Fogalmam sem volt, látom-e még valaha a hazámat, amikor 1980-ban Hegyeshalomnál visszanéztem a határra – emlékszik vissza közel három évtizede hozott, az életútját nagyban meghatározó döntésére Vadász Pál. A mára a Montana Zrt. elnök-vezérigazgatójává érett férfi akkor egy matematika–fizika tanári diplomával a zsebében vágott neki az ismeretlennek. Szerette volna közelebbről megismerni a számítástechnikában kibontakozó „új világot”. Ennek azonban ára volt: disszidensként öt évig nem térhetett vissza Magyarországra, de ezt nem bánta. Meg sem állt Ausztráliáig, ahol nem csupán rokonai fogadták tárt karokkal, hanem a hozzá hasonló tettre kész figurákat kedvelő helyiek is.
Két héttel megérkezése után már az IBM ausztráliai vállalatánál dolgozott, igaz, nyelvi korlátai miatt a nyomdasoron kezdett. „Más dolog az egyetemi évek alatt buddhista logikáról angolul olvasni, és megint más ausztrál nyomdászokkal helyi dialektusban beszélgetni” – vall az új kultúrába csöppenés nehézségeiről Vadász, akinek szorgalmát jól érzékelteti, hogy minden fénymásolt oldalról memorizált egy szót, a kiejtésben pedig kollégái segítségét kérte. Közben gőzerővel végezte a sydneyi egyetem emelt szintű nyelvtanfolyamát, ami az egyik feltétele volt annak, hogy az IBM-nél előléptessék. Kinevezésében nem volt mellékes körülmény, hogy az ausztrál IBM projektvezetési és projektadminisztrációs gyakorlatának racionalizálásában egy használható javaslattal állt elő. Az általa készített program az ügyfélpanaszok okait elemezte: segítségével a hozzávetőleg ezer oldalas panaszlista 95 százalékát két és fél héten belül sikerült megszüntetni.
Magyar okmányainak érvényességét 1982-ben nem hosszabbították meg, ekkor előbb hontalan útlevél, majd az állampolgárság birtokába jutott. Addigra azonban már visszavágyott Európába. Haza még nem jöhetett, így Párizsban maradt, ahol a pezsgő kulturális élet bírta maradásra. Amíg tartózkodási engedélyét nem kapta meg, hivatalosan nem vállalhatott munkát, de erre is talált megoldást. „Egy kutatóintézetnél programoztam, a Diadalív árnyékában” – fogalmazza meg virágnyelven, hogy más nevén dolgozott a francia fővárosban. A visszatérési tilalom lejártával hazarepült, de nem bírta itthon sem sokáig. Pár hónap után autóstoppal indult Münchenbe, ahol egy, a Számalknál dolgozó barát javaslatára két olyan címen is kopogtatott, amelyek a munkavállalás szempontjából hasznosnak tűntek.
KONYAK ÉS KÉZFOGÁS. Az egyik helyen a bemutatkozó vacsora után másnap reggel már munkába állhatott. Ez volt az R+S-csoport. A német–magyar informatikai kooperációval foglalkozó cégben egy éven belül ügyvezető igazgatóvá lépett elő. Egy sikeres szabadúszó korszak után spórolt 4000 márkáját befektetve cégtárssá lépett elő. Majd 1989-ben, amikor az anyacégnél változások zajlottak le, az általa vezetett vállalatrészt – mint mondja – barátságosan, „konyak és kézfogás mellett” vásárolta meg.
A megszerzett üzleti állományra építve új céget hozott létre: ez lett németországi székhellyel a Montana GmbH., amely elődjéhez hasonlóan kezdetben szintén közösen kivitelezett német és magyar számítástechnikai projektekre szakosodott, elsősorban a szoftverfejlesztésekre koncentrálva. Vadász Pál azonban 1993-tól egyre több időt töltött Magyarországon, s 2000-ben átvette itthoni cégének, a szintén 1989-ben alapított Montana Kft.-nek az operatív vezetését. A hazai vállalkozás a kezdetektől fogva a minőségi áruk behozatalával építette piacát: ők voltak a Compaq egyik első hazai forgalmazója és országos szerviz partnere. Az egyre többféle szakterülettel foglalkozó Montana tevékenységeit külön kft.-kben végezte, s az egészet egy holding fogta össze. A korai Montana foglalkozott többek között telekommunikációval, műholdas adatátvitellel (a mai GTS–Datanet 1993-ig Montana–Telecomként működött), szoftvergyártással, rendszerintegrációval és civil adatbiztonsággal is. Pár év elteltével, amikor kiderült, mely területekre érdemes fókuszálni, előbb a nagykereskedelmi részleget szüntették meg, majd a cég a részlegek összevonásával a csoport 1996-ban részvénytársasággá alakult.
Ezt követően egy újabb stratégiai fordulat következett. A Montanánál úgy döntöttek, hogy elsősorban a nagy hozzáadott értékű szolgáltatásokra és szoftverfejlesztésre koncentrálnak néhány alkalmazási területen: elsősorban az információmenedzsment, az integráció és a biztonság területén. A portfólió kiegészítéseként stratégiai befektetőként megvásárolták az adatbiztonsággal foglalkozó Noreg Kft.-t. E cég árbevétele akkor körülbelül 16 millió forintot tett ki. Ma ez az érték éves szinten meghaladja az 500 millió forintot.
TŰ A SZÉNEKAZALBAN. „Az informatika rendkívül gyorsan változó ágazat. Egyik nap az egyik szakterület, másnap a másik emelkedik fel” – mutat rá a szegmens speciális problémájára az elnök-vezérigazgató. Ennek megfelelően a Montanában a felvásárlás alatt sem állt a munka. Kifejlesztettek egy vállalati integrált irat- és dokumentumkezelő rendszert, a MonDoc Systemet, amely azóta piacvezető lett, és a 2007-es Magyar Innovációs Nagydíj pályázaton kiemelt elismerésben részesült. Ebből nőtt ki mára a MonFlow grafikus felület alatt működő munkafolyamat-kezelő rendszer is, amellyel önállóan leképezhetőek és megtervezhetőek a vállalat üzleti és ügyviteli folyamatai. Jelenleg pedig már béta változatban működik egy információkat gyűjtő szövegbányász alkalmazás, az Infovadász, amelyet többek között médiafigyelésre, iparági hírek összefoglalására, vagy éppen az álláspiac helyzetének nyomon követésére lehet használni. A portfólió része egyúttal a megújuló Montana Quality IT Integrátor tevékenység is, amely képes a különböző informatikai gyártóktól származó eszközök egységes, hatékonyan működő rendszerbe foglalására.
Vadászt innovatív, álmodozó, folyton új lehetőségeket kereső, az üzlettel együtt élő személyiségként írja le Sugár András, a T-Mobile ex-vezére, jelenleg a Befektetői Tanács elnöke. „Tehetségével a magyar számítástechnikai ágazat egyik meghatározó vezetőjévé vált, és a Magyar Innovációs Díj keretében kapott kiemelt elismerés révén az iparágon belül országos ismertséget szerzett a szoftverfejlesztéseinek.” Az újító persze a dicsérő szavak közben is „agyal”. Azt mondja, most az foglalkoztatja, hogy az átláthatatlan adattömegben miként lehet megtalálni a lényeget. Mivel szerinte ez másokat is érdekel, cége a mesterséges intelligencia segítségével specifikus, intelligens keresési szolgáltatásokat és megoldásokat fejleszt, hogy a tűt a jövőben sokkal könnyebb legyen megtalálni a szénakazalban.
