Három nap alatt sikerült egyezségre jutnia a Metalservice Zrt. és a Metalloglobus Félgyártmány Kft. két magyar tulajdonosának arról, hogy az előbbi cég felvásárolja az utóbbit, pedig egészen addig versenytársak voltak. Az alternatíva azonban egy multinacionális kérő lett volna. „Pontról pontra átnézték az ajánlatunkat, majd aláírtuk a megállapodást” – érzékelteti Róna Gábor, a Metalservice Zrt. vezérigazgatója az összhangot. Hogy ez pontosan minek köszönhető, nem tudja, hiszen a másik vételi ajánlatot nem ismeri, de annyi kiderült: a partnernek fontos volt például, hogy tovább akarják működtetni a céget, s megtartják a nevét is.
Nemcsak az efféle gyorsaság, de már az is ritkaságszámba megy, hogy magyar középvállalatok között jöjjön létre fúzió vagy felvásárlás. Az ilyen cégeknek vajmi kevés szerepük volt abban, hogy hazánkban tavaly megduplázódott a fúziók és felvásárlások (mergers & acquisitions, M&A) értéke. A piac ugyan 114 százalékos növekedést ért el, de ebben a 100 millió dollár feletti tranzakciók játszották a kulcsszerepet: 14 óriás ügylet tette ki a becsült piacméret 71 százalékát. Ugyanakkor a fúziók és felvásárlások száma a 2005. évi 231-ről 168-ra esett vissza tavaly – derül ki a PricewaterhouseCoopers (PwC) felméréséből, amelyet a nyilvánosságra hozott ügyletek alapján végeztek el. Még drasztikusabb a visszaesés a hazai vállalati körben – ez a szám 2005-ben még 121-et tett ki, tavaly pedig már csak 50-et. A 9,8 milliárd dollárosra becsült M&A-piacot a külföldi tőke mozgatta: az ilyen ügyletek aránya 54 százalékot tett ki az előző évi 36 százalék után.
HITEL NÉLKÜL. „A banki tapasztalatok is azt mutatják, hogy a középvállalatok körében fehér holló a fúzió és a felvásárlás. „Az e kör által igényelt finanszírozásnak elenyésző hányada az akvizíciós hitel” – mondja Hunyadi János, az MKB Bank ügyvezető igazgatója. Ő évente több száz hitelkérelmet lát, s ebből mindössze 4-5 kapcsolódik felvásárláshoz, fúzióval pedig még nem is találkozott. Az elé kerülő tranzakciók mindenesetre megalapozottak, s nyugodt szívvel finanszírozhatók. „Valószínű, hogy a gazdasági helyzet visszafogja a középvállalatokat; nincs pénzük vásárolni, ugyanakkor saját magukat sem tudják jó áron eladni” – vélekedik Margaret Dezse, a PwC partnere. Ha felvásárlásra nem is, fúzióra pénz nélkül is volna mód, s ez is elősegítené, hogy egy-egy vállalat elérje a gazdaságos üzemméretet, a nagyobb piaci részesedést. Ezt ismerte fel például az ezredfordulón a rakodástechnikai eszközökkel kereskedő BB-ITB Kft. valamint a Gép és Daru Mérnökiroda, s egyesítették az erőiket (Figyelő, 2007/13. szám). A két korábbi versenytárs, Buriusz László és Szabó József képes volt a megegyezésre, azóta ketten vezetik az egyesült céget, s közösen kidolgozott stratégiaváltást is végrehajtottak. Erre azonban kevesen képesek. Margaret Dezse is úgy tapasztalja, hogy hasonló, klasszikus fúzióra alig akad példa. „Sokszor nem tudják leküzdeni az érzelmi problémákat, így azt, ki lesz a főnök, s milyen lesz a cégkultúra” – mondja.
