A feketefoglalkoztatás, az adóelkerülések, a nem regisztrált áruk forgalma és a pénzmosás a legelterjedtebb megnyilvánulásai a rejtett gazdaságnak – sorolja Belyó Pál az Ecostat igazgatója, aki akár 22-25 százalékra becsüli az adózás szempontjából rejtve maradó jövedelmek arányát a teljes hazai GDP-ben. Annak ellenére, hogy mindkét érték jelentős csökkenést mutat a kilencvenes évekhez képest, ez az arány még mindig meglehetősen magas a fejlett gazdaságokra jellemző 4-10 százalékhoz viszonyítva.
Ugyanakkor egyre komolyabb be nem vallott összegek cserélnek gazdát – véli Petschnig Mária Zita, a Pénzügykutató Zrt. főmunkatársa, aki a szülésznőknek fizetendő 30 ezer forintról az utóbbi években 50 ezer forintra növő hálapénzt hozza fel példának. A kutató úgy vette észre, hogy ráadásul az emberek leleményességének köszönhetően a jövedelmek eltitkolásának egyre burkoltabb formáival találkozunk. Ezekről azonban pontos képet nehéz lenne festeni, egyrészt azért mert az egzakt mérés lehetetlen, másrészt mivel az utóbbi években csak a téma egyes részterületein végeztek beható kutatásokat.
Túlélők és nyerészkedők
Az úgynevezett informális jövedelmekből leginkább a társadalom két véglete, a legszegényebbek és a leggazdagabbak részesülnek, akik közül a szegények védekezésből kényszerülnek rá, míg a gazdagok nyerészkedési céllal fognak illegális tevékenységbe – vázolja Sik Endre szociológus, a TÁRKI vezető kutatója, az alkalmi és a különmunkából, borravalóból illetve hálapénzből gazdagodók összetételét. Azt is kiemeli egy tanulmányában, hogy az informális munka egyre inkább a túlélés, semmint a gazdagodás eszköze. Míg 2005-ben ilyen plusz jövedelemről a háztartások nyolc százaléka számolt be, addig az utóbbi időben az illegális tevékenységek mellett a rejtett gazdaság olyan puha formái is meghonosodtak, amiben akarva akaratlanul mindenki érintett, és amit mindenki kénytelen kelletlen elfogad. A számla nélküli fogyasztásban a TÁRKI kutatása szerint például a teljes magyar lakosság érintett.
Sokszor leigázott nemzetként kulturális hagyatékunk része éppúgy az hogy nem érezzük sajátunknak, mint az is hogy szívesen fogunk össze az éppen aktuális hatalom ellen. A szakértők szerint ezek a tényezők jól magyarázzák az általános „mutyizást”. „Egy fajta összekacsintás, a cinkosság mindig jelen van a rejtett gazdaságban, ennek nyomán szerveződnek a bizalom és a kapcsolati tőke csatornái. Ennek pedig már sokkal régebbiek a hagyományai, mint a sajátos magyar kapitalizmus létrejöttének vagy a szocializmusnak. Gondoljunk csak például a betyárkultuszra.” – magyarázza Sik Endre.
—-Kárhoztatott adórendszer—-
Így egyrészt megszokásból, másrészt viszont racionális alapon keressük a kiskapukat, szegjük meg a törvényt, vagy ítéljük el szigorúan nyerészkedő embertársainkat. Az Ecostat nyilvánvaló összefüggést lát a legális gazdaság megítélése és az illegális gazdaság súlya között. Így lényeges szempont, hogy a lakossági megkérdezettek 70 százaléka nem tartja megfelelőnek az adórendszert, illetve több, mint egy tizede szerint a jelenlegi törvények egyenesen rákényszerítik az embereket a törvényszegésre.
Hasonlóképp vélekedik a vállalatvezetők 40 százaléka, akik a túlzottan magas adóterhek mérséklésében látnák a rejtett gazdaság visszaszorításának esélyeit. Jellemző, hogy a bejárónők, takarítónők, házi nyelvtanárok számla nélküli foglalkoztatását elfogadjuk, ami az egyes háztartások számára akár 80-100 ezer forintos havi megtakarítást is jelenthet, azonban az építőiparban alkalmazott feketemunkások felháborítják a nagytöbbséget.
Elégedetlenkedők
Az Ecostat gazdaság- és társadalom-stratégiai kutatóintézet vizsgálatai azonban fényt derítettek rá, hogy valójában ezzel a langymeleg sunnyogással csöppet sem vagyunk elégedettek. A cégvezetők többsége és a lakosság mintegy kétharmada elítéli a teljes rejtett gazdaságot, az enyhébb formáit azonban szükségszerűnek, sőt elfogadhatónak tartja. A vállalatok egynegyede egyenesen úgy véli, hogy magasabb nyereséggel zárná az évet, ha felszámolnák a rejtett gazdaságot, ennek okát Belyó Pál, az Ecostat igazgatója a körbetartozásokban látja. Nem csoda, hogy a cégvezetők csaknem fele érzi úgy, hogy a jelenleg hatályos versenytörvények nem érvényesülnek kellőképp.
Ráadásul a mutyizók tehetők felelőssé a szabálytartók és a szabályszegők közti egyenlőtlen versenyért és a szélsőséges jövedelmekért is, arról nem is beszélve, hogy rontják az ország megítélését a nemzetközi gazdaságban.
Mindennapi mutyink
Lakossági mutyik:
Minden második magyar
tud olyan társáról, aki a bejelentett minimálbérnél nagyobb fizetést kap
Minden harmadik magyar ismer olyan eseteket, hogy az adásvételis szerződésre a ténylegesnél alacsonyabb árat írtak hallott fiktív számlák adás-vételéről vásárolt számla nélkül
Minden ötödik tud róla, hogy más személlyel vagy céggel állítattak ki számlát
Vállalati mutyik:
• A vállalatvezetők 40 százaléka szerint a baj okozói főként az építőipar és kereskedelem-vendéglátás területén keresendő
• 47 százalék szerint jellemző a magyar gazdaságra a fekete foglalkoztatás
• 42 százalék szerint általános a minimálbéren történő alkalmazás
• A vállatok átlagosan 44 százaléka vesz részt a rejtett gazdaság valamilyen formájában
• 27 százalék szerint meglehetősen elterjedt a magyar gazdaságban az jelenség, hogy veszteséges vállalkozásokat tartanak fenn azzal a céllal, hogy csődeljárással bújjanak ki a fizetés alól.
(Forrás: Ecostat)
Ha ön ismer más össznépi mutyikat is, küldje be címünkre (fn@sanomabp.hu), mi összegyűjtjük őket.
