Az pedig, hogy szeptembertől mennyit kell adnunk majd egy kiló átlagos fehérkenyérért, továbbra is attól függ, mikor és hol vesszük. Egy saját sütödével rendelkező, akciózó kereskedelmi láncnál például időnként még csökkenést is tapasztalhatunk.
A statisztika és az átlagvásárlói érzet azonban egybecseng: az élelmiszerárak aszálytól, fagykártól függetlenül is meredeken emelkedtek az elmúlt egy évben. Erőteljesebben, mint az amúgy is meglóduló infláció. A kenyérnél maradva, annak statisztikai átlagára júniusra 23,5 százalékkal haladta meg a tizenkét hónappal korábbit. Most azt hallani, hogy ősztől egy lépésben, közel ennyivel ugranak meg az árak, s a kenyeret követik a tej és a hústermékek is. Ha végignézzük az elmúlt évek nyár közepi híreit, egy-egy agrárágazat képviselői rendre ilyentájt jelentkeznek áremelési igényeikkel, amiből azután az importverseny rendre lefarag, miközben azért egészében folytatódik egyfajta felzárkózás a nyugat-európai árszínvonalhoz. Az aszálykárok miatt ősszel bekövetkezhet ugyan egy nagyobb élelmiszer-árrobbanás, ám a konjunkturális kilengéseket jó eséllyel ismét tompítja majd a verseny és az uniós árkiegyenlítő folyamat. Mint ahogyan az elmúlt év általános drágulása közepette a korábban nekilóduló sertéshús ára minimális mértékben még csökkent is.
A rövid távú várakozások teljesülése azonban így is elég lehet ahhoz, hogy módosítsa a tervezett inflációs görbét. A pénzügyi tárca 7 százalékos előrejelzése az aszálykároktól függetlenül is egyre tarthatatlanabbnak tűnik. Várható, hogy a szeptemberi adatok ismeretében hivatalosan is felfelé módosítják a prognózist. A tervezettnél nagyobb pénzromlás kedvező lehet ugyan a költségvetési bevételek tekintetében, ám óvatosabb kamatcsökkentésre késztetheti a jegybankot. A ma még a hiánycélokra összpontosító pénzügyi kormányzatnak jövőre még sok gondja lehet az inflációval.
