A miniszterelnökök már inkább szűkebb – például visegrádi – körben egyeztetnek, s ott sok esetben még a kézfogás időtartamára sem sikerül őszinte mosolyt erőltetni a magyar és a szlovák kormányfő arcára. Amikor pedig a látványelemeken túl valóban szükség lenne a közös fellépésre, akkor az egyéni érdekek eddig is erősebbnek bizonyultak. Elegendő visszaemlékezni az uniós csatlakozás drámai végalkuira, amikor mind a csehek, mind a lengyelek a saját külön üzletüket részesítették előnyben az együttes érdekérvényesítés rovására.
Önmagában tehát semmi meghökkentő nincs abban, hogy a magyar Külügyminisztérium jegyzékben üdvözölte az új amerikai vízumpolitikát, Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Románia, Lettország és Litvánia washingtoni nagykövetei viszont levélben fejezték ki csalódottságukat. Nem lenne gond, ha ebből arra lehetne következtetni, hogy a vízummentes beutazás felté-
teleinek teljesítése nekünk sikerülhet, nekik viszont nem. Lám, az észtek megfelelnek a követelményeknek, eszükbe sem jut szolidárisnak lenni a többiekkel.
Egyelőre azonban több mint bizonytalan, hogy az elutasított magyar vízumkérelmek aránya az idén alatta marad-e az amerikai kongresszus által megszabott 10 százalékos aránynak. A Bem rakparton ezért azzal érvelnek, hogy érdekeinket sem így, sem úgy nem szolgálja a vita az amerikai hatóságokkal, és a hat nagykövetség egyébként sem egyeztetett velünk. Csakhogy a magyar külügyi jegyzék előbb született meg, mint a hatok közös levele, úgyhogy a jelek szerint Budapest volt az, aki nem szólt a többieknek. Ami pedig a vízumvitát illeti, az még az Egyesült Államokon belül sem zárult le teljesen. A törvényhozás szeptemberben ismét foglalkozik a mentesség témájával, és alighanem önáltatás azt gondolni, hogy különalkuval díjazzák majd a konstruktív magyar magatartást.
Nem az a gond tehát, hogy önállóan próbáljuk érvényesíteni érdekeinket, inkább az, ha ezzel semmit sem nyerünk, viszont kilógunk a hasonlóképp hoppon maradtak sorából. Ez esetben ugyanis nem diplomáciai taktikázásról, hanem amatőrizmusról van szó.
