A közvélemény-kutatások viszonylag nagy intervallumban szórnak (a biztos pártválasztók körében 2 és 6 százalék között áll a párt), de még a legmagasabb érték sem garancia a parlamentbe kerülésre a következő választáson.
Sajátos összefüggés figyelhető meg a szabad demokraták népszerűsége és az MSZP-vel vállalt konfliktusai között. A Medián minapi felmérése szerint minden olyan esetben, amikor a liberális párt markánsan megkülönbözteti magát a szocialistáktól, népszerűsége emelkedik. Ahogyan például a 2005-ös ütközés a köztársasági elnök személyéről, úgy a néhány héttel ezelőtti, az egészségügyi reform kapcsán kibontakozott koalíciós vita is felfelé tornászta az SZDSZ népszerűségét.
Kóka miniszteri lemondásának nyilván ez az egyik – bár nem az egyetlen – oka: markánsabb arculatot kíván adni pártjának. Ebben leginkább az gátolja, hogy a közvélemény szemében ő bizony Gyurcsány köpönyegéből bújt elő. Az ideológiailag megalapozottnak látszó különbségeket – egy liberális és egy szocialista párt Nyugat-Európában mindenhol másként vélekedik például a gazdaságpolitikáról – sokak szemében elfedi a két pártelnök szoros kapcsolata. S bár hallani olyanokat, hogy e barátság már nem a régi, a politikai logika szerinti egymásra utaltság mégis összeköti a két felet. Ha megromlik a viszony a két párt között, borul a koalíció.
Elnézve Kóka elmúlt években nagy elánnal bejelentett reformjait (a villamosenergia-piac liberalizálásától kezdve a MÁV átalakításáig), az látszik, hogy a liberális pártelnöknek előbb-utóbb be kellett adnia a derekát, és kompromisszumokra kényszerült az MSZP-frakcióval.
Az, hogy sikerül-e Kókának a markánsabb liberális párt felépítése, alapvetően három tényezőn múlik. Meg tudja-e hitelt érdemlően különböztetni az SZDSZ-t a nagyobbik koalíciós partnertől? Vissza tudják-e szerezni a liberálisok a kormány gazdaságpolitikája miatt a választások előtt megroppant hitelességet? A pártelnöknek sikerül-e a közvélemény szemében függetlenítenie magát a személyét hírbe hozó botrányoktól? A hitelességpróba folytatódik.
