Az SZDSZ a jelenlegi 2-3 százalékos népszerűségi mutatójával aligha akarhat kikényszeríteni idő előtti választásokat, a kabinet külső támogatójaként pedig úgy vállalt volna felelősséget a kormány politikájáért, hogy közben kiszorul a forrásosztogatásból.
Ráadásul a Fidesz ismét a koalíció segítségére sietett: nincs az a kimerítő egyeztetés, amely jobban össze tudná hangolni a szociális és liberális álláspontokat, mint Orbán ante portas. Márpedig az elkövetkező hónapok politikai napirendjét a népszavazásra való felkészülés fogja meghatározni – ha csak az Országos Választási Bizottság által még felkutatható jogi kiskapuk nem hoznak újabb fordulatot a történetbe. A jelen felmérések pedig azt mutatják, hogy ha végül mégis hat kérdésről szólna a referendum, azok mindegyikére az ellenzéki akaratnak megfelelően válaszolna a túlnyomó többség. Még az olyan, nyilvánvalóan szűk szakmai lobbiérdeket tükröző ügyben is, mint a patikákon kívül vásárolható gyógyszerek témája, ami pedig nem zsebre megy, s a lakosság nagy többségének kifejezetten kedvez.
Mindez behatárolja a koalíció mozgásterét, hiába fogadkozott a hét végén Gyurcsány Ferenc, hogy nem lassít a reformpályán. Már az is nagy kérdés, mit lehet majd az elkövetkező időszakban reformnak minősíteni, miután az SZDSZ új, tízpontos preferencialistáján is feloldódnak a nagyobb horderejű átalakítások. „A társadalom kedélyét nem borzoló” részgyőzelmek időszaka következhet, lényegi fordulat nélkül a társadalombiztosítás vagy az önkormányzatok finanszírozásában, az adószerkezet átalakításában.
Másfelől a referendum a Fidesz politikáját is beszűkíti. Ha jövő tavaszig továbbra is kizárólagos marad a kormányzati politika tagadása, hogyan születik meg őszre, mint ígérték, a megszorítások kényszerével szembenéző, hiteles ellenzéki alternatíva?