 |
Két félből egy egész
A nevet vettük meg – indokolja Róna Gábor, a Metalservice Zrt. vezérigazgatója a Metalloglobus Félgyártmány Kft. akvizícióját, hozzátéve: az utóbbi cég alapító okiratát kézzel írták, még 1926-ban. A két színesfém félgyártmány-kereskedő termékstruktúrája nagyjából azonos, mégis jól kiegészítik egymást. A felvásárlással a piaci részesedésük becslésük szerint 45-50 százalékosra nőtt, s bár jogilag nem olvasztották egybe a két társaságot, bizonyos funkciók – adminisztráció, pénzügy, számvitel, beszerzés, raktározás – összevonásával jókora költségmegtakarítást értek el. A Metalservice-t egy piaci rést felismerve alapították meg 14 éve: a Magyar Alumíniumipari Tröszt belföldi értékesítése akkoriban halt el, a Székesfehérvári Könnyűfémművet pedig privatizálták, s a vevő Alcoa számára nem volt fontos a belföldi kereskedelem. Az űr betöltésére vállalkozó Metalservice konkurenciát teremtett a Metalloglobusnak. Mára elérték az utóbbi méretét: mindkét cég 6 milliárd forint körüli árbevétellel és mintegy 50 fős létszámmal rendelkezik. Nem volt gondjuk a finanszírozással sem: a jelentős saját erő mellé ugyanis hitelt is igénybe vettek, s több bank közül választottak. |
|
|
|
|
Az M&A-piac folyamatosan nő a világban, mert a tulajdonosok felismerték, hogy a cégeladással jobban keresnek, mintha a cégből vennének ki jövedelmet” – vélekedik Vidovszky Ferenc, a Riverside Privat Equity befektető cég budapesti irodájának vezetője. Nálunk viszont még nem érzékelhető ez a tendencia, s ennek egyik oka, hogy a vállalatok mérete még nem érte el a felvásárlók számára kívánatosat. A Riverside például olyan cégeket vásárol szívesen, amelyek értéke a hitelállománnyal 10 és 100 millió euró között van, igaz, esetenként, ha a célpont jól kiegészíti egy már meglévő befektetésüket, 5 millió euróig is lemennek. Magyarországon azonban csak néhány száz olyan társaság van, amely ebbe a kategóriába eshet. Sőt, azt szeretik, ha az adott cég már legalább öt éve működik, s két éve nyereséges, az EBITDA-ja (kamat, adózás és amortizáció előtti eredmény) pedig meghaladja az 1 millió eurót. Márpedig ebben a kategóriában kevés eladó vállalkozást találni.
Itthon a magántőkét nem érdeklik az ígéretesen induló, de még kicsi start-up vállalkozások. Tízmillió euró árbevétel alatt nem is akarnak szóba állni senkivel. Kivételt képeznek az internetes cégek, amelyeknél nagy a növekedési potenciál. A Magyar Telekom például több ilyet is megvásárolt (Figyelő, 2006/21. szám).
Nincs nagy mozgás a nagyobbacska középvállalatok körében sem. A száz legnagyobb középvállalatot tartalmazó Ecostat-listán szereplő cégek közül a cégbírósági adatok szerint 2005-ben kettőben, 2006-ban pedig háromban volt jelentős befolyásszerzés, vagyis ennyi cégben jutott valaki legalább 25 százalék plusz 1 szavazatnyi tulajdonrészhez. Vidovszky Ferenc mindazonáltal úgy tapasztalja, hogy a helyzet javul. Az idén ugyanis legalább tíz olyan ügylettel találkoztak, amely az ő érdeklődésüket is felkeltette. Korábban egész évben is csak 3-4 befektetésre érdemes céget láttak Magyarországon. Az eladó társaságok száma ennél jóval nagyobb, de azok elsősorban a 0,5-2 millió eurós nagyságrendbe tartoznak, és általában a cégfejlődés korai szakaszában vannak. Ezek nagyobb kockázatúak, s így a hozamelvárás is magasabb.
KEVÉS A JÓ CÉLPONT. Szívesen növekszik felvásárlások révén a Waberer’s Holding – tavaly például a Budapesti Szabadkikötő és a Multicont konténerszállító cég 50 százalékát, továbbá a Révész Eurotrans 100 százalékát vásárolta meg. Ám a holdingot is a nagyobb, legalább 5 milliárd forintos forgalmú célpontok érdeklik, márpedig itthon ilyen kevés akad. „Ötszáz kamionos vállalat ideális méretű a felvásárláshoz. 20-30 kamionos céget azonban nem éri meg integrálni” – szögezi le Wáberer György elnök-vezérigazgató, akit havonta 2-3 cégtől is megkeresnek, saját magukat kínálva eladásra. A Volán-Tefuból létrejött, s a nála nagyobb Hungarocamiont is bekebelező vállalkozás immár Európát tekinti piacának, s a megfelelő méretű célpontot keresve elsősorban keleti irányba tekint. „Ha a nyugat-európai szervezettséget ötvözni lehet a kelet-európai alacsonyabb költségekkel, abból előny kovácsolható. Így Románia és Bulgária a célpont” – mondja az elnök-vezérigazgató, akinél már osztrák cég is ajánlkozott megvételre.
A magyar M&A-piac fejlődésének jót tenne Vidovszky Ferenc szerint, ha lennének konferenciák, tréningek, amelyeken a tulajdonosok több ismeretet kaphatnának a cégek adásvételének szakmai folyamatáról, az értékelésről, az átvilágításról, a finanszírozásról. Ekkor észrevehetnék: ha gazdagodni akarnak, ne a cégből vegyenek ki pénzt, hanem minden erőt a növekedésre és a hatékonyság fokozására használjanak. Majd adják el cégüket – részben vagy egészen -, s ekkor élvezzék annak a hasznát.
