Gyűjteménye nagy részét a Szépművészeti Múzeum a XIX. és XX. század nagy iparmágnásainak köszönheti, akik a művészet iránti megszállottságukból adományozták számos korabeli mester képét a múzeumnak. A cukorgyáros Hatvany Ferenc például Picasso Anya gyermekével című akvarelljével, míg a bőrgyáros Wolfner Gyula egyedülálló Szinyei Merse-gyűjteményével gazdagította az intézményt. Egyebek mellett ez a minta vezérli azokat a mai hazai gyűjtőket, akik közül egyre többen vállalják nyilvánosan gyűjtési szokásaikat, és teszik közszemlére legértékesebb szerzeményeiket.
Ledényi Attila. Másokat is gyûjtésre biztat.
KIFORRATLAN PIAC. A nyilvánosságra a művészeknek és gyűjtőknek egyaránt szükségük van a kiforratlan hazai kortárs piacon, ahol tájékozódni és közismertségre szert tenni egyaránt nehéz. Az újonnan belépő vásárlóknak azzal kell megküzdeniük, hogy hiányoznak a trendteremtő, nemzetközi szinten elismert, brandként funkcionáló nevek, és rendkívül kevés magyar művész szerepel külföldi múzeumi gyűjteményben. Deák Erika, a közel tíz éve működő Deák Erika Galéria tulajdonosa úgy véli, hogy a hazai intézmények belterjessége is akadálya az információáramlásnak: a magyar galériák egy viszonylag zárt kört forgatnak egymás közt, így a kívül rekedő fiatal tehetségek nehezen tesznek szert ismertségre. Mindezek ellenére az utóbbi tíz évben megduplázódtak a kortárs eladások, számos új, megbízható galéria, és minden eddiginél több kvalitásos alkotás jelent meg a piacon. Egyesek üzleti megfontolásból, mások szerelemből, megint mások divatból gyűjtik őket.
A szakterületen belüli kommunikációt segíti egy májusban megjelent kiadvány, amely negyven erre vállalkozó gyűjtőt mutat be, miközben feltérképezi a gyűjtői szokásokat is. „A kortárs alkotások a piacon könnyen hozzáférhető javak, melyekből néhány hét alatt már viszonylag komoly gyűjtemény halmozható fel, a gyűjtők köre és szokásai pedig folyamatosan változnak” – véli Ledényi Attila, az Edge Communications ügyvezető igazgatója, a könyvecske megálmodója, aki maga is gyűjtő. Ennél fogva tudományos alaposságú eredmény nem születhetett, az azonban kiderült, hogy kiemelkedő a geometrikus absztrakt művek kedvelőinek aránya, s egyre több a fiatal, 30-40 éves gyűjtő. Utóbbiak többsége kommunikációs területen dolgozik, ezért fogékonyabb a vizuális művészetekre, vagy pénzügyi tevékenységet folytat, ezért stabil anyagi háttérrel rendelkezik. A fiatalabbak legszívesebben a saját gondolatvilágukat visszatükröző műveket vásárolnak, és nem riadnak vissza a merészebb alkotásoktól sem.
Kortárs adókedvezmény
Támogatja a kortárs képzőművészeti piac fellendülését az állam is: 2006 óta 20 százalékos adóalap-kedvezményre jogosultak a kortárs művek vásárlói. A jogszabály alapján kortárs képző- és iparművészeti alkotásnak az adott év első napján még élő művész alkotása minősül. Nem mindent lehet azonban elszámolni. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus által működtetett szakmai zsűri dönti el ugyanis, hogy az adott alkotás művészeti értékű-e.
ÉRTÉKVÁLASZTÁS. A kortárs gyűjtők az érzelmi döntések mellett csak másodlagos jelentőséget tulajdonítanak az e piachoz kötődő hosszú távú befektetési szempontoknak. Nemzetközi referenciák hiányában valóban nehéz felmérni, hogy mi lehet a jó befektetés, miközben egyes, kiemelkedően jól megválasztott művek értéke már a gyűjtők élete során megtöbbszöröződik.
