Persze ez a fából vaskarika a bizarrsági mércén olyan hátul lehet, mint politikus a népszerűségi listán. Mert ez semmi ahhoz képest, aki egy halom pénzt ad azért, hogy barátnője penészes sajttól bűzölögjön. Akartam mondani, illatozzon. Nyilván ez a vágy hajtja a vevőt, mi másért gyártott volna az angol Stilton nemes penészű kék sajtjának illatanyagából parfümöt, ha azt nem lehetne eladni?
Szóval semmi sem az, aminek látszik. Ha a parfüm vodka, a sajt meg parfüm, akkor meg sem kellene lepődni a Japánban olyan népszerű gyereküdítőkön, amelyek előtt mélázva hezitálhat az anyuka, melyiket is válassza a nyári melegben a homokozóban kitikkadt kicsinek. A sör- vagy borízűt?
S míg Japánban az üdítő alkoholszerű, addig Kínában az édesség főzelék jellegű. Az unalmas eper- és vaníliafagylaltok mellett ott sorakoznak a kukoricás, babos és zöldborsóízű jégkrémek is. Nehezen viselem a bizonytalanságot, de akárhogy kerestem, nem találtam választ arra a kérdésre, hogy főzelék- vagy angolosan elkészített pároltborsóízűek-e. Tartok tőle, hogy az utóbbi, mert a főzeléknek meglehetős hungarikum stichje van. Ha ez igaz, akkor még nagyreményű újítók is feltűnhetek a magyar fagylaltgyártás horizontján.
A zöldségmánia olyan magasra szökött a Távol-Keleten, hogy ott még a multik is bepróbálkoznak. A Pepsi például a jegesuborka-lével. A türelmetleneket legfeljebb egy napon érlelt kovászos lével tudom lehűteni, mert a nyersuborka-lét csak június 12-én dobják piacra, és akkor is csak Japánban. Lehet, hogy tudnak valamit?
A multik úgyis annyit görcsölnek, hogy megfeleljenek a helyi ízlésnek. A McDonald’s például Ausztráliában tandoori csirkés hamburgert kínál, Japánban salsa szószosat, Izraelben meg McKebabot. Számíthat egy ilyen pici piac a pörköltesre?
A tömegízlés ugyanakkor nem keverendő össze a gourmand-ok kifinomult igényeivel. Az észak-koreai kutyahús-étterem példának okáért a helyi hagyományokból építkezik, és a minőséget tartja szem előtt. Hangsúlyozza, hogy nem ám ilyen-olyan mócsingos cafatokra invitálják a vendégeket, hanem kitűnő minőségű kutyahúsra! Hogy fajtaspecifikusan ez miben áll, azt szerencsére nem részletezik, de az kiderül, hogy a legnépszerűbb fogás a kutyahús galpi szósszal és zöldséggel, amelyet átszámítva 1000 forintért dugnának le a torkunkon.
Északkelet-Nigériában az apróbb falatokat preferálják, népszerű étel a sivatagi ráknak nevezett hús, az eufemizmus mögött azonban nem áll – vagy mászik – más, mint a sült sáska. Állítólag vitamin- és fehérjedús. Az álnév mégsem okoz gondot senkinek, mert a helyiek tudják, mit kapnak. Ellentétben azzal az orosz fogyasztóval, aki a polipkonzerv reményében fogsorokkal kénytelen szembenézni.
A „minden más, mint aminek látszik” divatjából sokan élnek meg. A legfrappánsabb ötlet azé a csokis cégé, amely azt ajánlja, hogy eladandó termékeinket készíttessük el csokiból. Engem például a legkevésbé sem zavarna, ha – mint a referenciájukból kiderült – menetes vízcsövet vagy pendrive-ot kapnék csokiból. Édes ötlet.Ezt már csak egy übereli: a banántartó tok. Alkotói nyilván olvasták a svéd gyerekverset: „Milyen kár, hogy / nincs cipzár a banánon! / Ha csak a felét akarom megenni, / bezárhatnám a maradékot.”
A piaci igényt máris meglovagolták, elkészült a megkezdett banánt védő tok. „Klassz, mi? / Hogy bámulnak majd az ürgék! / Persze ők úgy tudják, / hogy nincs cipzár a banánon.”
