Ennek nyomán az egyik oldalon a szakítással való fenyegetődzésig nőtt az elégedetlenség, amire a másik oldal a felső szinten egyeztetettől eltérő parlamenti módosításokkal és szavazásokkal adott tápot.
Egyébként, ha letöröljük a kommunikációs mázat, a hétvégi kompromisszumok is ezt a helyzetet tükrözik vissza. Törékeny egyensúly. Nyári szabadságok előtti tűzszünet, de a legfontosabb témákban szinte semmi sem eldöntött és lezárt. A több-biztosítós egészségügyi modell kérdésében olyan keretmegállapodás született, amely elvben megnyitja a piacot a magántőke előtt, de – a szocialista kívánalmaknak megfelelően – mindenhol megmaradna az állam többségi tulajdona. Nem egyértelmű azonban, hogy a befektetők milyen beleszólást kapnak az irányításba.
Hasonlóképpen, az adóváltoztatásoknak is csak a szándéka rajzolódik ki: egyszerűsített bevallás, kisebb adminisztrációs teher, további törekvés az adóalap szélesítésére, a hatékonyabb fellépésre a visszaélésekkel szemben. A vagyoni típusú elvonás is egyre határozottabban teszi be a lábát az adóküszöbön. Az egyéneket és a vállalkozásokat – valamint az önkormányzatokat – foglalkoztató konkrét részletek azonban még nem dőltek el.
A huszonhét oldalas, részletes megállapodás további fő pontjai, az igazságossági (oktatás, képzés, nyugdíjrendszer, szociális szolgáltatások, környezetvédelem) és az átláthatósági csomag (ügynökkérdés, egyház-finanszírozás, költségvetési tervezés, rendőrség civil felügyelete, pártfinanszírozás) is többé-kevésbé egyeztetett alapelvek kidolgozását köti konkrét, idei határidőkhöz. Kétségtelen előny, hogy az eredmények dátum szerint számon kérhetők. De hogy az adott kérdésekben melyik párt mit tekint majd eredménynek az ősszel, arról a nyár eleji dokumentum nem árul el túl sokat.