„Külföldön, ha egy gyűjtő egy számára ismeretlen alkotó portfólióját a kezébe veszi, automatikusan a végére lapoz, ahonnan megtudhatja, hogy hol állított ki az illető, s milyen gyűjteményekben szerepelnek az alkotásai. Nálunk ez még távolról sincs így” – állapítja meg Deák Erika. Többen említik, hogy bár a XX. század első feléből származó „klasszikus-modern” művek – mint Kassák Lajos, Moholy-Nagy László vagy Bálint Endre alkotásai – biztos befektetések, a kortársak felfedezése olyan nem mindennapi kaland és szellemi kihívás, ami az üzleti életben is inspirálhatja a gyűjtőt. Ráadásul a kortársak jóval olcsóbbak a klasszikus-modern műveknél – fiatal, kevésbé ismert művészek munkái esetenként akár már néhány tízezer forintos áron elérhetőek -, így egy kezdő gyűjtemény összeállítása nem igényel szükségszerűen sokmilliós befektetést. (Érdekes specialitása ezen túl a magyar piacnak, hogy a gyűjtők a galériás rendszert megkerülve gyakran a művészekhez fordulnak az alacsonyabb ár reményében.)
Sokan pusztán azért gyűjtenek, mert mások is gyűjtenek. Gyűjtői körök alakultak például az ismertebb budapesti galériákhoz kapcsolódóan, továbbá a tekintélyesebb gyűjtők körül is. Egy egész gyűjtői generáció kinevelése fűződik Szalóky Károly, a Várfok galéria tulajdonosának nevéhez, de sokan tekintenek véleményformálóként Pados Gáborra is, az ACB galéria egyik tulajdonosára. Személyes hangulatú, következetesen építgetett, mintegy 300 darabos „Irokéz” gyűjteménye, amely főként a fiatal alkotók munkásságának keresztmetszete, többeket motivált már gyűjtésre. Barátságuk hatására kezdett kortárs műveket vásárolni Balogh Péter, a Saturn Pest Kft. ügyvezető igazgatója is, aki jelenleg mintegy tucatnyi mű tulajdonosa, amelyek közül Braun András festményeit és Szarka Péter számítógépes grafikáit emeli ki. Hozzáteszi: kiállítás-megnyitókon egyre gyakrabban látja viszont üzleti partnereit, akiknek megtetszett szenvedélye.
Deák Erika. „Nem könnyû a gyûjtõknek tájékozódni.”
Máskor egy-egy művész „esik áldozatul” a trendeknek. „Mindenki ott vesz fagyit, ahol nagyobb a sor” – vallja Mátrai Erik, a szakrális tárgyú videóikonjai révén ismertté vált művész, aki nemrég egy ilyesfajta láncreakció szerencsés áldozata lett. A fiatal művész munkáiért már Magyarországon is egymásnak adták a kilincset a gyűjtők, de az igazi változást számára a 2005-ös bolognai nemzetközi művészeti vásár, az Arte Fiera hozta meg. Ott egy francia és egy olasz műkereskedő is szemet vetett a modern technikát és az orosz ikonfestészetet ötvöző alkotásaira, és úgy döntöttek, szponzorálják a művész egy projektjét. Így idén tavasszal Rómában, az olasz parlament szomszédságában nemrég felújított középkori templomban is kiállíthatta LCD-képernyőkre megálmodott Krisztus-stációit.
Ennek ellenére Pados Gábor úgy ítéli meg, hogy a médiumválasztást tekintve meglehetősen konzervatívak a magyar gyűjtők. „A gyűjtők többsége az olaj-vászon képeket részesíti előnyben, új médiumokkal pedig csak a legtájékozottabbak próbálkoznak.” Pálfi György, az Absolut Sound Kft. ügyvezető igazgatója, aki a Várfok Galéria gyűjtői körébe sorolja magát, a kivételek közé tartozik. Tizenegynéhány év óta gyűjti a kortárs festői életutak, Bukta Imre, Baranyai Levente, Fehér László, Szépfalvi Ágnes munkásságának jelentősebb darabjait, de tervezi, hogy a közeljövőben fotográfiákkal, illetve hatalmasra nagyított képekkel, C-printekkel tágítja a látókörét.
