetést keresve, és hihetetlen magas szintről mérséklődött az elmúlt hetekben a kockázatvállalási hajlandóság, túl tudnának lépni azon, amit a száraz makroadatok alapján készült prognózisok mutatnak. Bernanke az első komoly vizsgáján csak egy frappáns mentőötlettel csúszott át, de bőven van még ideje javítani. Akár az elkövetkező hetekben, hiszen azok még jócskán tartogathatnak kihívásokat.
A „bomba csirke” hirdetés
visszavonása mellett foglalt állást az Önszabályozó Reklám Testület és a Magyar Reklámszövetség közös etikai bizottsága. Álláspontjuk szerint ízléstelen, és az emberi méltóságot is sérti, hogy az evésre szánt húst az emberi testtel azonosítják. A szóban forgó óriásplakátokon ugyanis egy női alak meztelen hátán a hentesek által a csirkék darabolásánál használatos elnevezéseket tüntették fel. A reklámpiaci illetékesek úgy látták, csorba esett a szakma hírnevén is, így valóban indokolt a reklám leállítása. A döntést gyorsan és közmegelégedésre hozták meg, s várhatóan hamar érvényre is jut, hiszen ha a hirdető Zalabaromfi esetleg nem is cselekedne az elvártaknak megfelelően, a reklámügynökségek és a médiumok elfogadták a szakma etikai kódexét, s előzetesen kötelezettséget vállaltak a határozatok végrehajtására.
Mindez arra mutat, hogy az önszabályozás igen hatékony lehet, szemben a hatósági beavatkozásokkal, amelyek lassúbbak, s a határozatok érvényre juttatása is sokszor sikertelen. Itt van mindjárt a Gazdasági Versenyhivatal küzdelme a fogyasztókat megtévesztő hirdetések ellen. Tavalyelőtt 79 esetben marasztaltak el cégeket, s 54-ben bírságot is kiszabtak, míg 2006-ban már 85 esetből 66-szor bírságoltak, s közben a büntetés összértéke a négyszeresére nőtt. A megtévesztő információt közlő cégek száma tehát szaporodik, ráadásul vannak visszaesők is.
A reklámok többsége persze nem félrevezető, ám feltűnően sok köztük a bugyuta opusz, s nem ritka a nemek félrecsúszott, adott esetben ízléstelen ábrázolása sem. Ilyen például az a most futó darab, amelyben egy férfi egy bizonyos pénzintézet hitelével tököt, egy nő pedig dinnyét hizlal fantasztikus méretűre. Egy másikban egy bölcs férfi tűnődik a lakásfelújításon, mely feladatnál családja nő tagjai – felesége, lánya, anyósa – mind gondot okoznak neki, de azt legalább tudja, hogyan fogja finanszírozni a dolgot. Vagy ott van az a reklám, amelyben egy fiatal nő a barátaival találkozva a táskájából mosószert húz elő, annak kiválóságát dicsérve – nyilván mindig így jár randevúra. Ezek a reklámok az etikai kódexet minden bizonnyal nem sértik, de egy kis színvonal-emelés azért nem ártana. A reklámszakmai testületek remélhetőleg ennek érdekében is fellépnek majd, csakúgy, mint a nyilvánvaló ízléstelenség vagy a vásárlók megtévesztése ellen.
