Ez pedig csak úgy volt lehetséges, ha néhány egyéni igény kielégítésével módosítják a tavalyelőtti franciaországi, illetve hollandiai népszavazáson elutasított alkotmányos szerződést, de csak annyit változtatnak rajta, hogy az még elfogadható legyen az eredeti szöveget már korábban ratifikáló 18 tagállam számára. Ez végül nagy nehézségek árán sikerült is, hiszen az új szöveg 90-95 százalékban azonos a jobb létre szenderült alkotmányéval.
Igen ám, csakhogy az előadást kis híján elrontotta egy szereptévesztő „amatőr színész” – a lengyel kormány. Varsó addig-addig fenyegetőzött vétóval, amíg belehajszolta magát egy zsákutcába. Onnan pedig csak a többiek segítségével tudott kievickélni. A szavazati súlyoknak mágikus erőt tulajdonító Kaczynski-ikrek persze győzelemként ünnepelték a többiektől kiharcolt engedményeket. Pedig nyilván tudják, hogy hosszabb távon elkerülhetetlenül fizetniük kell majd önzésükért és csökönyösségükért.
Ám nem csupán a lengyel vezetők nem viselkedtek Grál-lovagként. A jövőre nézve intő jel lehet Nicolas Sarkozy francia államfő húzása is, aki elintézte a német elnökségnél, hogy az új szerződés szövegéből titokban (!) töröljék azt a részt, amely az Európai Unió céljaként jelöli meg a szabad és torzításmentes piaci verseny szavatolását. Még jó, hogy egy éles szemű magyar szakértő kiszúrta a cselt. Azt persze konkrét ügyeken keresztül csak az Európai Bíróság jogértelmezése mutatja majd meg, hogy a francia államfő végül elérte-e célját. Egy dolgot azonban Sarkozy mindenképpen elért: büszkén vallhatja, hogy a maga részéről teljesítette választóinak tett ígéretét. Magában pedig csendben hozzáteheti: végül az EU alapértékei is „megmenekültek”.
Már csak az a kérdés, hogy ha a jövőben is hasonló mennyiségben kell hatástalanítani a különböző nemzeti érdekek szülte aknákat, mennyire marad az unió – immár 27 taggal – valóban működőképes.
